About Me

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője.

Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.
Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.
Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.
Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.
Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.
Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.
Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

 

Posted by
Posted in

Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]

Posted by
Posted in

A nyakkendő

Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz […]

Posted by
Posted in

Gyermek az éjszakában./ A Nagy Háború túlélői/

Jani előtt már csak ketten álltak. Az egyik fiú, fiatalabb lehetett tőle , csak a szájáég ért. Úgy20-25 db képesújságot, valamint 5-6 példány folytatásos ponyvaregényt szorongatott mellkasához. A másik vele egyidős. Néha, szóba is elegyedtek egymással. Az iskolából ismerte, tőle feljebb járt egy osztállyal. Tudták egymásról, mindkét családban sok az éhes száj. Mindketten a nagyobbak […]

Posted by
Posted in

A Molnár lánya

Kora nyári vasárnap éjjel 1 óra volt. A kastélyban alig pár perce aludt el az utolsó lámpa. A konyha felől fiatal, barna lány, gyertyával osont le a személyzeti lépcsőn. Óvatosan haladt, a hátsó bejárat felé. Áthaladt a porcelántermen, de hírtelen visszafordúlt, mivel látta, az egyik vitrin ajtaja nyitva van. Óvatosan megérintette az ajtót, és teljesen […]

Posted by
Posted in

Városom, Miskolc

Ükapám a Felvidék szülötte, A család többi felmenője, Miskolc dolgos, büszke hőse. Ismerem városom, úgy, mint tenyerem, Már kicsi gyermekként, Utcáit róva, Csodáltam , házait, tereit. Kapui, az égtáj minden részén, Híressé váltak, épp, úgy, Mint hősei,híres emberei. Temetők sírjait, Napokig járhatnám, Nagyjaink, őseink előtt, Leborulván! Átvészelt e város, Sok háborút, és járványt, Árvizet, és […]

Posted by
Posted in

2018. A Családok éve.alkalmából : A Csoda c.versem.

Szeretek Valakit. Egy test vagyunk. Ezt még nem tudom, Csak érzem, addig, még a csodát Meg nem tapasztalom! Reggel, Ő ébreszt. Délben, követelőzik. Este, álomba ringat. Éjjel, Veled szuszog. Ez a CSODA! Tested megváltozik. Már nem számít a torz alak, Csak az számít, Ő jól legyen. Itt, a kis sarka. Amott, a könyöke. Ez, a […]