About Me

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője.

Gyurjánné Benedek Erzsébet, 75 éves nyugdíjas vagyok. Az irodalmat, történelmet mindig szerettem, de önálló irodalmi alkotásom sokáig nem volt. Saját magamnak írogattam, inkább jegyzetelgettem.
Aktív koromban közgazdasági végzettséggel számviteli vonalon dolgoztam. Nyugdíjasként kezdtem fiatalkori élményeimet, valamint családtagjaim életét behatóbban elemezni, valamint a miérteket, az élet nehézségeit, és szépségeit tanulmányozni. Vallásos, egymást szerető családba nőttem fel, otthonról csak a szépet, jót hoztam. Az élet viszont már nem mindig utóbbit adta vissza.
Első regényemet 2017-ben adta ki az Irodalmi Rádió Göröngyös út címmel.
Egy fiam, és három unokám van, velük élek Budapesten.

 

Posted by
Posted in

Öreg a Múltszázadban.

Kicsi volt és töpörödött. Dauert, körömlakot, nem ismerte. Bőre: ráncos, és száraz, És a teste? Azzal már , nem törődött! Lelkét, a sok éhes száj emésztette, De, becsülettel, mind felnevelte. Gondokkal, járványokkal, Fel vette a harcot, Egyetlen célja volt, A család mindig összetartson. Gyakran, sóvárogva mondta: Szeretnék jövőtökbe látni, vajon Nektek is ennyit kell küzdeni? […]

Posted by
Posted in

Apeva

Jog Jogász Jogutód Jogsegély De csak jogosan   Bor Borász Borvirág Az orrodra vigyázz!        

Posted by
Posted in

Eleven álom.

Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]

Posted by
Posted in

Tavasz váró

Tavasz váró. Hóvirág, hóvirág, Tiszta fehér hóvirág. Hol van már a boldogság? Hol van már a tisztaság, Gyöngyvirág, gyöngyvirág, Csilingelő kisvirág. Csacsogó kisleány, Ugrándozó gyermeklány. Kankalin, kankalin, Táncot járó Katalin. Bodza virág, bodza ág, Tavaszt váró boldogság. 2016 Márc.

Posted by
Posted in

A tanulás boldogsága.(Apám emlékére.)

Az Édesapámat nagyon sokat szerették. Igazi társasági zenész emberként hegedű játékával az emberi szívekhez könnyen hozzá tudott férkőzni. A következő történetet saját elbeszélése szerint szeretném tovább adni. Reggel, nem kellett költeni. Hiába későn feküdt le, korábban ébredt, mint máskor. Mikor felöltözött, kiment az udvarra, összeszedett egy pár botot és bevitte a konyhába.  Anyja, reggelit készített. […]

Posted by
Posted in

Segélykiáltás!

Segélykiáltás! Amig természetes az élet, Nem gondolunk rá, -egyszer vége- Éljük a nap óráit. Hol tevékenyen, hol üresen. Hivatkozunk a millió teendőkre. Pedig, ezek megvárhatnának. Nem vesszük észre, a betegek, Öregek, utolsó kiáltásait. Nem haragosan teszik, Csak esdeklő nézésükkel. Elég egy kézfogás, Egy simogatás, ölelés. Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő. Van további értelme életüknek. Igen, a […]

Posted by
Posted in

Ó-Év, Búcsúztató

Ó-Év, Búcsúztató! Boldog évek, elmúlt fiatalság. Újra, és újra, csak arra gondolok Élted az életed, és csak egyre fogytak, Kimerülten, fáradtan az évek. Mindig, csak a holnap, és a holnap. Így hajtottad éveid. Nem gondoltál a mára. De, azt sem tudtad, Egészséged meddig bírja még, Nem figyeltél a szépre és jóra, Kimerülten roskadtál le esténként, […]

Posted by
Posted in

Bénaság és érzés.

A bénaság, más érzést ad. Tapintásod finomabb, lágyabb. Zsigeredben van, a fogás erőssége. Kezed, lábad nem érzed, de Agyad felfogja, mikor, Érzés nélkül kapaszkodsz! VALAKI fogja a kezed, Vezeti lábad,-igaz, ott a bot- De, ez, csak mellékes, Az, csak egy “bot” Tart a Föld, közben Lebegsz az Égben! VALAKI vezet, VALAKI irányít! VALAKI körül ölel! […]

Posted by
Posted in

Mátyás az igazságos

Meglátod a hollót, Gyűrű a csőrébe, Tudod-e rögtön, Ki jusson eszedbe? Ő, Mátyás, Az igazságos, Ki inkognitóban Járta az Országot.