About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Út az ismeretlenbe

Zakatol, kattog kiszáll, újra megy, meg-megáll. A sötét ismeretlenben pattanásig feszül a vágy. Most a nyíl merre mutat? A könnyei is hullanának, de menni kell, a megkezdett úton megállni nem lehet. Kidobta magából a hangulat, rá kell lelni, hogy visszataláljon. A haladás csak ad megoldást, ha ott nem, itt lesz az otthon! Laza talajon tovább […]

Posted by
Posted in

Mi ketten

A tündöklő napsugár a szabadba csábít. Jó lenni kint. Mozogni muszáj, az életnek élni kell. Hogyan? Nekünk csak két lábunk van. Járunk, ez is valami. Menjünk! Menjünk! De hova? A cél oly ostoba. Az utcákon nem jár senki. Mi akkor is megyünk, mert tudunk járni. Igen, csak járni. De nem tudunk se boldogan beszélgetni, se […]

Posted by
Posted in

Fészek

Ki fészkét nem a talajra, hanem legalább egy bokorra rakja, többé le nem néz. Jogot formál a magaslathoz. Nem érdekli, a tarka rét. Lefelé a táljából csak a morzsákat szórja. De parancsot azt ad, s még azt is elvárja, hogy minden gondolatát mindenki kitalálja. Más tollával ékeskedve röpködő táncot lejt, s fürkész felfele esedezve, izgatottan, […]

Posted by
Posted in

Állapot

Mondj valami okosat! Olyat, hogy a szívem ne szakadjon meg. Biztassál vagy hazudjál, ne nyugtatni akarjál! Adj újabb lehetőséget, hogy reményt remélhessek! Nem bírom a tehetetlenséget. Megállt minden képzelet. Sodorj, küldj üzeneteket! Leállni sosem lehet. Az tény foghatatlanságát fentről miért nem oldják? Segítsetek! Segítsetek! Teljesen megrekedek! Minek vannak pirulák? A kiáltás már sorvadt, erőtlen a […]

Posted by
Posted in

Újjászületés előtt

Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]

Posted by
Posted in

Korlátok nélkül!

A fiatal erő az igazságért kiált. Teljesre vágyik, nem tűri a hiányt. Szabad, független akar lenni, idegenek irányítását elseperni.   Megerősödött becsvággyal, acéltalpakon álló elszántsággal nem engedi cenzúrázni  álmait. Jobb jövőt, jobb életet akar.   Meddig tart a kizsákmányolás?   Változást! Változást! Biztos megélhetést! Önálló irányítást! Jogot a tömegnek!   Olyan erővel tódul előre mint […]

Posted by
Posted in

A nő

Még gyermeki énje itt- ott megvillan, mikor formás idomai már a felnőtti létet vetíti, mert már ő nő.   A leányt a szerelem odaadó anyává teszi. Angyalian tiszta lelket, feltűnő fényességet adományozott neki, mert ő egészen nő.   Bűbájos szépséggel, varázslatos szeretettel, örökös törődéssel, csordultig tele szívvel, áldott az ő jelenléte, mert teljes lényével   nő. […]

Posted by
Posted in

Gondolatban mindig várok

Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, s a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket.   Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek.   Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal […]

Posted by
Posted in

Elérhetetlen vágy

Gyötrő kínok után porba ejtett tervek. Hiába való tettek romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni, pedig döngetnek nála, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, beleütközik a falba. Sötét orkán tombol, mégis küzd kitartva.   De még így is semmi. Eredménytelen a harc. Csak a hit ad erőt örökké így élni.

Posted by
Posted in

A gondolat harca az élettel

Fröcsög a gondolat, kapkod ide-oda. Nem érzi a csodát, látszólag otromba.   Fáj az, mit eddig a lététől elvártak. Nem látják az okát a bús vánszorgásnak.   Ha pír keletkezik saját kedves bőrön, azonnal elszalad. Mi lesz a szín alatt?   Érdes a hangulat, kevés a levegő. Nem csak önsajnálat a fénytelen jövő.   A […]