About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

 

Posted by
Posted in

Először hazafelé (az “Elindul a lány folytatása”)

Pár hét múlva újra dolgom van Erdélyben. Felajánlom, hogy rendezze úgy az idejét, hogy két napra hazatudjon jönni, elviszem. Én is izgulok a találkozás előtt. Igaz beszéltünk telefonon, de tudom, nem vallana be nekem olyan dolgokat, amit nem szeret. Majd az arcáról fogok igazán olvasni, ha sikerül őszintén beszélgetnünk. Most azonban könnyebb a kommunikáció. Van […]

Posted by
Posted in

Elindul a lány

A tavaszi fecske csicsergés, galamb turbékolás, a zöldbe borult pázsit nem csak a felhőtlen nyár előhírnökei, hanem az érettségire való készülés igen kemény időszaka. Nem mindegy, hogy milyen papírt szerzünk ilyenkor magunknak, mert ez egy életen át behatárolja a lehetőségeket is. Dönteni kell, hogyan tovább, de egy rossz döntéstől sokáig lehet szenvedni. Rozi szülei egyszerű […]

Posted by
Posted in

Döntések

A tavaszi fecske csicsergés, galamb turbékolás, a zöldbe borult pázsit nem csak a felhőtlen nyár előhírnökei, hanem az érettségire való készülés igen kemény időszaka. Nem mindegy, hogy milyen papírt szerzünk ilyenkor magunknak, mert ez egy életen át behatárolja a lehetőségeket is. Dönteni kell, hogyan tovább, de egy rossz döntéstől sokáig lehet szenvedni. Rozi szülei egyszerű […]

Posted by
Posted in

Találkozások

A nyár nem tagadta meg önmagát. Talán még a negyven fokon is túl szaladt a hőmérő higanyszála. Mindenki a vízpartra menekült. Ez a kis tó ideális helynek bizonyult a hőség elviselésére. Dél felől egy lombos erdő öleli félkörben. Így akinek szerencséje volt itt találhatott menedéket. Én is ott ültem közöttük, s mint ami ilyenkor könnyedén […]

Posted by
Posted in

Azonnal kétszer újjáéledni

A gőzös annyira lassan csoszogott be az állomásra, hogy már majd kitépte a várakozás az ember lelkét. Aki már alig tudott lépni is eddig csak odagebeszkedett valamelyik nyíláshoz, hogy láthassa az állomás épületét, nem is igazán az épületet, hanem azokat, akik ott ácsorognak a vonat megérkezésére várva. Ezerszer is elgondolták milyen lesz végre hazaérkezni, de […]

Posted by
Posted in

Mindig éhesen I. II. III.

A feje közel volt a rongyos tetejű, rozzant teherautó kipufogójához, ugyanis csak a barakk deszka oldala választotta el tőle. Abban a pillanatban felhangzott a ruszki munkára parancsoló hangja. Mindenki leugrott a priccsről, noha már ezt az elcsigázott testek mozdulatait, annak lehet nevezni. De, ha csak, meg nem halt, fel kellett kelnie. Az autó ugyanúgy döcögött […]

Posted by
Posted in

Megy a vonat…. Jön a vonat……

Megy, zakatol és zakatol. Himbál, ráz, lökdös. az órákon, napokon át tartó rezgés már az ember agyáig hatol. Majd szét megy a feje, hányingere van, vagy épp hány. Pár napig ugyan kitartott az pár falat, amit még otthonról hoztak, de most már szinte semmi az, amit menetközben kapnak. A marhaszállító vagon padlóján hever mindenki, talán […]

Posted by
Posted in

Elkezdődött

Januárban csak az megy ki a házból, akinek nagyon muszáj. A gyerekek az ágyban maradnak, amíg csak ki nem csalogatja éhes kis hasuk őket onnan. Az asszonyok készítenek meleg teát, hogy a szoba langyos levegője okozta remegő vonulatot testükön belül elviselhetővé tegye. A férfiak dolga az állatok ellátása, no már akkor, ha van férfi a […]

Posted by
Posted in

Szent Mártonnak ünnepén…

Kicsit húzós volt a mai nap, ha tehetné. már csak a vacsorát rendezné el a gyerekeknek, s megpróbálna pihenni. Most ezt nem lehet, mert megígérte, hogy részt vesz az iskolai Márton napi rendezvényen. A tél előszele fújt, már így kora estével csípte is az orrát, ahogy kilépet az utcára. Az ég mélyen sötét kék árnyalatokban […]

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]