About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

 

Posted by
Posted in

Csak a csend van velem

Hallgat a csend mindenütt, üresek az új szobák. Lelassult az élet, szinte az idő megállt. nem siettetnek a percek, de nem is vár már haza senki. Elmentetek mindnyájan, nincs kiről gondoskodni. Ki? Merre? Új helyet kerestek. Ki fent a mennyekbe, ki a nagyvárosi lármába, hol a párját megtalálta. Hiányotok hihetetlen, nagy űr keletkezett bennem. Olyan […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Gyötrő kínok után, porba ejtett tervek. Hiába való tettek, romba dőlt álmok.   A remény didereg, nem akarja feladni. Döngetnek nála is, alig bírja  tartani.   Újra neki lendül, viharba ütközik. Sötét orkán tombol, küzd, mindhalálig.   De még így is semmi. Nem változik a sors. Csak a hit ad erőt, ezt végig küzdeni.

Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Szerelem, szakadékon át

Puha párát hoz egy gyenge szellő, nem sokára elered a megmentő eső. A köztünk levő szakadékot a víz kitölti, hogy átevezhess hozzám, megteremti.   Ha ez a csapadék időnként nem volna, állhatnánk egymástól elhagyatottva. A sorvadó vágy idővel elszáradna, fonnyadtan esne bele a mély lyukba.   Amikor a ladik alá víz lopózik, szívünkbe mindig boldogság […]

Posted by
Posted in

Folt

Nyitott lélek hullámzik ide-oda, feltűnően látszik nem ostoba. Mamlasz, ki csillapíthatná a mozgást, inkább okoz rajta egy marást. Folt, majd seb keletkezik rajta, mélyül  az alját nem is látja. Lenn vér és könny áztatja De őt ez itt meg nem hatja Csak be kellene kötni a sebet, szép szóval : élek, szeretlek. A heget eltüntetni […]

Posted by
Posted in

Világ-ajándék

Tömjén illat, gyertyafény járta át a szoba meghit melegét. Mindenki a fa alatt ajándékát buzgón bontogatta. Örömkiáltások, boldog mosolyok, csak egy kisebb fiú volt csalódott. Bánatában nagyapájához szaladt, szomorúan vallatni kezdte őt – A te Jézuskád sem hozott nekem tabletet? Azt mondtátok, a világot rajta keresztül ismerhetem meg! Az idős ember könnyeivel küszködve -látva a […]

Posted by
Posted in

Öröm – Est

Fagyos szél forgatja, kavarja a szállingózó hópelyheket. Tündöklő ünnepi fények díszítik az utcákat, tereket. Kint csak az angyalkák járnak. Hozzák, viszik az üzeneteket.   Ketten ülünk az ünnepi asztalnál. A többiek itt most nem lehettek. De épp fentről jött a küldemény. Veletek vagyunk, ne keseregjetek! Az angyal leült egy üres székre, és megvigasztalta a lelkemet. […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Csak a csend beszélhet. Hiányt mutat a lélek. Villámlás után nem jött az átütő  mennydörgés. Nincs közös múlt, sem jövő, csak maradt a jelen pillanat, mint kavicsok közt mikor a csiszolt gyémánt megvillant. A lehetetlen szakadékot képzett. Elmaradt a beteljesült érzet. Apró sóhajok idézik még felkavart  zavarost. De nem volt hiába, finomabb lett a lélek […]