About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

 

Posted by
Posted in

Libegőn libegtünk

A lenge szél a szemembe libbengette a hajamat. Hűvös tiszta volt a levegő, mikor sorba álltunk a libegő alatt. Már virradatkor csalogatott kifelé a szobába bekukucskáló napsugár. A galamb turbékolás úgy hangzott, mintha egyfolytában hívna ki a szabadba. Az utolsó csatok csattanása után hamarosan bodza illata csalogatott még feljebb. Már annyira kívánatos volt az üdeség, […]

Posted by
Posted in

Szaladjunk ki a világba!

Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]

Posted by
Posted in

Fiam

Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]

Posted by
Posted in

Költözöm

Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]

Posted by
Posted in

Esti kaland

Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]

Posted by
Posted in

Fáradtan

Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet.   Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa  lelkemet bearanyozza.   Ugye, megteszed?  

Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]

Posted by
Posted in

Miért?

Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]

Posted by
Posted in

Veled én

Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek.   A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben.   A szívem merészen táplálja  útjait. Te, mikor velem vagy, semmi  ki nem szakít.   A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében.   A  végtelenségben egyfelé […]

Posted by
Posted in

A dobogó legtetején

Ott fenn a magasban megáll az idő, nagyobb szív dobog, kevés a levegő. Izzik a tűz az ember szemében, azt hitte számára ez elérhetetlen. Mikor bekövetkezik felmérhetetlen öröm lakozik a fáradt testében. Szétkiabálná a világnak a fényben az eredményt magamhoz mértem. Ilyen helyezést mégsem reméltem! Fátyol lepi szemét, alig-alig látja, ki lent áll most ott […]