About Me

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője.

Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb részét töltöttem. Óvodás koromtól tanultam a verseket, írással általános iskolásként kezdtem, de komolyan tizenhárom évvel ezelőttől írok. Először két újságcikkel, majd áttértem a novellákra. Egyszer észrevettem egy mesepályázatot, amire írtam is egy gyermekmesét, azóta is foglalkozom vele. Verset négy éve kezdtem el írni. Kedvenc könyveim között van a krimi, amit majd egyszer én is szeretnék írni, jelenleg csak kurta krimim van. Az első novellám antológiában 2010-ben jelent meg, majd novellák, versek, mesék antológiában, és folyóiratban mindig jelennek meg. 2015. decemberben megjelent saját könyvem, melyben huszonhét novella, hét mese, és huszonkettő vers olvasható. A könyvem címe: Elengedés. 2018. novemberben megjelent a második könyvem, melyben tizenöt mesevers, és tizenöt mese szerepel. Címe: A kobold kalap rejtélye. Jelenleg négy könyv jegyzetei lapulnak a fiókomban. Van egy psziho dráma, melynek címe: Jár az inga tik-tak..., van egy verses kötet, van egy mesekönyv, és egy II. Világhaborús ismeretlen írók versei, és nótái, ami megmaradt. Rengeteget olvasok, verset, prózát, de van olyan, amit többször elolvasok, hisz mindig találok benne valami újat.

Posted by
Posted in

Lételem

Felhőnek születtem, fentről nézek rád, borús napokon figyelem az éveid múlását. Szellőnek születtem, mindig veled vagyok, így bármikor egy kedves simogatást adhatok. Ködnek születtem, néha követlek téged, ilyenkor érzem, csökkentenem kell a sietséged. Napnak születtem, fényt adok neked, ne kelljen saját magad elveszítened. Holdnak születtem, ki sötétben is lát, megfigyeli a kósza álmod áramlását. Földnek […]

Posted by
Posted in

A megfagyott mosoly

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat is el fog jönni az életemben. Párszor a fejembe ötlött, hogyan fogok meghalni, de nem erre számítottam. December utolsó napja volt, tudtam, ez az utolsó alkalom, hogy a kedvenc ágyamban hajtom le a fejemet. Lefekvés előtt – gondolatban – elköszöntem mindenkitől. Senkinek nem írtam meg, mire készülök, […]

Posted by
Posted in

Egy pillantás…

Vasárnap hajnalban, a nagy mulatozás közepette, gondoltam lemegyek a parkolóba és megnézem a kocsit. Remélem nem törték fel, a kerekei még megvannak. Néha nem árt az ellenőrzés. A domb tetejéről egy kis mellékúton elindultunk barátnőmmel. Pár méterrel előttünk, láttam ott állt egy férfi és mosolyogva engem nézett. Én is néztem őt, de nem volt ismerős. […]

Posted by
Posted in

Egyszer volt…

Egyszer volt, s talán igaz sem volt, élt egy manó, aki egy tehetséget birtokolt. Minden este elkezdte álmot hozó énekét, pókhálóval szőtte be, az emberek lelkét. Szerette mindenki lenyűgöző hangját, énekét díszítette, mikor magával hozta harangját. Szemét becsukta, kezével rázta dallamát, Te is szeretnéd, ha énekét hallanád. Szeretet áradt belőle amerre nézett, boldogság maradt, ahová […]

Posted by
Posted in

Találkozás

Találkozás     Találkoztam útközben a Boldogsággal, felém jött, mosolygott, majd továbbment. Nem szóltam semmit, gondoltam, nem zavarom, így megmaradt a csend. Továbbsétáltam, amikor megláttam a kirakatban, hogy a Szeretet engem néz. Néztük egymást pár percig, majd vállamhoz hozzáért egy óriáskéz. Gondolataim szertefoszlottak ijedtemben, amikor megfordultam, és megláttam a Hitet. Rám mosolygott, szép lassan, csendben […]

Posted by
Posted in

Szeretnék…

Szeretnék madár lenni, szárnyaimat lassan felemelni. Kecsesen magasra repülni, minden búmat, bánatomat elfeledni. Szeretnék madár lenni, szerelmemhez mindig visszamenni. Repülni boldogan, jönni-menni, de csak egyhez visszatérni. Szeretnék madár lenni, mindenkinek egyszerre visszaüzenni. Örökre boldog maradni, nem akarok tőle soha elszakadni. 2016. augusztus 14.

Posted by
Posted in

Otthonra várva

Szeretem, amikor eljön az este tizenegy óra. Ilyenkor a lámpák elalszanak, majd bekapcsol az éjszakai világítás. Nincs a vakító fény, nincs az a nagy nyüzsgés, a hangzavar. Nappal olyan sokan idejönnek, nézegetik a mellettem állókat, forgatják, kipróbálják… és én? Pedig mosolygok. Ezt rajtam kívül senki sem teszi. Már két hónapja itt vagyok. Igaz sokkal jobb, […]

Posted by
Posted in

Álom

Láttam messziről az arcát. Olyan, mint régen. Nem nézett felém, De éreztem, lát. Ment előre, néha Megfordult, megállt. Közelebb mentem, de Kicsit távol. Szeretem közelségét. bíztam benne, Egyszer visszatér. Majd egy idő után, Beszállt autójába. Elindult, nem nézett vissza. Véget ért.

Posted by
Posted in

Miskolc…

Tegnap felszálltam a buszra, és utamra indultam. Imádok utazni. Kedvemtől függ, vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. Mivel a táskám tele volt, már a könyv nem fért bele. Indult a busz, … akkor, hallgassunk zenét. Bekapcsoltam az MP3 lejátszóm, becsuktam a szemem, és elképzeltem, hogy én vezetek. Eltelt fél óra, mire beértünk Miskolcra. Először jött, ahol […]

Posted by
Posted in

Az ajtó

Szobámban bezárva kanapén ülve, ajtómat nézem, mikor nyílik végre. Várom már a kilincs kecses mozdulatát, amikor szépen, lassan tárul az ajtó. Szemem mindig rajta, de magát még zárva tartja. – Tessék,tessék nyílj ki nyugodtan! Mondom neki szépen,de hiába beszélek, nem figyel, csak ott áll magában, mint régen. Le kellene cserélni,lehet akkor mindig nyílna, de inkább […]