About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat is szívesen írok, bár ez utóbbit inkább csak a saját szórakoztatásomra. Olvasni ritkán szoktam, mert a könyvek terén elég válogatós vagyok. Számomra elengedhetetlenül fontos, hogy egy történet ne csak élvezetes és érdekes legyen, de tartalmazzon mondanivalót is, ami egyaránt tanít és elgondolkodtat. Hiszem, hogy a szavaknak akár varázserejük is lehet, ha megfelelően bánunk velük!

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]

Posted by
Posted in

Mámorító szabadság

  A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad.   Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.   Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti.   Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége.   Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]

Posted by
Posted in

Porcukros tél

  Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű.   Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji csillag, Sötét takarta tájkép.   Lassú percek… Szinte nem is telnek. Hosszú órák… Eddig sosem tűntek végtelennek.   Néma házak… Csak úgy magukban állnak. Sokan elmentek mellettük, De nincs kit […]

Posted by
Posted in

Dzsungelkirály

Szabadságra ment a tigris, Nyomta a fejét a korona, És órákig töprengett: nyaralása Idejére kinek adja oda?   A medve volt felelős A külpolitikáért, De most téli álmot alszik, Szerinte minden egyéb ráér.   Nyuszinak a mezőgazdaság Épp elég feladat, És traktor hiányában A répaföldön ragadt.   Ott van még a krokodil, Szülési szabadságon, Hisz […]

Posted by
Posted in

A világ tetején

Egy hegy tetejéről beláttam Az igazi valóságot, Az ember életében lévő Összes boldogságot.   Sima víztükrön Megcsillanó fényt, Sűrű nádat, kacsákat, S millió rejtélyt.   Eget átszelő madarakat: Ó, azok a rikoltozó sirályok! Szabadjára engedik hangjukat, Magamnak is ilyesmit kívánok.   Hogy lehessen mindent, Lehessen örülni, Az élettel szárnyalni, És harsányan nevetni.   Lehessen mások […]

Posted by
Posted in

Megtennéd?

Honnan jöttél? Merre mész? És szerinted Mennyit érsz?   Kit szeretsz? Mit keresel? Elindultunk. Hová viszel?   Láttál-e már Szépet és jót? Hallod-e az Emberi szót?   Érted-e Az illatokat? Ők mesélnek ám Nagyon sokat.   Követsz engem Hogyha kérem? Hisz én is követlek Most téged.   Vagy utánam jössz, Ha elmegyek? Mert én egyedül […]

Posted by
Posted in

Fagy

Végtelennek tűnik. Hideg a kezem. Egyre sötétebb lesz az ég, És nincs kegyelem.   Zavar már minden, Lankad a figyelem. „Talán hazugság volt, Hogy lesz nyár?”- csak kérdezem. Mert ha megfognád két kezem, És válaszolnál nekem, Az szívem melegítené E fagyos éjjelen.

Posted by
Posted in

Tündérsmink

A boszorkányok általában rendkívül rusnya teremtések.  Ezt a legtöbb ember tudja, ezért kerülik is őket. Viszont egy gonosz banya elég nehezen tud becsapni másokat, ha azok a közelébe se mennek. Éppen ezért egy boszorka elhatározta, hogy bármi áron gyönyörűvé válik. Először is elment a közeli boltba ideiglenes megoldást keresve. Az egyik polcon megakadt a szeme. […]

Posted by
Posted in

Semmi közepén

Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne. Indulnék, ha az égi főnök bármit megengedne. Nem kell az útra semmi, Ha hagynák, már elfutottam volna, Az mindegy, hogy mezítláb, Vagy szakadt cipőben taposok a porba. Itt van ez […]

Posted by
Posted in

Szálló idő

Azért nevet a szél Ha rázza az ágat, Mert védtelen a fa, Nem is kiabálhat. Hiába van reggel, Hiába van hideg, Valaki még alszik, Más pedig már siet. Mindenki csak teszi, Mit a sors rászabott. Senki sem kérdezi, Neki mért ez jutott. Kinek van ideje? Nekem rég elfogyott. Már rohannom kéne, Csak sajnos nem tudok. […]