About Me

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője.

1945. március 4-én születtem Grazban.
A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben.
Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez.
Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket.
Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak.
1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában.
„Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek.
2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is…
Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit,
le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra.
Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig nem nyugszom meg, míg verssé nem válik.
Vallom, hogy a szeretet mindent legyőz, igyekszem megértést, mosolyt, szeretetet nyújtani, odafigyelni embertársaimra.
Életfelfogásom és verseim rugója egy nagyon régi mondás:
„Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele, a szeretethez nem kell teli erszény.”
(Szent Ágoston)

Az utóbbi időben gyermek-mesesorozatot kezdtem el írni.
A "Miért" naplón kívül, 2015-től antológiákban:
Accordia kiadásában (Fényszivárgás antológiában),
2015. Accordia Szavak csillámló hóesése című antológiában.
2015. Poet Ritmikus sorgimnasztika című antológiában
2015-ben a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány Újjászületés pályázatra beküldött antológiában,
2016-ben Holnap Magazin Körforgás című antológiában.

Majd pedig megjelentek férjemmel közös kiadásban válogatott verseim:
"Villancsó" - "Csalogató" címmel az Accordia kiadónál 2016.
"Szárnyaló vágyaink" címmel a Holnap Magazin gondozásában 2017.

Posted by
Posted in

NEKED ADOM

NEKED ADOM (Június köve a gyöngy) Csak egyetlen szó, mely szívemben reggel óta zakatol, és ez nem más, mint a Szeretet, átnyújtom: Neked adom! . Tengeri kagylóban született. Szívem legszebb darabja. Gyöngyhalász mélyben megkereste életét kockáztatva. . Őrizzed, védd meg ezt a kincset, törékeny, sérülékeny. A földön ennél drágább nincsen, csillogó drága érem. . Budapest, […]

Posted by
Posted in

GYERMEKNAP

GYERMEKNAP Csodálkozik Aprófalva összes apraja és nagyja. Egy éj alatt tündérkezek varázslattal díszítettek. . Csillog-villog minden porta; szivárvány jut ablakokra, kis kertekben a gyümölcsfák szirmaikat kibontották. . Virágba borult a mező, megélénkült már az erdő, mint akik összebeszéltek, felcsendül a madárének. . Ébredező gyermekeket dal köszönti ezen reggel. Gyermeknap van, ünnepeljünk vidámságban velük együtt! . […]

Posted by
Posted in

MEMENTO

MEMENTO (2017.május 23.) Esernyőt, s botunkat a kezünkbe véve, Elindultunk útra ragyogó napfényben. Eget kémlelgettük, kell-e az esernyő? Csak égnek peremén sejlett néhány felhő. . Buszban váratlanul kigyúltak a lámpák, Lassan cseperegni kezdett égi áldás. Kis felhő szörnyűvé miként változhat át: Villámot követett dübörgő morajlás … . Megállónkhoz értünk, így le kellett szálljunk, Ernyőt kinyitottuk, […]

Posted by
Posted in

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT (Emlékezés) Életedben mindig mosolyt tudtál adni, Példamutatással biztatást nyújtani. Embertársaidhoz önzetlen fordultál; Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát. … Sírban pihent régen férjed s két gyermeked; Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet. Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak, Te tetted dolgodat erős akarattal. … Voltak szép napok is, unokát öleltél, Megszületett Eszter, […]

Posted by
Posted in

HOGYHA ÉN LEHETNÉK

HOGYHA ÉN LEHETNÉK   Sok szegény embernek nem jut betevőre. Akármerre tekint, mindenütt csak üröm. Kilátástalanná vált már a jövője, Gyermeke sínylődik, hiába is gürcöl.   Szeretnék szívekben én lenni a REMÉNY! Ki este lefekszik szomorún az ágyba, Gondját, baját, búját mind elfelejtené, Mikor reggel ébred, teljesülne vágya.   Nem vagyok varázsló, hogy ily erőt […]

Posted by
Posted in

Édesanyám Édesanyja

Édesanyám Édesanyja (Anyák Napjára) Csöppnyi, törékeny asszony volt, szememben mégis hatalmas. Reggeltől-estig mosolygott. Drága, kék szemű Nagymama! Ruhája sohasem foltos, ősz haját kendő takarta, köténye mindig ropogott. Drága, kék szemű Nagymama! Mint, kit arra teremtettek, a munkát abba nem hagyta, álló nap tevékenykedett. Drága, kék szemű Nagymama! Apró lábain tipegett, kezében volt fakanala. Sütött számunkra […]

Posted by
Posted in

A KÖLTŐ DOLGA

A KÖLTŐ DOLGA (A Költészet Napjára) Félve nyúlok a toll után, vajon milyen jövőt ígér, hetvenezren kinn az utcán, követelésük mennyit ér? Elmúlt időben is voltak szegények, no meg gazdagok; hitted, végre győzni fognak verseidben írt dallamok! Költő dolga csak egy lehet, igaz szóval buzdítani, biztatni a szegényeket: “Reményt nem szabad feladni!” Szólj az igazságért […]

Posted by
Posted in

NAGYSZOMBATON

NAGYSZOMBATON   Sötét viharfelhők gyülekeztek égen, mint akkor délután, most kétezer éve. Szorongva figyeltük vaj’h égi jel lenne? Úrhoz küldtünk fohászt, rátok tekintsen le.   Szemetek emelve fel a magas égre, bátorságot, erőt Jézustól reméltek. Ti vagytok a jövő, csak rajtatok múlik, békés forradalmat vihessétek csúcsig!   Gyűlölet ne legyen soha szívetekben. Tettetek szabadság-eszme vezérelje! […]

Posted by
Posted in

TŰZZEL NE JÁTSSZ

TŰZZEL NE JÁTSSZ ALLEG/L/ÓRIA   Fakardodat dugd végre hüvelybe, válogassál játékok közt, keress: jól áll neked kisvasút s a labda; ne gondolj hát folyton csak a harcra! Öldökölni rendkívül unalmas.   Nehogy úgy járj, mint egykor elődöd, bár ő keresztényeket üldözött. Kellemetlen embereket rendre, maga mellől sorban eltetette; kocsiversenyt egyedül megnyerte.   Agyad nem jár […]

Posted by
Posted in

Megszólalt az örömóda II.

Megszólalt az örömóda   II.   Üstdobként dübörög a szív! Ott áll szemben az ellen, Tartásán látod, harcba hív; Mérkőzni akar veled.   Érzed, hogy nem ő az, aki Az igazi ellenfél. Csúf álarca mögött lapít, Bujkál előled, mert fél.   A sárba-tiport szabadság Vergődik gúzsba kötve. Kiszabadítaná magát, Éretted menne ölre.   És ekkor […]