About Me

Biszak Borbála Eszter az Irodalmi Rádió szerzője.

Gimnazista vagyok Veszprémben, hazánk talán egyik leggyönyörűbb kis városában.
Ami az irodalmat illeti, azt hiszem, a líra világában találtam meg igazán önmagam – a novellaírással egyelőre még barátkozom.
Számomra az írás nem több és nem kevesebb, mint a gondolatok, de legfőképp az érzelmek egyszeri, csodálatos, kíméletlen felszínre törése. A sok esetben elfojtott, vagy legalábbis kimondani nem mert érzelmeké. Az érzelmeké, melyek talán még maga az író számára sem voltak egyértelműek, leírhatóak... s mégis leírta őket.
Számomra ezt jelenti a művészet. A megfogalmazását mindannak, ami megfogalmazhatatlan.

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]

Posted by
Posted in

Holnapra várva

Holnapra várva   Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány.   A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi.   A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg   hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]

Posted by
Posted in

Őszből a Tél

Őszből a Tél Borongós-bársonyos Illanó illatok; Sárga- aranyban Zizzen a táj, Alszik a boróka, Karjait kitárja, Bölcsődal- ballada Oltalmat ád. Rebben a madárka Bíborszín ruhája, Ágak közt közelít Lassan a Tél… A hajnali harmat Ereje elszállt – Sejtelmes fátyol már, Zúzmara, dér; Tejfeles, Elfeledt, Réveteg remény.    2017. 09. 22.

Posted by
Posted in

Elengedni

Elengedni   Remegő kezem már régen nem érzem, kabátom alatt velem fázik a szél… Csak a fehér köd szól; egy elhaló frázis, mely éppen oly hamis, mint amilyen szép.   Egyedül nézek most szét, a messzeségbe. A láthatár írisze halovány kék – színe már megfakult, de gyönyörű így is; tükrében sejlik még a tavaszi ég. […]

Posted by
Posted in

Tükrök között

Tükrök között   Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad.   Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]

Posted by
Posted in

Ez minden

Ez minden Nem sok, s mégis, rengeteg. Apró gyermekkéz, melybe,  ahogy nő, egyre több fér bele; gyöngyök, üveggolyók..  Sokszor kalács, olykor viszont éppen hogy csak kenyér, az első szál cigaretta, – a kiváncsi izgalom, mely előtte ég, s a bűntudat, mely utána még sokáig, oly sokáig belülről emészt.   Ez minden. Virágok sóhaja, az otthon melege. Egy […]

Posted by
Posted in

Játsszunk együtt!

  A tiltott gyümölcs csábít, felmászol, s érte nyúlsz, de arról is, csak miután beleharapsz, derül ki, hogy savanyú.   – Osztozhatnánk egyen, hátha a következő nem lesz az. –   Mert tudod, ha én teát főzök, két bögre közül az egyik mindig neked meleg, mesélek, s valahogy nem tudom, hogy most velem, vagy éppen […]