About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem 1960. 04. 23-án.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két fiam van, az idősebbik három éves kora óta pszichózisban szenved, a fiatalabbik a BME-n szerzett mérnök informatikusi diplomát.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.
Viszont úgy gondolom, ha mások is megismerik ezeket az eseményeket, érzéseket, erőt gyűjthetnek saját problémáik megoldásához.

Posted by
Posted in

Hányszor!

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]

Posted by
Posted in

Az élet színpadán

Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a  talaj.   Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le.   A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]

Posted by
Posted in

Genetika a tengerparton

A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. -Valld be már végre, hogy nem az […]

Posted by
Posted in

A rigók a meggyfán szavalnak

Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések.   Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek.   A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola.   Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést  felismerem. […]

Posted by
Posted in

Éled az élet

Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang  pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]

Posted by
Posted in

Libegőn libegtünk

A lenge szél a szemembe libbengette a hajamat. Hűvös tiszta volt a levegő, mikor sorba álltunk a libegő alatt. Már virradatkor csalogatott kifelé a szobába bekukucskáló napsugár. A galamb turbékolás úgy hangzott, mintha egyfolytában hívna ki a szabadba. Az utolsó csatok csattanása után hamarosan bodza illata csalogatott még feljebb. Már annyira kívánatos volt az üdeség, […]

Posted by
Posted in

Szaladjunk ki a világba!

Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]

Posted by
Posted in

Fiam

Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]

Posted by
Posted in

Költözöm

Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]

Posted by
Posted in

Esti kaland

Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]