About Me

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője.

Gyurjánné Benedek Erzsébet, 75 éves nyugdíjas vagyok. Az irodalmat, történelmet mindig szerettem, de önálló irodalmi alkotásom sokáig nem volt. Saját magamnak írogattam, inkább jegyzetelgettem.
Aktív koromban közgazdasági végzettséggel számviteli vonalon dolgoztam. Nyugdíjasként kezdtem fiatalkori élményeimet, valamint családtagjaim életét behatóbban elemezni, valamint a miérteket, az élet nehézségeit, és szépségeit tanulmányozni. Vallásos, egymást szerető családba nőttem fel, otthonról csak a szépet, jót hoztam. Az élet viszont már nem mindig utóbbit adta vissza.
Első regényemet 2017-ben adta ki az Irodalmi Rádió Göröngyös út címmel.
Egy fiam, és három unokám van, velük élek Budapesten.

 

Posted by
Posted in

Mátyás az igazságos

Meglátod a hollót, Gyűrű a csőrébe, Tudod-e rögtön, Ki jusson eszedbe? Ő, Mátyás, Az igazságos, Ki inkognitóban Járta az Országot.  

Posted by
Posted in

Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]

Posted by
Posted in

A nyakkendő

Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz […]

Posted by
Posted in

Gyermek az éjszakában./ A Nagy Háború túlélői/

Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak […]

Posted by
Posted in

A Molnár lánya

Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen […]

Posted by
Posted in

Városom, Miskolc

Ükapám a Felvidék szülötte, A család többi felmenője, Miskolc dolgos, büszke hőse. Ismerem városom, úgy, mint tenyerem, Már kicsi gyermekként, Utcáit róva, Csodáltam , házait, tereit. Kapui, az égtáj minden részén, Híressé váltak, épp, úgy, Mint hősei,híres emberei. Temetők sírjait, Napokig járhatnám, Nagyjaink, őseink előtt, Leborulván! Átvészelt e város, Sok háborút, és járványt, Árvizet, és […]

Posted by
Posted in

2018. A Családok éve.alkalmából : A Csoda c.versem.

Szeretek Valakit. Egy test vagyunk. Ezt még nem tudom, Csak érzem, addig, még a csodát Meg nem tapasztalom! Reggel, Ő ébreszt. Délben, követelőzik. Este, álomba ringat. Éjjel, Veled szuszog. Ez a CSODA! Tested megváltozik. Már nem számít a torz alak, Csak az számít, Ő jól legyen. Itt, a kis sarka. Amott, a könyöke. Ez, a […]