About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek..2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

Legyen béke!

Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe, a vidék felett embereket megrettentve. Közel szálltak, talán bombázni akarnak?! Nem volt még elég nyomora a falunak? – Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek! Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek? Menekül  mindenki, amerre csak mehet, -Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett! Kap anyja utána, ahogy csak lehet. -Te fiú, hová […]

Posted by
Posted in

Sajgó sóhajok

Ül a teraszon szinte mozdulatlanul, tekintete téved ide-oda hangtalanul.   Amikor az ételt finnyáskodva nézed, látszik, a szemében keserű düh ébred. Milyen az, mikor bármit megevett volna, ha valaki leteszi  neki az asztalra?   Amikor szekrényből nincs mit felvenni, ugyan már, csak fejével biccenti. Milyen az, mikor valakinek nincs mása, egy ing, egy nadrág az […]

Posted by
Posted in

Katika kálváriái

Az osztályban most a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés Nem csak a bekukucskáló napfénye melegítette a gyereki szíveket, hanem annak a várakozásnak az izgalma is, amit Katikáért éreztek. Átvették ezt a hangulatot mindnyájan, vágyakozva lesték mikor nyílik már ki végre a terem ajtaja. Ma a bíróságon az ő sorsáról döntöttek. Megy vagy marad? Továbbra […]

Posted by
Posted in

Egy kezdő kisiskolás tévelygése

Boldog elégedettséggel ültem a kanapén, még valami kekszfélét is majszolgattam. Közben mesefilm sorozatot néztem a tévében. Az sem zavart, hogy a napocska csak néha pislantott be hozzám az ablakon. Nem számoltam semmilyen torz következménnyel. Csak annak örültem, hogy nem derült ki. Pár év múlva ez pont fordítva lett, de ki gondolt még ekkor a jövőre! […]

Posted by
Posted in

Egymás közt

Amikor a tekintetünk összeér, a pillanat a lelkünkig is betér.   Bennünk a hangos szó mindig beakad. Mit is mondhat az, ki szólni sem tudhat?   A szerető ölelés a mi szavunk. Más mondja el minden szép gondolatunk.   Az együtt töltött  idő a programunk. Törődés az, mit egymásnak adhatunk.   Fájó szívünk érzi igazán, […]

Posted by
Posted in

Monológ a munkámhoz

Hozzád szólok te vén Különc, ki éveken át napról, napra kíméletlenül hajszoltál! Hallgass meg most, mielőtt elhagylak, szaladgáltam már úgyis sokat miattad. Ha belegondolok te akartad, hogy így legyen. Az iskolapadból a katedrára tegyem a léptem. Volt, hogy a felhőket csak fentről láttam, volt, hogy az iszapba süppedt a vágyam. Volt, hogy az örömömtől színt […]

Posted by
Posted in

Telnek a napok

Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad.   Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen.   Fátyolos lebegés öleli át összefonódott testünk. Nem gondolkodunk, csak igazán szeretünk.

Posted by
Posted in

Simogatás

Puha, finom a kéz érintésnek, mellkasodon a színes szívalak. Naponta simítod többször, végig húzod rajta az ujjadat. -Milyen jó! Kellemes érzés!- mondogatod magadnak. Kell a simogatás! Rájöttél!? De nem a pulóvereden, saját kézzel,  magadat! Öleld, simogasd meg szeretteidet! Ugorj a nyakukba! Mondd! Szeretlek! Jobbat kapsz helyette valós érzésekkel. Nem kell hozzá sima ruha, csak érezni […]

Posted by
Posted in

Letisztul a gond

Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény.   Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem észre, valaki lemarad. Nem vár már haza senki. Ez a ház nem otthona neki. Nincs gond, de elment a szeretet is. Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni.   Tükörbe nézve […]

Posted by
Posted in

Készülődöm!?

Hihetetlen, de lejárt az idő. Mondogatják körülöttem a szót, mely igaz, fájdalmasan élő. Letelt, elmúlt? Talán rövid volt.   Utoljára teszem, amit szoktam. Most már rövid az év, nincs hosszan A napok még gyorsabban mennek. Már megint újra félév lesz!   Minden esemény, minden gondolat a múltra irányítja a figyelmem. Lelkem sóvárog egy-egy nap miatt. […]