About Me

bmesterevaB. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam.

Posted by
Posted in

A pillanat

B. Mester Éva   A pillanat   Feneketlen kutak szélén szédül egy pillanat. Horizont útjai mentén nem rohan, nem szalad.   Nem juthat a holnapig sem, tudja jól. Szomorú. Semmit gyászol az ölében, lelke a koszorú.   március 30.

Posted by
Posted in

Haiku csokor

B. Mester Éva   Haiku csokor   Csak a napsütés ragyogja túl álmomat. Szívem a Napot. * Sáros az utca, por kavarog lelkemben láthatatlanul. * Utat nyit az ég. Fecskeszárnyak nyomában légnemű vágyak. * Levegőhöz jut szabaddá vált rabmadár. Partra vetett hal. * Kitisztult az ég. Egyedül kesereg az árnyékok árnya. * Mindkettőnket lát, szemét […]

Posted by
Posted in

Álmomban öltem

B. Mester Éva   Álmomban öltem   Nappal soha, egy csirkét sem, de álmomban öltem egy bárányt. Levágtam a fejét. Nem vérzett. Aztán fej nélkül méltatlankodva mutogatott rám, én tettem! Nekem fájt rettenetesen szégyelltem magam. Mindegy ki döntött. Mától óraátállítás.   március 26.

Posted by
Posted in

Ma reggel

B.Mester Éva   Ma reggel   Vadvízi patakok sodrása mosdatott, hegyekről leomló ölelés szárított.   A zenitre úszott ugyanaz a Nap, napsugárfonatból kalácsot osztogat.   Elnémult szorongás görcsöl egy fa alatt, ölembe pottyant, egy mosolygós pillanat.   március 25.

Posted by
Posted in

CSOK kétszer

B. Mester Éva   CSOK kétszer   Mindenki ismeri már a rövidítés jelentését, családi otthonteremtési kedvezmény. Sokan tudnak is vele élni, de van, aki nem. És van, aki az Istennek sem. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Már kétszer futottam neki, sikertelenül. Mindig előkerült egy apró betűs kitétel, vagy valami más. Elmesélem mindkettőt. Nemcsak az adásvétel […]

Posted by
Posted in

Pécsett jártam

B. Mester Éva   Pécsett jártam   Pár évvel ezelőtt dacból azért is azt írtam volna, hogy Pécsen, de már nem tiltakozom. Legyen! Nem ez a legnagyobb kompromisszum az életemben és édesanyanyelvünknek is megvan az a joga, hogy változzon. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy hívtak és én örömmel mentem. Olyan emberekkel találkozhattam, […]

Posted by
Posted in

Magányosan

B. Mester Éva   Magányosan   Parfüm és rúzs lenne még, de elfogyott a csók. Sima, fehér lepedőmet átszövi a pók. Egyszemélyes paplan alatt nem terem a kéj. Csillagnászom napján talán átölel a fény.   március 19.  

Posted by
Posted in

Táskába zárom

B. Mester Éva   Táskába zárom   Nővéreimtől kinőtt ruhát kaptam, a bátyáimtól iskolaszereket. Az első új táskát már magamnak vettem, korrepetáltam kisebb gyerekeket.   Most is megvan, betonból készült, ebben gyűjtögetem az életemet. Néha nehéz, de kibírt eddig bármit, biztosan tartja most is a kezemet.   Belefér a tavasz, a böjti szelek, a vers, […]

Posted by
Posted in

Tétova

B. Mester Éva   Tétova   Az egyik kezemben kárhozat van, a másik kezemben tán’ csoda, tökéletesen tökéletlen neve sincs érzés mámora.   Az egyik léptem hozzád indul, a másik léptem sehova. Mennék, maradnék malmai közt minden lépésem tétova.   Az ösztön azt súgja, vársz még rám, a szív hevesen bólogat. Öngyulladással utat perzsel, kitárja […]

Posted by
Posted in

Nőnap után

B.Mester Éva   Nőnap után   Rám jött a versírás mint egy hasmenés, mikor ideges vagyok. Hol vannak az én virágaim? Az élők, amit kezembe adsz, ölembe szórsz, és csak a kedvemért illatosak? A mindenkinek, bárkinek, senkinek címzett virágkazlakból nem kérek. Az élő szó kell, az élő virág. Hiába osztozkodunk álmainkon, a mosolyon. Érintésed rejtegeted. […]