About Me

 

Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki Egyetemen, anyám az ELTE bölcsészkarán végzett. Jómagam a Zsámbéki Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem diplomát szociálpedagógia szakon.  A versek iránti szeretetem a gyermek koromból eredeztethető. Soha senkit nem hallottam úgy verset szavalni, mint anyámat, amikor József Attila kései siratóját szavalta nekem, oly átéléssel, oly megrendítően, potyogó könnyekkel szemében, hogy a végére mindketten sírtunk. Belehasított lelkembe egy gyönyörű fájdalom, amit ma sem tudok feledni, de megismételni sem. Talán innen ered a vágy, hogy megírjam azt a tökéletes verset, ami majd egyszer valaki mást hasonló élményhez juttat. Hitem szerint nehéz tudomásul venni, hogy az értékét vesztett világban egyre kevesebben olvasnak verseket és egyre kevesebben vásárolják a kortárs költők műveit. A költő feladata így nem más, mint, hogy a csend mögé hatoljon és áttörje az agyonhallgatás falát.

 

Megjelent művek

megvásárolhatók a képre kattintva.

 

Bolgárfalvi Z Károly

 KÉK A NYÁRI ÉGBOLT      

                    http://publioboox.com/hu-HU/kek-a-nyari-egbolt   

 Bolgárfalvi Z Károly

Engedd vágyam szárnyra kelni

    http://publioboox.com/hu/-HU/engedd-vagyam-szarnyra-kelni  

Bolgárfalvi Z Károly

Játékország furcsa népe

 

  http://publioboox.com/hu-HU/jatek-orszag-furcsa-nepe

  Bolgarfalvi Z Károly

A kis hableány

   

  http://publioboox/hu-HU/a-kis-hableany

  Bolgárfalvi Z Károly

Szerelmi álmok kísérnek utamon  

  http://publioboox/hu-HU/szerelmi-almok-kisernek-utamon



Bolgárfalvi Z Károly

Elmaradt a szép ősz  

  http://publioboox.com/hu-HU/elmaradt-a-szep-osz


Bolgárfalvi Z Károly

A  felhőket elfújta a tavaszi szél

 

 

Antológiák

 


 

 

Posted by
Posted in

Sok éve már… “Vers a karanténból”

Sok éve már Sok éve már annak. Egy anya megölte gyermekét, mert a gyógyulásról szőtt remények mind tovaszálltak. A kislány kérte anyját. Segítsen neki meghalni, hogy ne kelljen az éveket a reményt újra csalni. Az anya megtette. Amikor a halál már beállt, felöltöztette gyermekét, s önként feladta magát. A bíróság, mint közönséges gyilkost ítélte el, […]

Posted by
Posted in

Segíts nekem “Vers a karanténból “

  Bolgárfalvi Z Károly Segíts nekem Segíts nekem, segíts az úton Segíts cipelnem terhemet! Oszd meg kenyered, vized, hajlékod, ments meg, mentsd meg lelkemet! Könyörgök hozzád az irgalom nevében, könyörgök, ne fordítsd el arcodat! Mit ér a rongyos élet nékem, ha meg sem vívhatom harcomat? Csiszolatlan gyémánt vagyok, Áhítom a szépet a jót, Szeretném kincsekkel […]

Posted by
Posted in

Szelíden búg fenn az ágon “Vers a karanténból”

Bolgárfalvi Z Károly Szelíden búg fenn az ágon Szelíden búg fenn az ágon Búg a gerle, búg, magányos Ráhajol a messzi távol Visszhang sehol, párja távol Felhők súrolják a földet Szelek érik, tépik őket Szaggatják a zöld mezőket Ömlik eső, ömlik bőven Fenn olvadnak a csillagok Lenn a tavasz úgy harsog, Mint rakoncátlan kisgyerek Futna […]

Posted by
Posted in

Szelíden lebben “Vers a karanténból”

Szelíden lebben Szelíden lebben a sóhajod reggel végleg tova illan az ébredő meleggel A tested még forró, nyújtózik, álmos, puha karok között ébredni vágyik, Kacag rajtad a sokszínű tavasz, a hímes szőnyegű, az éretlen kamasz, Kacag a fény, a boldogság, a remény, az erdő illata, a ház meg a rét, Erről eszedbe jut hangja, bársony […]

Posted by
Posted in

Szeptembert írunk ” Vers a karanténból “

Szeptembert írunk Szeptembert írunk Mily aranyos az ősz Száz ágra süt a nap A botor felhők közt. Mészillatú falakról Verődik vissza a fény Legyek napoznak bágyadtan szanaszét. Még játszik a nap Bár ereje már nincsen Felhők sűrűsödnek, Mint fekete tincsek. Az ég aljától látni Haragosak a hegyek, Elszállt a jó kedvem Inkább hazamegyek.

Posted by
Posted in

Szívem reszket ” Vers a karanténból “

Szívem reszket Szívem reszket, boldogság tölt el mert megajándékoztál szerelmeddel Te vagy a virág, mely kelyhét nyitja szét a virágzó mező, a selymes puha rét Te vagy a kezdet és te vagy a vég ajkad ízével sem telhettem be még Te vagy számomra a reggel mely minden nap újra felkel Csiklandósan, mézeskedve telepszel meg életemben […]

Posted by
Posted in

Szomszédom volt ” Vers a karanténból “

Szomszédom volt. Szomszédom volt, túlságosan zárkózott élettörténetét felszínesen ismerem, láttam harmincas évei közepén, volt két válása, mielőtt a halálba temetkezett. Élettársi kapcsolat egy bérelt lakásban meglehetősen ront minden kapcsolaton, nem lehet kibékülni eme igazsággal, csak gondolkozni az itt leírtakon. A nyomor nyomort szül, a szegényből szegény lesz s ki nem tud véle megbékélni arra vár […]

Posted by
Posted in

Szőlőlugasok ” Vers a karanténból “

Szőlőlugasok Szőlőlugasok tátják szájukat szerelemre éhes párok előtt kik osonva bújnak fedele alá kíváncsi, hunyorgó szemek elől egymáshoz simítják testüket a párok kapkodva, forrón, idegesen lázasak csókjaik, remeg a szájuk lehunyt szemmel is figyelmesek szőlőlugasok tátják szájukat szerelem dúl az éhes párok között kik osonva bújnak fedele alá kíváncsi, hunyorgó szemek elől.

Posted by
Posted in

Úszik a szoknya, lebben a szélben ” Vers a karanténból “

Úszik a szoknya, Lebben a szélben Úszik a szoknya, lebben a szélben halk zongoraszó kíséretében méla akkordok egy karcsú kézből szerelmes sóhaj a lélek mélyéből fehér tüllruha és csipkekesztyű bolondos illat, mi lett a vesztünk bódító illat, tavaszi zsongás, mézédes szerelem, az íze pompás hosszú séták az elhagyott parkban, szerelmes szavak versben és dalban s […]

Posted by
Posted in

Valamikor ” Vers a karanténból “

  Valamikor Valamikor hegyek között ébredt fel a lelkem, tovatűnt gyermekkort ez idéz fel bennem. Bércek és völgyek, erdő borította világ, szülőföldön apa nélkül nőttem fel, mint virág. Az erdőtől elhódított kevéske földön, keskeny völgyekben, parcellákban őrzöm Letűnt életem, múlt ifjúságom, férfivá érett kérges kezű álmom. Görbehátú hegyen, szétszórva aranyát, rengeteg munkával a boldogság vert […]