About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem 1960. 04. 23-án.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két fiam van, az idősebbik három éves kora óta pszichózisban szenved, a fiatalabbik a BME-n szerzett mérnök informatikusi diplomát.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.
Viszont úgy gondolom, ha mások is megismerik ezeket az eseményeket, érzéseket, erőt gyűjthetnek saját problémáik megoldásához.

Posted by
Posted in

Veled én

Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek.   A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben.   A szívem merészen táplálja  útjait. Te, mikor velem vagy, semmi  ki nem szakít.   A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében.   A  végtelenségben egyfelé […]

Posted by
Posted in

A dobogó legtetején

Ott fenn a magasban megáll az idő, nagyobb szív dobog, kevés a levegő. Izzik a tűz az ember szemében, azt hitte számára ez elérhetetlen. Mikor bekövetkezik felmérhetetlen öröm lakozik a fáradt testében. Szétkiabálná a világnak a fényben az eredményt magamhoz mértem. Ilyen helyezést mégsem reméltem! Fátyol lepi szemét, alig-alig látja, ki lent áll most ott […]

Posted by
Posted in

A nézőtérről

Sssssrrrr, kopp, csatttt. Egymást követik a golyók. Emeli, törüli, céloz, dob. Főleg koncentrálnak. Kanyar vagy egyenes? az eredmény a lényeges. Csöpög a verejték, vagy már folyik is. Mennyi az annyi? Néha bosszankodnak. Pedig úgy érzik nagyon jól céloztak. Egymásnak tapsolnak, mindig pacsiznak. Merev arcizmok nehezen mozognak. Jobbat szeretne, nem elég semennyi. Ki tudja a másik […]

Posted by
Posted in

Papa, vigyél haza!

Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi nap volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta  őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük.   -Drága […]

Posted by
Posted in

Fáj

Fáj, nem is tudhatod mennyire. A  tehetetlenség a lelkemet marcangolja, tenném, de nem jutok semmire. A  fájdalom reményt is elűzi. Várok, kérdezek, remélek. Nézem üres szemmel, hogy telik az idő. Tudom, ezzel semmire se megyek. Látom mennyire szenved ő. Kik ott belül, magukban élnek, jobb kinti sorsot nem remélhetnek. Szűk világ jutott számukra, nincs kinti […]

Posted by
Posted in

Egyedül, együtt

Egyedül hideg a szoba, Hiába emelem a lángot egyre – egyre magasabbra. Fázom, nem kering a vérem.   Együtt vagyunk meleg van, hogy megölelj, átkarolj csak mindig  azt várom. Nem a hőmérő számít.   Egyedül nagy léptekkel sétálok este a sötétben, csak ilyenkor szembesül igazán a léted bennem.   Együtt a táj csodás mert egyfelé […]

Posted by
Posted in

Tanulunk járni

Lépünk, emeljük tovább, most ballal, most jobbal. Járni tanulunk nem a babával, hanem az anyámmal. Egyiket a másik után határozottan, Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan. A valóság fáj, de nem adhatom fel. Ilyen fiatalon még élnie kell. Bízni, hogy van jobb jövő, lesz még bátor séta is. Eljutunk még az utca végére is! Járni […]

Posted by
Posted in

Várni

Mi is van most? Merre jár? A távolság óriási képzeletet próbál. De nem tudja, a féltés vagy a bizonytalanság fáj. Le- fel járkál, leül majd percenként váltogat úgy, hogy a nagy gondtól észre sem veszi. Képek sorjánzanak oda-vissza Hol járhat? Ki tudja? Újabb rémek, újabb képek, a telefon már rég nem megy. Örökké tartó pillanatban […]

Posted by
Posted in

Hova száll a héja?

Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra. Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők […]

Posted by
Posted in

A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette. Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására. Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja […]