About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Gyermeknapi merengés

Megmozdul a méhben az aprócska magzat, család életében a fényes csillagzat. Minden pillanatban összehangolódnak, ezt az állapotot tartják észbontónak.   Folytonos törődés, mint napnál a rózsa, a világ öröm-szirmokkal van megszórva. Érte lesz virágzó értelme a létnek, a szülők ezután gyermekükért élnek.   Álmokat szőnek az idő vonalára, gyakorta nem is tudnak gondolni másra. A […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Vérvörös napkorong tespedve, lassan lejt a tengervíz fele. hullámokat tarkára festve, átszíneződik környezete. A víztükör úgy ragyogtatja, hogy piros csíkos lesz a fodra, mint a pipacsmezőnek szirma, amikor a szellő ringatja. lángoló fényként kacérkodik, sugarát szórja a hegyekre, ránéz a parti kaktuszokra, ráült port aranyra bevonja. Készül az új világi létre, előbb sötétben megpihenve. majd […]

Posted by
Posted in

Tavasz ( Vivaldi: Tavasz-hoz)

Ébredezik a kikelet örömmel, érkező madár dala száll a csöndben. Sziklacsúcsról vízér csordogál közben, kristálytisztán, szemrevaló gyönyörben.   Tüzes szikrák záporoznak az égből, a sötétség meg-megvillan a fénytől. Lassan elvonul, nem kell félni vésztől, előáll a káprázat az érzésből.   Zöldellő lombsátor alatt pihennek, halkan cselekszik az erdő moraja, állat hangja visszhangja a vizeknek.   […]

Posted by
Posted in

Séta az úton

Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben.   Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk.   Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás.   Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]

Posted by
Posted in

Szívem színei

Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában.   Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében.   Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik.   Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]

Posted by
Posted in

Emelkedés szeretetben

Egyre szaporábban peregnek a percek, változik az érzet a tudati helyzet. Folyton – folyvást nagyobb rezgésszámok jönnek, a múlt napjai vissza már nem köszönnek.   Együtt kell a fordulatot felismerni, egymással összefogva tovább is menni. KI kell ezt a lehetőséget használni, a kiindulási pontra rátalálni.   Döntéshozás teljesen személyes dolog, de biztos, hogy egyedül senki […]

Posted by
Posted in

Erzsébet-kilátónál

Ragyogó júniusi napra ébredtünk, enyhe szellő rezegtette az ágakat. Indult a fantázia, tervezni kezdtünk, bejárjuk ma a környékbeli tájakat.   János -hegyi kilátóhoz vezet utunk, libegővel kényelmesen emelkedünk. A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk, a kilátásban derűsen gyönyörködünk.   Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk, a látképen ámulunk, mint egy festményen. Tiszta levegőből nagyokat szippantunk, távcsővel pásztázunk […]

Posted by
Posted in

A mólón

Süthet rá bármilyen fényesen a nap, ő mérhetetlenül gondterhelt marad. Szemeit mélyen lesütve mélázik, fátyolos arca könnycseppektől ázik.   A víz öleli most a mólón körbe, egyedül a bajában elmerülve. Hiába hibátlan a test kívülről, ha borzalmas kór kínozza belülről.   Betelepedett hozzá álnok módon, mint a vadállat jár át a kordonon. Valaha kiűződik-e belőle? […]

Posted by
Posted in

Vándorcigányok

Távolról zúgó patak hangja hallik, a kis erdő szélénél falu látszik. Delel a nap, tűz árny nélkül, keményen, két gebe szenved az ekhós szekérrel.   A bakon a kocsis csak egyre hajtja, az apró nép az utat nagyon unja. Jobbra – balra róla le is ugrálnak, kergetőznek szabadon a pusztában.   A felnőtt férfiak munkához […]

Posted by
Posted in

Az élet tánca

Élénken fütyül a tavaszi szél, rezgeti a fák friss leveleit. Vígan énekel a sárgarigó, közben farkát hozzá billegeti.   Az azúr tenger is megbolydult már, hullámait a partjára veti. Beindult a sors szinfóniája, a mai formációkat kelti.   Hol  összeölelkezve jár, mint, ahogy a szerelmes szereti, hol körbe keringőzik a térben, még a fordulatot is […]