About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Fogjunk össze!

Már az első lépését megtette, mikor árnyékot vetett a fényre. Láthatatlanul, sunyin érkezett, magának koronát hozott létre.   Vakon beszánt az ember testébe, nehéz elmenekülni előle. A világot kergeti vesztébe, ha nem kap mindenki most erőre.   Percenként muszáj megvívni vele, “csepp-teste” lesben áll furakodni. Egy rossz mozdulattól képes lehet ezreken is végleg uralkodni.   […]

Posted by
Posted in

Időkapu

Percenkénti változásnak van ideje, bizonytalanságot kelt az emberekben. Nehéz felvenni az új fordulatszámot, kétségek közé szorítja a világot.   ismeretlen létnek kapujában állunk, nem igazán látjuk merre is haladunk. A módosulásnak kell, hogy célja legyen, az irányon szükség, hogy az ész merengjen.   Véget kell vetni a léha pazarlásnak, megfelelni a sorsfordító normáknak. Nem lehet […]

Posted by
Posted in

Kéz a kézben

Látom szemed izzó fénye, naponta csak halványodik. Arcod sápadt, derűs éle lassan szürkévé lekopik.   Add a kezembe a kezed, érezd, én rendre őrizlek! Mutatom az utat neked, ígérem jó felé viszlek.   Bíz bennem, szívből szeretlek! Tedd tenyerembe sorsodat! Vigyázok rád és vezetlek, híven karolom álmodat.   Míg létünk van a világban, kéz a […]

Posted by
Posted in

Lány virággal

Mély gondolatok szántanak lelkében, elmerengve befelé lát már. Talán, ha látna se lenne kedvében, teljes lénye az emlékeiben hál.   Szemében tükröződik pár száll virág, amit ölelve kezével összefog. Nincs a felszínen színes valós vígság, a sírás az, amit most visszafog.   Belül öröm ez, nem hitte idejut, rögös úton botladozott sokáig. A boldogság lassan […]

Posted by
Posted in

Hittel magamban

Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.   Később kiáltottam ott körül nézve. Jöhetne már valaki végre értem! Mentsen meg a kínlódó rémületben, adjon legalább tanácsokat nekem!   Mondtak sokfélét, többnyire hasztalan, szédülésig is vívódtam magamban. Menjek tovább, talán, ott más a világ, de […]

Posted by
Posted in

Házasságban

Még téblábol a hajnal, indul a nap, a készülődéstől hangos a reggel. Szokások nőttek ki az évek alatt, dolgát végzi mindenki, nem vesztegel.   Az érzések már korán sem mohóak, a törődés vette át a szerepet. Finom, gyengéd öleléssé váltottak, a gyermekeinkkel lettünk teljesek.   Rég, mikor fehér fodros habos ruha, kirakatban is csábos vágyat […]

Posted by
Posted in

Töretlen tavasz

Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a felolvasztja nekünk a föld fagyát. Buggyanó bimbó kiborul a világba, elárasztja zölddel az ébredő határt.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely színeivel, illatával kápráztat. Méhek indulnak munkára csapatba, pillangók hada száll virágról virágra.   Szerelmes vagyok a töretlen tavaszba, mely a madarakat hozzánk visszahívja. Gólya és fecske […]

Posted by
Posted in

A fény hatalma

A hajnal még nem szállt az ablakra, álmosan a kapcsolót kereste. Kattant ugyan, fény nem jött a hangra, a szobát sötét fátyol befedte.   Hol a kijárat? Most merre menjen? Holmiját keresi tapogatva. Félelem szállt szívére e percben, innen ki kell jutni, kapkod csapva.   Idegen hely, emlékezetére még semennyit sem támaszkodhatott. A tapogatás fura […]

Posted by
Posted in

Koronavírus

Mi köti le ma figyelmét a világnak? Milyen újabb és újabb csapások várnak? Útnak indult egy vírusfaj irtó hada! Figyelem! Figyelem! Pusztító kór támad! Betegszik, pusztul az emberek garmada!   Tombol a rettegés, védtelenség arat. Nyugalmat, valós biztonságot ki adhat? Nincs ellene anyag, mi tettlegesen hat, már a mozgásterünknek is határt szabhat, függetlenségre már senki […]

Posted by
Posted in

Nők és férfiak

Az életet párban lehet tovább vinni, ehhez nőre és férfira van szükséglet. Alapjai ők a majdani családnak, így kínálva esélyt a sorsszerű létnek.   Jut feladat külön, külön is egyedi, amit a másik, nem tudhat megoldani. Be kell ezt látni, tenni ellene nincs mit, fontosabb a tettet simulva méltatni.   Magányban a másik a legjobb […]