About Me

Bősze Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

boszeeva3“Bősze Éva vagyok, népművelő-könyvtáros és magyar szakos tanár. Dolgoztam az élet több területén, legtöbbet könyvtárban. Magamat elsősorban költőnek hiszem és vallom, de gyakran írok prózát is. Első versem 24 éves koromban jelent meg nyomtatásban, azóta rendszeresen publikálok. 11 önálló verseskötetem, 2 társszerzős és 3 prózai írásokat tartalmazó kötetem van. Több antológiában is szerepelek versekkel, prózával. Tagja vagyok néhány irodalmi társaságnak, így a Cserhát Művészkörnek, – ahonnan Cserhát nívódíjat és arany fokozatot is nyertem. A Kláris köré csoportosult alkotóközösségnek-, ahonnan szintén megkaptam a Nívódíj arany fokozatát – és az Irodalmi Rádiónak.”

Bemutatkozása és művei előző weboldalunkon: http://www.irodalmiradio.hu/boszeeva.html

Posted by
Posted in

A téli erdő magánya

A téli erdő magánya Sír a csupasz tölgy minden ága, oda az irtáson legtöbb társa- Sejtelmes, távoli hang araszol mélyről, a csikorgó hó alól… Jön az árny, az ezüstös este, rábízza magát a képzeletre, hogy az ormon még sűrű fák adják a vadak hű otthonát, hogy vaddisznók túrják a havat, s csámcsogják a makkot, ha […]

Posted by
Posted in

Azon az éjszakán

Azon az éjszakán nyugtalan volt az álom,nem akart uralni senkin, semmi áron. Süvöltött a széllel,puskák hangjaival, tébolyult, gyűrött párnák sóhajaival. Cibálta az ész csapongó gondolatait, meg-megrázva az épület falait. Összefutottak tanulók, nevelők, egy kollégium állt talpra ,s nevető kínban fetrengtek – valahol mélyen, belül feleseltek – pedig sírtak, jajongtak, mi történhetett azokkal, kik kívül maradtak? […]

Posted by
Posted in

Szimbólum

Kapu fölött míves vas-cégér jelzi, a mestermunkáját miként érzi. Lendül a kalapács, fénylik az üllő, duzzad a kar, a büszke erő. Odabent szikrát hány minden ütés, a vaszaja zene, zengő szívverés. Tűz lobban, serceg-olvad a fém, feszülő ér a kovács kezén. Szeme ragyog, ajkán zárt mosoly, ütése oldás a gondokon…

Posted by
Posted in

A tél csodája

A tél csodája     A tél csodája az az este, mikor a csillag a gyermeket keresve -istállóban az égi kisdedet- lángra gyújtja mind a szíveket… Rövidültek a napok az  időben, éves gondok szinte feledőben. Győzött a fény, az új életelv, már az alkony is későbbi jel. Téli napforduló! Ősöktől való… Biztonsággá vált a sok […]

Posted by
Posted in

Holdfény és csillagok

Holdfény és csillagok Megnyílt az égbolt mennyezetfala, fülekben finom, éter-harsona. Lelkekben áhítat,csodás, nagy titok, fényjelek tudják csak, meg a pásztorok: -valahol van egy meleg jászol, várva-várt gyermek, boldogság-mámor- Holdfény sugárzik s fényes csillagok, ma gondot, bánatot, mindent elhagyunk. Ringunk gyógyító hárfa dallamán, ünnepet zengő angyalok szaván… Ma megértők vagyunk és bölcsek, gyermekek s felnőttek jönnek… […]

Posted by
Posted in

Óda egy sziklához

Óda egy sziklához Szerelmes simulásod ehhez a tölgyfához örök-szent eskü, tiszta nász! Kötődöm e természetcsodához, fülemben édes hegyzene cikáz… Gondoltad-e, hogy minden erre járó ember megpihen rajtad s a kies távlatokba néz? Itt ülök én is. A világ dolgain gondolkodom. Miért viták, harcok? Nem tudhatom… Szabad vagyok.Lelkem szárnyal, énekel minden felszálló madárral. Óh, hallod-e a […]