About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Szertefoszlott lételemek sallangjából  építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített.   Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt.   Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést.   Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]

Posted by
Posted in

Fogy az erőm

Nem csak az idő teszi, a kor sem kíméli testem. Láttam már másokon, de magamon nem hittem. Lassacskán fáradok, be kell osztanom a napot. Nem lehet mértéktelenül kihasználni a perceket. Nem idő nincs naponta, az erő az, ami korlátozza. Hamar izgat a kevés is, nem kompenzál a vágy se már. Inkább szembe száll. Elég! Mára […]

Posted by
Posted in

Kár-pótlás

Miért gondolják emberek, hogy amit elrontottak, kiválóan javítani még egyszer meglehet?   A pót az nem az eredeti. Az idő nem vár senkire. Megvenni, helyettesíteni, változtatni rajta nem lehet.   Az elrablott lehetőség, a megtépázott  energia, a szív- szeretet egésze, mind örökre odaveszett.   A gyötrő kínok nyoma, a lélekben nyomot hagy. Örökké magával hordja […]

Posted by
Posted in

Ma élni

Reményt vesztett álomban kóborol az éjszakában. Nem érti, s már nem is kérdezi, miért a lét. Hisz már olyan sok rossz életélményt végig megélt. Már megtanult csendesnek maradni a fejetlenségben. Minek a felhajtás, nem változik a lét-minőség? Legfeljebb ember a sorsának nem lesz kedveltje. Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom, semmi változás. Élni másképp […]

Posted by
Posted in

Csak a csend van velem

Hallgat a csend mindenütt, üresek az új szobák. Lelassult az élet, szinte az idő megállt. nem siettetnek a percek, de nem is vár már haza senki. Elmentetek mindnyájan, nincs kiről gondoskodni. Ki? Merre? Új helyet kerestek. Ki fent a mennyekbe, ki a nagyvárosi lármába, hol a párját megtalálta. Hiányotok hihetetlen, nagy űr keletkezett bennem. Olyan […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.

Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Szerelem, szakadékon át

Puha párát hoz egy gyenge szellő, nem sokára elered a megmentő eső. A köztünk levő szakadékot a víz kitölti, hogy átevezhess hozzám, megteremti.   Ha ez a csapadék időnként nem volna, állhatnánk egymástól elhagyatottva. A sorvadó vágy idővel elszáradna, fonnyadtan esne bele a mély lyukba.   Amikor a ladik alá víz lopózik, szívünkbe mindig boldogság […]