About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

 

Posted by
Posted in

A nézőtérről

Sssssrrrr, kopp, csatttt. Egymást követik a golyók. Emeli, törüli, céloz, dob. Főleg koncentrálnak. Kanyar vagy egyenes? az eredmény a lényeges. Csöpög a verejték, vagy már folyik is. Mennyi az annyi? Néha bosszankodnak. Pedig úgy érzik nagyon jól céloztak. Egymásnak tapsolnak, mindig pacsiznak. Merev arcizmok nehezen mozognak. Jobbat szeretne, nem elég semennyi. Ki tudja a másik […]

Posted by
Posted in

Papa, vigyél haza!

Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi idő volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta  őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük. -Drága kicsim […]

Posted by
Posted in

Fáj

Fáj, nem is tudhatod mennyire. A  tehetetlenség a lelkemet marcangolja, tenném, de nem jutok semmire. A  fájdalom reményt is elűzi. Várok, kérdezek, remélek. Nézem üres szemmel, hogy telik az idő. Tudom, ezzel semmire se megyek. Látom mennyire szenved ő. Kik ott belül, magukban élnek, jobb kinti sorsot nem remélhetnek. Szűk világ jutott számukra, nincs kinti […]

Posted by
Posted in

Egyedül, együtt

Egyedül hideg a szoba, Hiába emelem a lángot egyre – egyre magasabbra. Fázom, nem kering a vérem.   Együtt vagyunk meleg van, hogy megölelj, átkarolj csak mindig  azt várom. Nem a hőmérő számít.   Egyedül nagy léptekkel sétálok este a sötétben, csak ilyenkor szembesül igazán a léted bennem.   Együtt a táj csodás mert egyfelé […]

Posted by
Posted in

Tanulunk járni

Lépünk, emeljük tovább, most ballal, most jobbal. Járni tanulunk nem a babával, hanem az anyámmal. Egyiket a másik után határozottan, Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan. A valóság fáj, de nem adhatom fel. Ilyen fiatalon még élnie kell. Bízni, hogy van jobb jövő, lesz még bátor séta is. Eljutunk még az utca végére is! Járni […]

Posted by
Posted in

Várni

Mi is van most? Merre jár? A távolság óriási képzeletet próbál. De nem tudja, a féltés vagy a bizonytalanság fáj. Le- fel járkál, leül majd percenként váltogat úgy, hogy a nagy gondtól észre sem veszi. Képek sorjánzanak oda-vissza Hol járhat? Ki tudja? Újabb rémek, újabb képek, a telefon már rég nem megy. Örökké tartó pillanatban […]

Posted by
Posted in

Hova száll a héja?

Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra. Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők […]

Posted by
Posted in

A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette. Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására. Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja […]

Posted by
Posted in

Megtörtént

Bekövetkezett, amit senki sem kerülhet el. Mégis váratlanul, pont egy kis nyugalomban reménykedtek, mikor hajnalban megszólalt a telefon. Véget ért a földi élet.  Hideg és sötétség keletkezett mindenütt. Felfoghatatlan, nem lehet előre soha felkészülni rá. Sokáig csak telefonban sírtak, felváltva ecsetelve a történteket. Majd hallgatások, újabb könnyek. Majd elindultak egymás felé. Félve, remegve, mert nem […]

Posted by
Posted in

Repültünk!

Egy dél-tengeri sziget repülőterére tartunk. Mindnyájan a 22 órakor Magyarországra induló géphez igyekszünk. A fülledt melegben nagy szerencsének érezzük, hogy a légkondis buszról már csak pár lépés a reptér, mert elviselhetetlen a levegő. Bent a szokásos procedúra után újra sorba állunk. Sokáig nem történik semmi, majd úgy bő félóra után elkezd araszolni a tömeg. Haladunk! […]