About Me

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője.

Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb részét töltöttem. Óvodás koromtól tanultam a verseket, írással általános iskolásként kezdtem, de komolyan tizenhárom évvel ezelőttől írok. Először két újságcikkel, majd áttértem a novellákra. Egyszer észrevettem egy mesepályázatot, amire írtam is egy gyermekmesét, azóta is foglalkozom vele. Verset négy éve kezdtem el írni. Kedvenc könyveim között van a krimi, amit majd egyszer én is szeretnék írni, jelenleg csak kurta krimim van. Az első novellám antológiában 2010-ben jelent meg, majd novellák, versek, mesék antológiában, és folyóiratban mindig jelennek meg. 2015. decemberben megjelent saját könyvem, melyben huszonhét novella, hét mese, és huszonkettő vers olvasható. A könyvem címe: Elengedés. 2018. novemberben megjelent a második könyvem, melyben tizenöt mesevers, és tizenöt mese szerepel. Címe: A kobold kalap rejtélye. 2019 májusában megérkezett a harmadik könyvem, melyet a bükkábrányi polgármester felkérésére írtam meg írótársammal. A mese a bányában talált ősfákról szól. Jelenleg négy könyv jegyzetei lapulnak a fiókomban. Van egy psziho dráma, melynek címe: Jár az inga tik-tak..., van egy verses kötet, van egy mesekönyv, és egy II. Világhaborús ismeretlen írók versei, és nótái, ami megmaradt. Rengeteget olvasok, verset, prózát, de van olyan, amit többször elolvasok, hisz mindig találok benne valami újat.

Posted by
Posted in

Apeva csokor

Apeva csokor Nyár izzó melege rám telepszik most, egyfolytában. Tűz éget messziről érzem megfog lángoló parázs. Jött majd ment, hirtelen szárnyra kelt hűs áram oly gyorsan. Egy eső csepp esik fehér felhő dús pereméről.

Posted by
Posted in

A csend dallama

Késő este a város főterén, kihalt utcák, sikátorok között, most már a légy hangja sem hallatszik, mert a csend dallama beköltözött. Megáll az idő, és aludni tért, nem jár a csikorgó villamos sem, megérkezett csendesen a Hold is, hiszen ő az éjszakai őrszem. Vigyáz ránk, amíg mi szövögetjük várva várt megnyugtató álmunkat, másnap kora reggel […]

Posted by
Posted in

Átutazó

Néha úgy érzem magam, mint egy átutazó a zord világban, keresem, kutatom mindenhol a jó megoldást a hibákban. Könnyű elmenni, ott hagyni a meg nem beszélt bántó vitákat, magunkba tartani az összes ránk rótt sértő, rossz kritikákat. Megharagudni a kérdő, és hirtelen kimondott szavakon, elbújni, és nem átlépni a nehezen bontható falakon. Majd beletörődni a […]

Posted by
Posted in

A legkisebb szőlőszem…

Egy kora őszi estén, amikor már kezdtek megjelenni a csillagok az égen, Szőlike a legkisebb szőlőszem kezdett elindulni az ismeretlenbe világot látni. Eddigi életét a szőlőtőkén töltötte, de nagyon kíváncsi volt mindenre. Sokat tépelődött azon is,hogy ő a legkisebb szőlőszem. Nem érezte jól magát, ezért úgy döntött itt hagyja a családját, szeretteit, barátait.  Már nem […]

Posted by
Posted in

Zelda, a kávéscsésze

Zelda, hosszú éveken át a szekrény leghátsó sorában állt, nem érezte, a kávé meleg, megható édeskés zamatát. Magányosan, hisz senki nem szólt hozzá egyetlen árva szót sem, elhatározta, előrébb megy, nem marad egyedül a csendben. Mivel lábai nincsenek, hát próbált lassan kicsit csusszanni, de néha megakadt, megbotlott, és már hozzákezdett csuklani. Nem érdekelte, hogy akadály […]

Posted by
Posted in

A kávé illata

A kávé illata Kora reggel kávé illata árad, a napi munkám még magára várat. Amint azt az első kortyot lenyelem, a fáradság eltűnik a szememen. Tovább kortyolom, van még a pohárban, szívem elkezd dobogni szaporábban. Álmomból ilyenkor már kilábalok, ha munkámra gondolok, elsápadok. Ilyenkor öntök még egy adag kávét, és épp előveszek egy csokoládét. Amikor […]

Posted by
Posted in

Az Ördög és az Angyal

Az Ördög és az Angyal Az Ördög és az Angyal szemei találkoztak egyszer, amikor elmentek suhanva egymás mellett kilencedszer. Egymásra néztek, de körülöttük a szerelemtől nem láttak semmit, közelebb hajoltak, majd megcsókolták egymást egy leheletnyit. A csók édes volt, és szép, nem éreztek idáig ilyet soha még, átölelve mentek tovább, de egy idő után rájuk […]

Posted by
Posted in

Lételem

Felhőnek születtem, fentről nézek rád, borús napokon figyelem az éveid múlását. Szellőnek születtem, mindig veled vagyok, így bármikor egy kedves simogatást adhatok. Ködnek születtem, néha követlek téged, ilyenkor érzem, csökkentenem kell a sietséged. Napnak születtem, fényt adok neked, ne kelljen saját magad elveszítened. Holdnak születtem, ki sötétben is lát, megfigyeli a kósza álmod áramlását. Földnek […]

Posted by
Posted in

A megfagyott mosoly

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a pillanat is el fog jönni az életemben. Párszor a fejembe ötlött, hogyan fogok meghalni, de nem erre számítottam. December utolsó napja volt, tudtam, ez az utolsó alkalom, hogy a kedvenc ágyamban hajtom le a fejemet. Lefekvés előtt – gondolatban – elköszöntem mindenkitől. Senkinek nem írtam meg, mire készülök, […]