About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

Folt

Nyitott lélek hullámzik ide-oda, feltűnően látszik nem ostoba. Mamlasz, ki csillapíthatná a mozgást, inkább okoz rajta egy marást. Folt, majd seb keletkezik rajta, mélyül  az alját nem is látja. Lenn vér és könny áztatja De őt ez itt meg nem hatja Csak be kellene kötni a sebet, szép szóval : élek, szeretlek. A heget eltüntetni […]

Posted by
Posted in

Világ-ajándék

Tömjén illat, gyertyafény járta át a szoba meghit melegét. Mindenki a fa alatt ajándékát buzgón bontogatta. Örömkiáltások, boldog mosolyok, csak egy kisebb fiú volt csalódott. Bánatában nagyapájához szaladt, szomorúan vallatni kezdte őt – A te Jézuskád sem hozott nekem tabletet? Azt mondtátok, a világot rajta keresztül ismerhetem meg! Az idős ember könnyeivel küszködve -látva a […]

Posted by
Posted in

Öröm – Est

Fagyos szél forgatja, kavarja a szállingózó hópelyheket. Tündöklő ünnepi fények díszítik az utcákat, tereket. Kint csak az angyalkák járnak. Hozzák, viszik az üzeneteket.   Ketten ülünk az ünnepi asztalnál. A többiek itt most nem lehettek. De épp fentről jött a küldemény. Veletek vagyunk, ne keseregjetek! Az angyal leült egy üres székre, és megvigasztalta a lelkemet. […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Csak a csend beszélhet. Hiányt mutat a lélek. Villámlás után nem jött az átütő  mennydörgés. Nincs közös múlt, sem jövő, csak maradt a jelen pillanat, mint kavicsok közt mikor a csiszolt gyémánt megvillant. A lehetetlen szakadékot képzett. Elmaradt a beteljesült érzet. Apró sóhajok idézik még felkavart  zavarost. De nem volt hiába, finomabb lett a lélek […]

Posted by
Posted in

Átjárón a változás

Selymes susogás simogat. Hűvös lehelet ez már reggelente. Megölel lágyan, majd tova siklik, a szőlő illatával csiklandozik.   Megadással nyújtózkodik az ív, széles tartópilléreit kitárva. Itt kapaszkodik az izzó napsugárba, amott benyúl a fagyos havazásba.   Beérett a termés, beérett a munka. Barnul a levél, barnul a létfonala, melyeket a múló idő festett meg ilyen […]

Posted by
Posted in

Elmondom még

Felhívlak majd holnap, mindig  jó barát vagy. Kell, hogy kimondjak még néhány szép szót neked,   Hogy végleg elfeledd. Egyszer én is voltam a mindened neked. Nagyon jó volt veled!   Légy most újra boldog, ne gyötrődj már tovább! Ez most már az a vég, mikor a múltból  elég.   Itt van az újabb nap, […]

Posted by
Posted in

Nyaralunk!

Pára permet hullik a tengerbe. Mind máris megszűnik ott egyszerre.   Dobd be a gondjaidat melléje, hadd semmisüljön meg mind örökre!   Szabadítsd meg a lelked mindentől! Most már nyugton nyaralunk ne szédülj!   Add magad teljesen a ringásnak! Ez a csodás boldogság nem várhat!    

Posted by
Posted in

Bakafesztiválon

Július közepe van, sugárzóan szép nyári idő. Érdeklődő arcú emberek közelítenek a város kis erdejének tisztása felé. A fák tövénél katonai járművek vannak felsorakoztatva. A filmekből ismert eredeti II. világháborús darabok. Masszív, erős technika. A rendezvény célja az emlékezés, a főhajtás a névtelen, ismeretlen sírokban eltemetett egyszerű emberekre. Néhányan még a Dalárda-kar énekének hatása alatt […]

Posted by
Posted in

Útravaló több generációra

A hegyoldal felől már egyre gyakrabban lehetett látni az erre igyekvő villámokat, az ég is hangosabban zengett. A fekete felhők átölelték a teraszt, ahová a vihar elől menekültek. Mégis csendesnek tűnt a vidék. Egymáshoz is ritkán szóltak, csak élvezték azt az örömet, amit az együttlét most megadott. Hiszen oly ritkán lehet részük ebben mostanában. A […]

Posted by
Posted in

Legyen béke!

Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe, a vidék felett embereket megrettentve. Közel szálltak, talán bombázni akarnak?! Nem volt még elég nyomora a falunak? – Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek! Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek? Menekül  mindenki, amerre csak mehet, -Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett! Kap anyja utána, ahogy csak lehet. -Te fiú, hová […]