About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Esélyek

A kétséges kínokon haladtam, rádöbbentem, nincs tovább előre. Már a kitartás sem segít rajta, a kór végérvényesen legyőzte. Ettől már minden össze lett dőlve. “Az élettől kaptam még egy esélyt,” ne maradjak teljesen lelőve. Bár hordozhatja az összes veszélyt, az észérvvel győzött meg egy személy. Sikerrel járt most a próbálkozás, lassan épülgethet az új kedély. […]

Posted by
Posted in

Vándorok

Az alkonyat utolsó sugarában vonuló vadludak inni leszállnak. A sziporkázó októberi nyárban a Hortobágyon pihenni megállnak.   Erősen kitartanak, amíg lehet, a fagy beállta előtt el nem mennek. Sóvárogva, figyelve nézegetnek, a tarlóról magvakat eszegetnek.   Búskomoran szálldogálva készülnek, kora virradatig elcsendesülnek. Állandó vándorbotjukra ráülnek, a szik mocsaraiból felrepülnek.   Ezt a természet által szült […]

Posted by
Posted in

Őszi erdőben

Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben lengenek. Nyugalmat varázsolnak a lélegzetnek csendesen. Egy-két jógagyakorlat tökéletesen megférjen, a meditáció segít a magányos ösvényen. A gondolat felfelé emelkedik az elmében. Tökélyre letisztul az érzés, a világ kitárul. Az […]

Posted by
Posted in

Darvak a Hortobágyon

Tömlöc- sötétből lassan ébred a hajnal, a kelő nap narancsszínt vetít a lápra. A víz visszaveri e nagy sárgaságot, így kelti itt a terítői látszatot.   Apró mozzanattal indul az ébredés, az eltökéltebbeknél már emelkedés. Mozgásuk apró hullámokat keltenek, míg a fény a határra sugarat ereszt.   Újra beindul szoros rendje a napnak, a darvak […]

Posted by
Posted in

Szélnél sebesebben

A szikes pusztán, mint földre szállt felhő, fekete tömörülésként jelenő. Körötte fenséges délibáb hegyek, erőteljesen mozogva közeleg.   A nevezetes hortobágyi ménes, csodás paripáik szőre oly fényes. Síkon szélnél sebesebben vágtatnak, a csikósok karikással csattognak.   Az összehangolt mozgásuk szépsége, izmok egysége, szemnek tüneménye. Úgyszólván már repülni is tudnának, valódi hódítói a pusztának.   Gyöngyszemei […]

Posted by
Posted in

Pozitívan

Eljött az idő, élni akarok, nincs már semmi, amitől tarthatok! Megoldottam már sok ezer gondot, el kell hagynia régi porondot.   Találni szeretnék új ügyeket, feléleszthessem alvó tüzemet. Egészséget erősen táplálni, régmúltra vissza se tekinteni.   Vezérfonalat végig követni, mint ahogy a gomba tud jól élni. A rothadó, öreg fa törzsében, meglelte a táplálékát bőven. […]

Posted by
Posted in

Emberek egymás közt

“Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül. Fájó gondolatom a múltban és a jelenben átható tényekkel keveredve összevegyül. Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.   Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni. Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből? Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni? Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?   A többiek tovább róják a zsúfolt […]

Posted by
Posted in

Suttogó erdő

A hervadó fák között járok, átjárnak az őszi illatok. Hűvös a szellő, mely cirógat, pirosítja ki az arcomat.   Színek kavalkádját habzsolom, a gyönyör miatt nem távozom. Tarka lett a levelek színe, szállingózva már a dércsípte.   Sárga, narancs barna és vörös, a fák lombja már nem körkörös. Bokáig szántok az avarban, nincsen már ékes […]

Posted by
Posted in

Fény játéka

Egyre hűvösebb szellő simogat az októberi erdőben járva. Tarka lombkorona még bólogat, itt- ott réseket a fénynek tárva.   A szememet gazdagon táplálja, az idő most is eljött, nem felejt. A meleg színek ragyogtatása szinte a talaj felé lebegtet.   Hozza magával a varázslatot, mint az örök bizakodó ember, ki a jövővel tart kapcsolatot, csak […]

Posted by
Posted in

Tóparti naplemente

Száraz levelek hevernek a parton, szellő forgatja meg őket a porban. Őszi este ereszkedik a strandon, a nap szikráit a vízen szétszórja.   Narancsszínben őrzi a szokott rendet, a víz apró hullámai ringanak, melyet az univerzum-lét teremtett, lassan, óvatosan csak, nem csapkodnak.   Ráérős az élet mozgalmassága, magában az idő váltását hordja, összefolyik az alkonyat […]