About Me

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője.

1945. március 4-én születtem Grazban.
A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben.
Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez.
Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket.
Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak.
1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában.
„Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek.
2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is…
Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit,
le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra.
Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig nem nyugszom meg, míg verssé nem válik.
Vallom, hogy a szeretet mindent legyőz, igyekszem megértést, mosolyt, szeretetet nyújtani, odafigyelni embertársaimra.
Életfelfogásom és verseim rugója egy nagyon régi mondás:
„Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele, a szeretethez nem kell teli erszény.”
(Szent Ágoston)

Az utóbbi időben gyermek-mesesorozatot kezdtem el írni.
A “Miért” naplón kívül, 2015-től antológiákban:
Accordia kiadásában (Fényszivárgás antológiában),
2015. Accordia Szavak csillámló hóesése című antológiában.
2015. Poet Ritmikus sorgimnasztika című antológiában
2015-ben a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány Újjászületés pályázatra beküldött antológiában,
2016-ben Holnap Magazin Körforgás című antológiában.

Majd pedig megjelentek férjemmel közös kiadásban válogatott verseim:
“Villancsó” – “Csalogató” címmel az Accordia kiadónál 2016.
“Szárnyaló vágyaink” címmel a Holnap Magazin gondozásában 2017.

Posted by
Posted in

MI A TITKA…

MI A TITKA… Ez itt nem a reklám helye, mégis meg kell, örökítsem, miként változtatta éltem fogorvosnőm varázskeze. Kezdetnek csak annyit mondok, ajtaján szokatlan tábla; ilyet én még sosem láttam: “Kérjük, hangosan kopogjon!” Megrökönyödéssel néztem; invitálnak egy orvosnál? Három szóval feloldották belőlem a feszültségem. Én, ki fogorvostól félek, határozottan kopogtam, ajtó tárult, s mosolyogva elém […]

Posted by
Posted in

ŐSZI ANZIKSZ

ŐSZI ANZIKSZ Szonett     Altató dalt fütyül a szél este. Ragyognak a csillagok az égen, Hold a Vénuszt táncra kéri éppen. Elpihent a város, minden csendes.   Ember, állat elfáradt, már alszik. Álmaikban messzi úton járnak, lehet, hogy a hetedik határban. Néha egy-egy madár-pitty még hallszik.   Lámpafényben fák árnyékot vetnek, földre színes falevelek […]

Posted by
Posted in

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]

Posted by
Posted in

KICSAPONGÁS

KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

Posted by
Posted in

VADLIBÁK

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]

Posted by
Posted in

ARS POETICA

ARS POETICA   Hit, remény, szeretet! Vezérlik éltemet. Úrhoz hitem vezet, Meghajtom fejemet.   Reménnyel szívemben Írom meg versemet. Tollamat vezesse Ember szeretete.   Lelkem felvértezem: Rosszban legnehezebb Megtalálni szépet. Vallom, ez művészet!   Budapest, 2016. április 29. Moravetz Edith

Posted by
Posted in

PARADIGMAVÁLTÁS

Paradigmaváltás Ismered ezt a szót: paradigmaváltás? Átíveli élted, akár a szivárvány. Bárhogyan születtél könnyen vagy nehezen; Magadat egyszer csak egy új helyen lelted. Fel is sírtál nyomban jelezve, nem kéne Elhagyni az “édent” új útért cserébe, Ám ezzel elkezdted a földi létedet. Akarod-e vagy sem, senki nem kérdezte. Szivárványnak íve szépen emelkedett, Szülői szem óvta […]

Posted by
Posted in

CSENDÜLT A DAL …

CSENDÜLT A DAL … (Tisztelgés a Zene Világnapján) Hallottam amint csendült a dal… finoman pilleszárnyon, halkan közelített; előrevetítve általa szivárványnak nyolc színe. Pianóban játszott csak nekem, ez csupán a kezdet, éreztem; hegedű után brácsa érkezett, cselló, majd nagybőgő következett. Harmonikus hatást fúvósok szólama álomittast hozott. Klarinét hangja finoman ívelt, lilaként szivárvány színeiben. Behunyt szemmel hallgattam […]

Posted by
Posted in

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS

ESZMÉLJ! A TE ÉRDEKED IS Szókratész sóhaja Paragrafusok szálait fűzi tűbe a törvény, Elkap, megpörget, összezúz, mint folyóban az örvény. Általa láncszemek ezrei kapcsolódnak egybe, Összefognak. Mondják, érted, de nem az érdekedben. Rettegnek, hogy a démosz haragja elsöpri őket, Mint trágyát, a kiváltságosokat, pöffeszkedőket. Ezért csűrik-csavarják a törvényt, tesznek meg mindent; Így védik, óvják az […]

Posted by
Posted in

KENYÉR ÜNNEPÉRE

Áldott kenyér ünnepének reggelén arany búza illatárja száll felém.   Magot vetnek, aratnak és csépelnek, majd a malom; végül sütnek kenyeret.   Sok embernek kérges lesz a tenyere; magam előtt látom miként görnyednek.   Köszönjük meg, értük szóljon ez ünnep. Fáradtságot nem kímélnek, nem szűnnek.   Köszönetem minden egyes falatér’, mindazoknak, kik tette aranyat ér. […]