About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem 1960. 04. 23-án.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két fiam van, az idősebbik három éves kora óta pszichózisban szenved, a fiatalabbik a BME-n szerzett mérnök informatikusi diplomát.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.
Viszont úgy gondolom, ha mások is megismerik ezeket az eseményeket, érzéseket, erőt gyűjthetnek saját problémáik megoldásához.

Posted by
Posted in

Azonnal kétszer újjáéledni

A gőzös annyira lassan csoszogott be az állomásra, hogy már majd kitépte a várakozás az ember lelkét. Aki már alig tudott lépni is eddig csak odagebeszkedett valamelyik nyíláshoz, hogy láthassa az állomás épületét, nem is igazán az épületet, hanem azokat, akik ott ácsorognak a vonat megérkezésére várva. Ezerszer is elgondolták milyen lesz végre hazaérkezni, de […]

Posted by
Posted in

Mindig éhesen I. II. III.

A feje közel volt a rongyos tetejű, rozzant teherautó kipufogójához, ugyanis csak a barakk deszka oldala választotta el tőle. Abban a pillanatban felhangzott a ruszki munkára parancsoló hangja. Mindenki leugrott a priccsről, noha már ezt az elcsigázott testek mozdulatait, annak lehet nevezni. De, ha csak, meg nem halt, fel kellett kelnie. Az autó ugyanúgy döcögött […]

Posted by
Posted in

Megy a vonat…. Jön a vonat……

Megy, zakatol és zakatol. Himbál, ráz, lökdös. az órákon, napokon át tartó rezgés már az ember agyáig hatol. Majd szét megy a feje, hányingere van, vagy épp hány. Pár napig ugyan kitartott az pár falat, amit még otthonról hoztak, de most már szinte semmi az, amit menetközben kapnak. A marhaszállító vagon padlóján hever mindenki, talán […]

Posted by
Posted in

Elkezdődött

Januárban csak az megy ki a házból, akinek nagyon muszáj. A gyerekek az ágyban maradnak, amíg csak ki nem csalogatja éhes kis hasuk őket onnan. Az asszonyok készítenek meleg teát, hogy a szoba langyos levegője okozta remegő vonulatot testükön belül elviselhetővé tegye. A férfiak dolga az állatok ellátása, no már akkor, ha van férfi a […]

Posted by
Posted in

Szent Mártonnak ünnepén…

Kicsit húzós volt a mai nap, ha tehetné. már csak a vacsorát rendezné el a gyerekeknek, s megpróbálna pihenni. Most ezt nem lehet, mert megígérte, hogy részt vesz az iskolai Márton napi rendezvényen. A tél előszele fújt, már így kora estével csípte is az orrát, ahogy kilépet az utcára. Az ég mélyen sötét kék árnyalatokban […]

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]

Posted by
Posted in

Előérzet

Ő már nem várta meg a kakaskukorékolást se, reggel korán kint volt az udvaron. Ilyenkor látta el előbb a szárnyasokat ennivalóval, szedett zöldet is nekik a kertből, hogy mire indulni kell, minden rendben legyen. Kicsit még beszélt is hozzájuk, mert azok úgy megszokták már ezt a reggeli rutint, mintha értenék egymás szavát. ANYA: Egyetek kicsikéim! […]

Posted by
Posted in

Nő,az újságból

A nap elhagyta a horizontot. A család már szokás szerint ébren volt. Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Gyors reggeli, gyors pakolás, gyors készülődés. A gyermek nagyon türelmetlen, s ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szoktak, hamar eltörhet, kiborulhat valami Mióta megváltozott, nem tud viselkedni. Mindent az édesanyjától vár el. Ha ő jelen van nem […]

Posted by
Posted in

Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék. Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat. ANYA: Petikéért jöttünk. Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál […]

Posted by
Posted in

Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután. Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább. ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent? […]