About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek..2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

Várni

Mi is van most? Merre jár? A távolság óriási képzeletet próbál. De nem tudja, a féltés vagy a bizonytalanság fáj. Le- fel járkál, leül majd percenként váltogat úgy, hogy a nagy gondtól észre sem veszi. Képek sorjánzanak oda-vissza Hol járhat? Ki tudja? Újabb rémek, újabb képek, a telefon már rég nem megy. Örökké tartó pillanatban […]

Posted by
Posted in

Hova száll a héja?

Az ősz közeledtét már jelzi, hogy a tó partján egyre több madár gyülekezik. Készülődnek a hosszú útra. Itt szoktak gyakran találkozni a szürke gémek és darvak is. Már évek óta jól ismerik egymást. Mondhatnám barátságot kötöttek. Hol kisebb csoportokban, de akár külön fajból származóként is jól értik egymás gondolatát. Találkozásukat a természet adta, nem ők […]

Posted by
Posted in

A sirály és a vadkacsák

A tavasz már épp a forróságért nyújtózkodott, mikor az öreg sirály a tóból kikandikáló hegy szirtről szemrevételezte a környéket. Kipihent, jóllakot volt, kicsinyeket már nem nevelt, mert a párját elvesztette. Nem úgy, mint a közelben lakó fiatal vadkacsapár, akik épp fiókáikat tanítgatták a víz meghódítására. Ekkor egy hirtelen ötlete folytán, azt gondolta, majd ő megtanítja […]

Posted by
Posted in

Megtörtént

Bekövetkezett, amit senki sem kerülhet el. Mégis váratlanul, pont egy kis nyugalomban reménykedtek, mikor hajnalban megszólalt a telefon. Véget ért a földi élet.  Hideg és sötétség keletkezett mindenütt. Felfoghatatlan, nem lehet előre soha felkészülni rá. Sokáig csak telefonban sírtak, felváltva ecsetelve a történteket. Majd hallgatások, újabb könnyek. Majd elindultak egymás felé. Félve, remegve, mert nem […]

Posted by
Posted in

Repültünk!

Egy dél-tengeri sziget repülőterére tartunk. Mindnyájan a 22 órakor Magyarországra induló géphez igyekszünk. A fülledt melegben nagy szerencsének érezzük, hogy a légkondis buszról már csak pár lépés a reptér, mert elviselhetetlen a levegő. Bent a szokásos procedúra után újra sorba állunk. Sokáig nem történik semmi, majd úgy bő félóra után elkezd araszolni a tömeg. Haladunk! […]

Posted by
Posted in

Először hazafelé (az “Elindul a lány folytatása”)

Pár hét múlva újra dolgom van Erdélyben. Felajánlom, hogy rendezze úgy az idejét, hogy két napra hazatudjon jönni, elviszem. Én is izgulok a találkozás előtt. Igaz beszéltünk telefonon, de tudom, nem vallana be nekem olyan dolgokat, amit nem szeret. Majd az arcáról fogok igazán olvasni, ha sikerül őszintén beszélgetnünk. Most azonban könnyebb a kommunikáció. Van […]

Posted by
Posted in

Elindul a lány

A tavaszi fecske csicsergés, galamb turbékolás, a zöldbe borult pázsit nem csak a felhőtlen nyár előhírnökei, hanem az érettségire való készülés igen kemény időszaka. Nem mindegy, hogy milyen papírt szerzünk ilyenkor magunknak, mert ez egy életen át behatárolja a lehetőségeket is. Dönteni kell, hogyan tovább, de egy rossz döntéstől sokáig lehet szenvedni. Rozi szülei egyszerű […]

Posted by
Posted in

Döntések

A tavaszi fecske csicsergés, galamb turbékolás, a zöldbe borult pázsit nem csak a felhőtlen nyár előhírnökei, hanem az érettségire való készülés igen kemény időszaka. Nem mindegy, hogy milyen papírt szerzünk ilyenkor magunknak, mert ez egy életen át behatárolja a lehetőségeket is. Dönteni kell, hogyan tovább, de egy rossz döntéstől sokáig lehet szenvedni. Rozi szülei egyszerű […]

Posted by
Posted in

Találkozások

A nyár nem tagadta meg önmagát. Talán még a negyven fokon is túl szaladt a hőmérő higanyszála. Mindenki a vízpartra menekült. Ez a kis tó ideális helynek bizonyult a hőség elviselésére. Dél felől egy lombos erdő öleli félkörben. Így akinek szerencséje volt itt találhatott menedéket. Én is ott ültem közöttük, s mint ami ilyenkor könnyedén […]

Posted by
Posted in

Azonnal kétszer újjáéledni

A gőzös annyira lassan csoszogott be az állomásra, hogy már majd kitépte a várakozás az ember lelkét. Aki már alig tudott lépni is eddig csak odagebeszkedett valamelyik nyíláshoz, hogy láthassa az állomás épületét, nem is igazán az épületet, hanem azokat, akik ott ácsorognak a vonat megérkezésére várva. Ezerszer is elgondolták milyen lesz végre hazaérkezni, de […]