About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

A fák közt

Egy fák közötti tisztáson, egyedül ül a kis padon. Lágyan dallamokat tesztel ezen romantikus helyen.   A nap ragyogó csóvái segítenek itt most várni. Úgy világítanak neki, csillognak tőle szemei.   Lehet titokban szerelem az, amit igazán keres. Most még a fák bólogatnak, de bokrok is jól mulatnak.   Húrok hangja máris használ, az ösvény […]

Posted by
Posted in

Vágyakozva várni

A mutató döcögve csordogál, időnként talán meg is álldogál. A távolság átkarolhatatlan, a vágynak nyughatatlan napja van.   Sóhajok szállnak a levegőben, elnyomott álmok felszínre törnek. Nem érdekli már semmi és senki, a munkát kényszeredetten teszi.   Egyfolytában csak rá tud gondolni. Milyen jó lenne már vele lenni! Rég volt, hogy utoljára csókolta, finom érintését […]

Posted by
Posted in

Varázslatos vízcseppek

Aprócska színtelen vízcseppecskék, ha egybefolytok mivé lesztek még? Nem egy eső utáni pocsolya, hanem egy életelem mosolya.   Mily csodásak vagytok még akkor is, mikor az alkony homályt okoz itt. A nap csóvájának hordozzátok, a szemeket odacsábítsátok.   Naplementekor bemutatjátok, kérész életű a villanást ott. Van aki, még nem láthatott soha, csak ábrándozik, hogy ez […]

Posted by
Posted in

Indulj el!

Az édesanyám más, mint a többi, szívét a bánat örökké gyötri. Ez igazából belőlem fakad, mert ajkamon nem járnak a szavak.   Szemébe szomorúság költözött, lelke nem ismeri az örömöt. Gyakorta csak azon gondolkodik, hogyan segíthetne sorsomon itt.   Tehetetlenség emészti folyton, nincs neki perce se, hogy nyugodjon. Minden vágya, hogy én olyan legyek, mint […]

Posted by
Posted in

Eső után

Sötét felhőből vízözön ömlött. Sok ember ehhez gyéren öltözött. Milyen elszomorító hangulat, hogy lehet ebből teljes fordulat.   Mennyire készült erre a napra, ékes menyasszonyi ruha rajta. Tökéletes alakjára simul. Bájos arca festőien pirul.   Most hirtelen más foglalkoztatja. Vágyát vihar most miért kavarja? Az erkélyen időz lehangolva, belül elmélyülten gondolkodva.   Az ég búsul, […]

Posted by
Posted in

Nyár leánya

Merre jártál, hová tűntél, hogy hozzánk ily későn értél? Nagyon várunk minden évben, búsulunk, ha vagy késésben.   Tarka virágok világa, tőled érkezik a nyárba. Bódító illatok szállnak, zenéje lesz a kaptárnak.   Élénkséget adsz járásnak, lágyságot finom ruháknak. Pihenést a fáradt testnek, üdülni nálad szeretnek.   Meleget érő kalásznak, erőt sugárzol munkásnak. fényt adsz, […]

Posted by
Posted in

Pünkösdi rózsa

Bíborvörös bazsarózsa simogatja a lelkemet. A nyár első forró csókja, melyen már túl a kikelet.   Évente rajtam átárad fennkölt előkelősége. Ámulok a színpompában, gyönyörűséges fényében.   Körbe-körbe fordul, keres földre szállt fehér galambot, szentlélek hozzád is kegyes, meghozta az ünnepnapot.   Fáradt fejjel hajol lassan, mint a ma sem készült diák, szirmait hullajtva villan, […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Mindenütt csupa zöld növény, együtt alkot szinte sövényt. Fa bokorral összefonva, itt-ott, ahogy a szél hordta.   Egyre terebélyesednek, gallyak hosszan növekednek. Araszolva behálóznak minden teret, bezáródnak.   Mint, ahogy a pók szövi be, a sarkot ugyanennyire. Ellenáll minden időnek, a vad, tékozló erőnek.   Olyan, mint egy kósza álom, átjárhatatlan világon. Mélyéből kitör egy […]

Posted by
Posted in

Varázslatos világ

A hajnali pír fénye ébresztett, a napkorong épp most eresztette el a hegyek mögötti vidéket, hogy ismételje a csodás létet.   Pára permet ereszkedett fentről, félhomálytól szűrt a fény e perctől. Csak az élénk színek merészkednek, a nyugvó tájból felemelkednek.   Én most az ablakunkból szemlélek, elé terítem az édességet. Nőnek szívem bársonyos vágyai, örömünnep […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

Csak a csend az, ami zakatol, csikorog mindig vas valahol. Keréken, sínen, ajtón, záron, de legfőbbképpen a lelkemben. Ki is vagyok? Mivé is lettem? A bűnöm, apám német legyen. Mit építsek? Nem is romboltam! Ki érthette ezt fent nyomban? Mit tudok mások világáról? A dolgom csak falumra hárul. Tizenhat évesen vétkes lettem, mikor soha rosszat […]