About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek..2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

Fáradtan

Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet.   Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa  lelkemet bearanyozza.   Ugye, megteszed?  

Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]

Posted by
Posted in

Miért?

Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]

Posted by
Posted in

Veled én

Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek.   A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben.   A szívem merészen táplálja  útjait. Te, mikor velem vagy, semmi  ki nem szakít.   A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében.   A  végtelenségben egyfelé […]

Posted by
Posted in

A dobogó legtetején

Ott fenn a magasban megáll az idő, nagyobb szív dobog, kevés a levegő. Izzik a tűz az ember szemében, azt hitte számára ez elérhetetlen. Mikor bekövetkezik felmérhetetlen öröm lakozik a fáradt testében. Szétkiabálná a világnak a fényben az eredményt magamhoz mértem. Ilyen helyezést mégsem reméltem! Fátyol lepi szemét, alig-alig látja, ki lent áll most ott […]

Posted by
Posted in

A nézőtérről

Sssssrrrr, kopp, csatttt. Egymást követik a golyók. Emeli, törüli, céloz, dob. Főleg koncentrálnak. Kanyar vagy egyenes? az eredmény a lényeges. Csöpög a verejték, vagy már folyik is. Mennyi az annyi? Néha bosszankodnak. Pedig úgy érzik nagyon jól céloztak. Egymásnak tapsolnak, mindig pacsiznak. Merev arcizmok nehezen mozognak. Jobbat szeretne, nem elég semennyi. Ki tudja a másik […]

Posted by
Posted in

Papa, vigyél haza!

Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi idő volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta  őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük. -Drága kicsim […]

Posted by
Posted in

Fáj

Fáj, nem is tudhatod mennyire. A  tehetetlenség a lelkemet marcangolja, tenném, de nem jutok semmire. A  fájdalom reményt is elűzi. Várok, kérdezek, remélek. Nézem üres szemmel, hogy telik az idő. Tudom, ezzel semmire se megyek. Látom mennyire szenved ő. Kik ott belül, magukban élnek, jobb kinti sorsot nem remélhetnek. Szűk világ jutott számukra, nincs kinti […]

Posted by
Posted in

Egyedül, együtt

Egyedül hideg a szoba, Hiába emelem a lángot egyre – egyre magasabbra. Fázom, nem kering a vérem.   Együtt vagyunk meleg van, hogy megölelj, átkarolj csak mindig  azt várom. Nem a hőmérő számít.   Egyedül nagy léptekkel sétálok este a sötétben, csak ilyenkor szembesül igazán a léted bennem.   Együtt a táj csodás mert egyfelé […]

Posted by
Posted in

Tanulunk járni

Lépünk, emeljük tovább, most ballal, most jobbal. Járni tanulunk nem a babával, hanem az anyámmal. Egyiket a másik után határozottan, Úgy, hogy a lelkem majd összeroppan. A valóság fáj, de nem adhatom fel. Ilyen fiatalon még élnie kell. Bízni, hogy van jobb jövő, lesz még bátor séta is. Eljutunk még az utca végére is! Járni […]