About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Unokákkal a hóban

Hajnalra lehűlt a levegő, a hőfok mínuszokat zengett. Hósapkát kapott a dombtető, a közlekedés megfeneklett.   Szánhoz apó lovakat fogott, vitte siklani a csapatot. Nem találtak még sehol nyomot, a buckákról, buckákra hajtott.   Önfeledt, kipirult orcával, jártak a havas halmok között. Merészen játszva a csodával, vígan repültek a hó fölött.   A kanyarokat hajtogatva, […]

Posted by
Posted in

Karácsony lesz

Az ablak előtt áll egy hatalmas fenyő, lehajló ágaira fagyott zúzmara. Napközben olyan rajta, mint fehér cseppkő, jég-könnyel siratja, hogy egyedül maradt.   A lombhullató társai elaludtak, nem törődik ilyenkor senki se vele. Sötét, szomorú tekintettel bámulja, mikor élénkül meg az ünnep kezdete.   Akkor sziporkázó fényárba borítjuk, égők színes csillogásukkal ékítik. A magányáért most […]

Posted by
Posted in

Az első hó

A hőmérő higanyszála már csak a mínuszok közt szaladgál. Reggelre újabb eső helyet hó a lepte be a környéket.   Vastag paplant húzott az tájra, fehérré vált az ősz bundája. A fákon a dara remegett, mint óriás pom-pom megdermedt.   Betakarta a rozsdás felszínt, nem látni mást, csak a fehér színt. Nem állt már ki […]

Posted by
Posted in

Apám keze

Rövid vaskos ujjaiban sok esztendő, tenyerén mély barázdákat vájt az idő, Tisztességgel naponta nehéz munkát végzett, holtfáradt lett, mire végre hazaérhet.   Gyakran csak este láthattuk mi gyerekek, küzdött a megélhetésünkért eleget. Igaz, ereje nap végével megfogyott, kérges tenyerével mégis simogatott.   A szorgalmában meggyötörté lett teste, a munkáját mégis sikernek érezte, mert családjának így […]

Posted by
Posted in

Szeretet

A legerősebb összetett érzet, amely az emberben kiváltódhat. A kellem másik egyénhez szólhat, mivel őt helyezzük előtérbe.   Nagysága az idővel növekszik, fentebbre emeli az alapot. Megsemmisíti a torz haragot, eleven kötöttségek ölelik.   A fázós hidegben felmelegít, a kínzó távolságot csökkenti. A magány silányságát döntheti, kínzó betegségben ápol, segít.   Kedvessé teszi a hangulatot, […]

Posted by
Posted in

Kedves vagy nekem

Belül még valami derengett, mint kísértettől megremegett. Kedves, kedves leszel! Valahogy talán így hangzott el.   A távoli múltból tolakszik, édesanyja hangja hallatszik. Kedves, kedves leszel! Így tudsz igazán boldogulni.   Nem lehet minden csak a szépség, hatásosabb lesz a kedvesség. Kedves, kedves leszel! Eddig lényegtelennek vélte.   Most tehetetlenséget érzett, de akkorra fülébe csengett. […]

Posted by
Posted in

Ajándék

Kopogtat már a zord hideg az ajtón, apró pelyhekben szállingózik a hó. Készülget a család apraja – nagyja, eljött megint csak advent első napja.   Az idén a fa alá mi kerüljön, hogy mindenki egyformán örüljön? Mi a szíveteket megdobogtatná, szenteste az ünnepi asztalnál.   Színpompás, csillogó csodák villognak, kelletik magukat, folyton mozognak. A szemet […]

Posted by
Posted in

Kávé aranykanállal

A fiamnak most a sors úgy hozta, el kell repülni más országokba. Örömmel hozna kis csecsebecsét, de gondosan beosztják idejét.   Hiába gondol a családjára, nem jut szabad idő vásárlásra. Kávéskanalat vesz a reptéren, hogy maradjon valami emlékben.   Odahaza izgatottan várjuk, érkezéskor kávéval kínáljuk. Ő akkor mellé tesz egy kanalat, min az adott országcímer […]

Posted by
Posted in

Még hűvös van

Viharsüvítés fonja be a házat, didergő lelkem melegségre vágyik. Hasztalan fűti bent testem a kályha. „Hűvös van, talán még a szél is fázik.”   Hiányod kimondhatatlan űrt ásott, számomra a helyzet felfoghatatlan. A szemem is hulló könnyekkel szántott, úgy nézek ki, mint egy gyászoló, maszkban.   Estében idő épp hogy csak poroszkál, a szívem újra […]

Posted by
Posted in

Szívembe zártalak

Csodálatos volt a múlt, örömteli, nem ismertünk soha akadályokat. Jutott idő egymást forrón ölelni, átérezni hihetetlen csókokat.   Telt az idő, hozta a nagy bajokat, elviselhetetlen lett szenvedésben, emésztett véget nemérő napokat, rohanásunk volt sokszor szembe szélben,   mint a futótűz a folyó vizében, erőtlenül mélyebbre rogyadoztunk. Tartottál engem a remény fényében, tudtam, veled ezen […]