About Me

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője.

1945. március 4-én születtem Grazban.
A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben.
Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez.
Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket.
Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak.
1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában.
„Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek.
2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is…
Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit,
le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra.
Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig nem nyugszom meg, míg verssé nem válik.
Vallom, hogy a szeretet mindent legyőz, igyekszem megértést, mosolyt, szeretetet nyújtani, odafigyelni embertársaimra.
Életfelfogásom és verseim rugója egy nagyon régi mondás:
„Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele, a szeretethez nem kell teli erszény.”
(Szent Ágoston)

Az utóbbi időben gyermek-mesesorozatot kezdtem el írni.
A "Miért" naplón kívül, 2015-től antológiákban:
Accordia kiadásában (Fényszivárgás antológiában),
2015. Accordia Szavak csillámló hóesése című antológiában.
2015. Poet Ritmikus sorgimnasztika című antológiában
2015-ben a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány Újjászületés pályázatra beküldött antológiában,
2016-ben Holnap Magazin Körforgás című antológiában.

Majd pedig megjelentek férjemmel közös kiadásban válogatott verseim:
"Villancsó" - "Csalogató" címmel az Accordia kiadónál 2016.
"Szárnyaló vágyaink" címmel a Holnap Magazin gondozásában 2017.

Posted by
Posted in

KENYÉR ÜNNEPÉRE

Áldott kenyér ünnepének reggelén arany búza illatárja száll felém.   Magot vetnek, aratnak és csépelnek, majd a malom; végül sütnek kenyeret.   Sok embernek kérges lesz a tenyere; magam előtt látom miként görnyednek.   Köszönjük meg, értük szóljon ez ünnep. Fáradtságot nem kímélnek, nem szűnnek.   Köszönetem minden egyes falatér’, mindazoknak, kik tette aranyat ér. […]

Posted by
Posted in

És forog tovább a SZERETET ÓRIÁSKERÉK

És forog tovább a SZERETET ÓRIÁSKERÉK Gondolatébresztő szavak; versemet ezzel kezdem, azután csendben hallgatlak. Drága, drága Kedvesem.   Istenem! Hányszor hívtalak, nyújtottam feléd kezem. Szeretlek suttogtad halkan: Drága, drága Kedvesem.   Ujjad hegyével arcomra ráírtad, hogy szeretem, s föléje forró csókodat; Drága, drága Kedvesem.   Forog tovább nap mint nap, a SZERETET ÓRIÁSKERÉK, felszáll rá, […]

Posted by
Posted in

BŐRÖM ALATT IS

Megcsörrent a telefon, ki van a vonalban? „Elrabolnám az idejét csak egy pillanatra!” „Köszönöm, de vásárolni nem kívánok semmit” „Nem is kell, csak hallgasson meg, és nevemen szólít.” Fiatalító kúrára invitál kedvesen; hogyan tudna ellenállni bármely nő is ennek? Ráadásul, hogy ingyenes (!) Több sem kell hát nekem. Naptár elő, az időpont éppen megfelelő. … […]

Posted by
Posted in

FEKETE-TÓ LEGENDÁJA

FEKETE-TÓ LEGENDÁJA (Ballada  a  „Békalencsés-tóról”) Békalencse ellepi a tó vizét, Jancsi végre elnyerte a lány szívét. Kicsi kacsa békalencsét eszeget, gazdag leány a legénnyel szemezget. Békalencse virágzása oly rövid, bálból lányka Jancsijával megszökik. Békalencse, tudjuk, kozmopolita, lány szökését követi nagy galiba: Anyja-apja felveri a fél falut, fiatalok tudják, hogy nincs visszaút. Kéz a kézben futnak […]

Posted by
Posted in

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT

JÉGESŐ SEM ÁRTHAT (Irodalmi találkozónk emlékére)     Magas sudár tölgyek védelmezőn körénk fonják ág-karjukat, ernyőt tartva fölénk.   Leveleik bűvös susogása hallik, amott kis madárka veri fel a csalit.   Szép korúak, ifjak, vidám túra-csapat csúszkál ide-oda, könnyen fel nem adja.   Lábak elé nézni nagyon hasznos tanács, dagonyázni lehet, mert, bizony nagy a […]

Posted by
Posted in

NEKED ADOM

NEKED ADOM (Június köve a gyöngy) Csak egyetlen szó, mely szívemben reggel óta zakatol, és ez nem más, mint a Szeretet, átnyújtom: Neked adom! . Tengeri kagylóban született. Szívem legszebb darabja. Gyöngyhalász mélyben megkereste életét kockáztatva. . Őrizzed, védd meg ezt a kincset, törékeny, sérülékeny. A földön ennél drágább nincsen, csillogó drága érem. . Budapest, […]

Posted by
Posted in

GYERMEKNAP

GYERMEKNAP Csodálkozik Aprófalva összes apraja és nagyja. Egy éj alatt tündérkezek varázslattal díszítettek. . Csillog-villog minden porta; szivárvány jut ablakokra, kis kertekben a gyümölcsfák szirmaikat kibontották. . Virágba borult a mező, megélénkült már az erdő, mint akik összebeszéltek, felcsendül a madárének. . Ébredező gyermekeket dal köszönti ezen reggel. Gyermeknap van, ünnepeljünk vidámságban velük együtt! . […]

Posted by
Posted in

MEMENTO

MEMENTO (2017.május 23.) Esernyőt, s botunkat a kezünkbe véve, Elindultunk útra ragyogó napfényben. Eget kémlelgettük, kell-e az esernyő? Csak égnek peremén sejlett néhány felhő. . Buszban váratlanul kigyúltak a lámpák, Lassan cseperegni kezdett égi áldás. Kis felhő szörnyűvé miként változhat át: Villámot követett dübörgő morajlás … . Megállónkhoz értünk, így le kellett szálljunk, Ernyőt kinyitottuk, […]

Posted by
Posted in

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT (Emlékezés) Életedben mindig mosolyt tudtál adni, Példamutatással biztatást nyújtani. Embertársaidhoz önzetlen fordultál; Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát. … Sírban pihent régen férjed s két gyermeked; Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet. Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak, Te tetted dolgodat erős akarattal. … Voltak szép napok is, unokát öleltél, Megszületett Eszter, […]

Posted by
Posted in

HOGYHA ÉN LEHETNÉK

HOGYHA ÉN LEHETNÉK   Sok szegény embernek nem jut betevőre. Akármerre tekint, mindenütt csak üröm. Kilátástalanná vált már a jövője, Gyermeke sínylődik, hiába is gürcöl.   Szeretnék szívekben én lenni a REMÉNY! Ki este lefekszik szomorún az ágyba, Gondját, baját, búját mind elfelejtené, Mikor reggel ébred, teljesülne vágya.   Nem vagyok varázsló, hogy ily erőt […]