About Me

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig nem nyugszom meg, míg verssé nem válik. Vallom, hogy a szeretet mindent legyőz, igyekszem megértést, mosolyt, szeretetet nyújtani, odafigyelni embertársaimra. Életfelfogásom és verseim rugója egy nagyon régi mondás: „Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele, a szeretethez nem kell teli erszény.” (Szent Ágoston) Az utóbbi időben gyermek-mesesorozatot kezdtem el írni. A "Miért" naplón kívül, 2015-től antológiákban: Accordia kiadásában (Fényszivárgás antológiában), 2015. Accordia Szavak csillámló hóesése című antológiában. 2015. Poet Ritmikus sorgimnasztika című antológiában 2015-ben a Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány Újjászületés pályázatra beküldött antológiában, 2016-ben Holnap Magazin Körforgás című antológiában. Majd pedig megjelentek férjemmel közös kiadásban válogatott verseim: "Villancsó" - "Csalogató" címmel az Accordia kiadónál 2016. "Szárnyaló vágyaink" címmel a Holnap Magazin gondozásában 2017.
Posted by
Posted in

Mikor a Nap lemenőben

Mikor a Nap lemenőben, magam vagyok temetőben. Fű sem rezdül, csendes minden, körülöttem halálisten. Pitypang fogná vissza Napot, bíborszínbe von égboltot. Társa tartja magast fejét, nem vesztette el az eszét. Tudja, időt fordítani senkinek meg nem adatik. Elmerengek e látványban, szememből könnycsepp kibuggyan. Régi emlék, messze innen, szívem mélyén megőriztem: erdélyi fenyves lábánál, apám kő-keresztfájánál […]

Posted by
Posted in

NÉVNAPODRA (Férjemnek szeretettel)

Ragyogva kél a Nap, mint aki tudja, névnapod van, s ő velünk ünnepel. Tájat aranyló sugara borítja, teleszórja szivárvány színekkel. Hoztuk tenéked szívünk szeretetét, – el ne vesszen, egybegyűjtve legyen – ajándék csomag, ekként nyújtjuk feléd, kincsként őrizd örökké lelkedben! Óvatost bontsd ki, titkok őrizője, szálanként súgja a László nevet; “Isten éltessen” szavak kísérője. Kívánunk […]

Posted by
Posted in

A sátán köztünk jár

Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]

Posted by
Posted in

BOSZORKÁNY – de nem seprűnyélen

Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]

Posted by
Posted in

SZÁGULDÓ IDŐ

SZÁGULDÓ IDŐ Szilveszternek éjszakáján szívszorongva lestem, falióra mutatója állna meg egy percre!   Azt, hogy akkor mit is tennék, nem gondoltam végig. Hisz ha ilyen hatalmam van, lehet, bűnre szédít.   Pányvát vetnék, mint egy lóra felugornék rája. Átölelném szilaj nyakát, simulnék hátára.   Elsuttognám titkon, csendben nem kell úgy sietni, mert robogó perceinkből vissza […]

Posted by
Posted in

MI A TITKA…

MI A TITKA… Ez itt nem a reklám helye, mégis meg kell, örökítsem, miként változtatta éltem fogorvosnőm varázskeze. Kezdetnek csak annyit mondok, ajtaján szokatlan tábla; ilyet én még sosem láttam: “Kérjük, hangosan kopogjon!” Megrökönyödéssel néztem; invitálnak egy orvosnál? Három szóval feloldották belőlem a feszültségem. Én, ki fogorvostól félek, határozottan kopogtam, ajtó tárult, s mosolyogva elém […]

Posted by
Posted in

ŐSZI ANZIKSZ

ŐSZI ANZIKSZ Szonett     Altató dalt fütyül a szél este. Ragyognak a csillagok az égen, Hold a Vénuszt táncra kéri éppen. Elpihent a város, minden csendes.   Ember, állat elfáradt, már alszik. Álmaikban messzi úton járnak, lehet, hogy a hetedik határban. Néha egy-egy madár-pitty még hallszik.   Lámpafényben fák árnyékot vetnek, földre színes falevelek […]

Posted by
Posted in

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT     Imádom az orchideákat. Színeiknek dús kavalkádja mint egy mágnes vonzzák szemeim.   Felvillanyoznak és feldobnak, ugyanakkor meg is nyugtatnak. Csupa csoda mind egytől-egyig!   Akár fehér, vagy cirmos lehet, nekem a lila a kedvencem. Gyönyörködve dalra fakadok.   Lágyan, mint hajó a tengeren ring szirmaikban tekintetem. Elszakadni tőlük nem tudok. […]

Posted by
Posted in

KICSAPONGÁS

KICSAPONGÁS     Settenkedett az éj nesztelen léptekkel. Megleste, meglátta, már nyújtózik, álmos, forró napnak végén, elpilled a város; csillagos paplanját reá terítette.   Utcákon szél úrfi zabolátlan pejként, széltében-hosszában nyargalászni kezdett, végigszáguldozott, út porát felverte; hulló falevelet keringőre felkért.   Huncut mosolyával felhő mögül a Hold kikandikált, majd másik felhőt keresett, magára rántotta, be […]

Posted by
Posted in

VADLIBÁK

VADLIBÁK (emlékek nyomában)   Kavicsok görögnek, szívemben a fájdalom. Hangodat szél vitte, fülelek, de nem hallom. Hiába jön a tél, és utána kikelet, Immár boldog soha többé nem leszek veled. Nézem szomorún az őszi felleget.   Magamban maradtam, de kit érdekel ez már? Kavicsot rugdosom, falevél hajamra száll. Vadludak csapata magasban “Vé” alakban; Nagy szárnycsapásokkal. […]