About Me

Blažekné Benik Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem BLAŽEKNÉ BENIK MÁRIA, születtem április 12-én Tornalján (Szlovákia). Itt jártam gimnáziumba, majd Rozsnyón szociáljogot tanultam és Rozsnyón a psichológiai tanácsadóban helyezkedtem el, valamint árvaházakba is jártam dolgozni és a szociális ügyosztálnyak is sokszor segítettem a család szociális programjának a fejlesztésében. Pozsonyban 1982-ben színházi és rendezői, valamint bábszínházi rendezői képesitést szereztem, majd amatőr szinházakban szerepeltem. A Komenský Egyetem teológiai szakán 1996-ban pedagógiából, psichológiából és teológiából államvizsgáztam. Jelenleg Rozsnyón lakom, három felnőtt gyermek édesanyja vagyok. 2 fiú és egy lány. Verseket már gyerekkorom óta írok, de mivel édesapám 14 éves koromban, édesanyám pedig 16 éves koromban halt meg, így a verseimben gyakran érezhető volt a gyász, a szenvedés. Verseim a katolikus valamint a református újságokban jelentek meg és gyerek lapokban, valamint a járási magyar újságokban is. A járási újság egyik rovat szerkesztője is voltam.

Miskolcon 2016-ban a Hermann Ottó Múzeum által kiírt Istvánffy Gyula Honismereti Gyüjtőpályázatán felnőtt kategóriában díjat kaptam és oklevélben valamint könyvjutalomban részesítettek. Könyvem a Miskolci Hermann Ottó Múzeuban található. 2O13- ban súlyos reumás artritisz gyulladásos betegséget kaptam és volt idő, amikor járni sem tudtam csak feküdni, de közben írtam a verseket a Kortárs Költők oldalára, valamint más közösségi oldalra is. Verseim jelentek meg az Apeva 1150 valamint a Sodrásban 2019-ben. Csodával határos módon és a jó Isten segítségével sikerült meggyógyulnom, amit az orvosok sem értenek és jelenleg is Kassára járok iskolába. A versírás egész életemen át végig kísért, a papír, a ceruza mindég az utitársaim voltak. A versek, az írás az számomra maga az élet. Mindég igyekeztem saját megélt élményt, tapasztalatot leírni, a versek által tudom kifejezni gondolataimat, érzéseimet és átadni másoknak is a tapasztalataimat, az emberi érzéseket, a bánatot, a hiány érzetet, a szeretetet, a szerelmet. Szeretnék másoknak számára is jó példa lenni, akik hasonló helyzetben vannak mint én voltam, hogy ne adják fel, legyen cél, irány az életükben még akkor is, ha sokszor igazságtalanul bánik velük az élet. A versben a lelkemet, a szivemet teszem le az asztalra az olvasók elé, a bánatomat, az örömömet osztom meg velük.

Posted by
Posted in

VANNAK ÖRÖK VESZTESEK

Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]

Posted by
Posted in

SOHA NE ADD FEL

Egyszer majd a néma csend is felsikolt S piros rózsák nyilnak majd a sötét felhök felett S visszatér újból az az élet Mit a gonosz virus kegyetlenül eltiport De ma még a félelem játszik velem S keserü sóhajtás tör a felszinre hirtelen S minden olyan idegen és végtelen Mintha sosem múlna el ez a félelem […]

Posted by
Posted in

ELMÚLÁS

Én ne tudnám mi az elmúlás , Ki szeretteit már rég eltemette, Mikor a fákról ezüstös könny pereg? Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek? Ilyenkor,ha újra jön az ösz, Szivembe ismét fájó bánatot üz. Nem, nem kérek több gyászt, Feledés, bánat, szomorúság Utitársaim többé nem lesztek, A szenvedés kosarát ma félre teszem! Mikor egy […]