About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz.

 

Posted by
Posted in

Pipacsos réten

Kerékpárral a réten átmegyünk, suhan a tarka táj el mellettünk. Szemünket vonza a piros lepel, mely az út széléről ránk is figyel.   Aranyló kalászok keretében, vörös pipacsok élnek szerényen. Papírvékony szirmokba öltözve, emberek szemét gyönyörködtetve.   Nem lehet körötte nem megállni, a kerékpárról muszáj leszállni. Sajátos illatból szippantani, a látvánnyal hosszan töltekezni.   Gyere […]

Posted by
Posted in

Találkozás

Árnyas fák ösvényén szemben halad, egy felnőtt férfi- és egy nőalak. Már majdnem összeérnek, amikor arcukon megjelenik a vigyor.   -Hihetetlen, te nem vagy idegen! -Én is úgy hiszem, hogy már ismerlek. Évek teltek el, hogy nem láttalak, ballagás óta minden elmaradt.   -Te voltál az én első szerelmem, én ezt soha el nem felejtettem. […]

Posted by
Posted in

Tóparti sziklánál

  Egy káprázatos tó szélén, ahol együtt van víz és fény, a kiálló sziklaszirten, álomszép hölgy ül kéjesen.   Előtte férfi sóvárog, ki nézésétől is boldog. De ennyi neki nem elég, szép szavakkal elkezdi még.   Szemeid érzékiségét emeli a tó kéksége. Minden egyes sugár szála, mosolyod édes varázsa.   Elérhetetlen lehetnél, ha érted nem […]

Posted by
Posted in

Korlátlanul

Madárként szállni a légben, halként úszni a tengerben. Ezek korlátlan vágyaid, de embernek kell maradni.   Nincs összekötve a kezed, válogathatsz mi jó neked. Házat építhetsz magadnak, termelheted a javakat.   Bármikor kelhetsz vagy fekhetsz, ahova akarsz, elmehetsz. Nincsen kivel együtt lenned, örömödet megbeszélned.   Kérdés annyi, így szereted, ha ezeket magad teszed, vagy gyönyörödet […]

Posted by
Posted in

Városi forróság

Nagy hőfokon izzik a mostani nyár, az aszfalton szinte bőrig perzsel már. Viselhetetlen a száraz forróság, van, akinek esélyből nem jutott más.   Vízzel próbálják a várost hűteni, kutak segítségével enyhíteni. Bennük a víz le- s fel csobogva járkál, a sugár tócsává terül a járdán.   Nóráék ma a napot itt tölthetik, a leány benne […]

Posted by
Posted in

Bálázás

Mire a zöld beborítja a határt, a füves mező is hosszú szárba vált. Illegeti magát hívogatóan, lesz széna biztosan a tárolóban.   Fűnyíró gépek ellepik a rétet, vágják, sodrózzák télire az étket. Ahhoz, hogy állatnak ízletes legyen, jól megszárítják, meg ne penészedjen.   Bálázó gépek jönnek a terepre, összenyomják a rendet hengeresre. Ilyenkor már messzire […]

Posted by
Posted in

A kék madár

Az esti hanyatló fénye a napnak, szivárványos csóvában csillogtatta a levegő fátyolos porfelhőjét, hidalva a szoba sötétedését.   Alóla fesztelen kaján kuncogás, mélyről feltörő boldogságoskodás nesze árasztotta szét a kellemét, melynek édes része volt a pihenés.   A két szép szempár egymást összefogva, a fiú szólalt meg hőn álmodozva. -Gyönyörű kék madár van a szemedben! […]

Posted by
Posted in

Aranyló ragyogás

Az évszakaink változnak, az időgép szinte rohan. Éltető erőként a nap, állandóan velünk marad.   Szétnéz a kékellő égen, világít aprócska résben. Beindítja az életet, meglesi, hogy mi van veled.   Aranyozza a színeket, ragyogtatja a vizeket. Fénynyalábon átcsúsztatja a meleget a talajra.   Ragyogó aranybarnába, árnyalatokat átjárva, öltözteti a világot. Káprázattól épp hogy látod. […]

Posted by
Posted in

A fák közt

Egy fák közötti tisztáson, egyedül ül a kis padon. Lágyan dallamokat tesztel ezen romantikus helyen.   A nap ragyogó csóvái segítenek itt most várni. Úgy világítanak neki, csillognak tőle szemei.   Lehet titokban szerelem az, amit igazán keres. Most még a fák bólogatnak, de bokrok is jól mulatnak.   Húrok hangja máris használ, az ösvény […]

Posted by
Posted in

Vágyakozva várni

A mutató döcögve csordogál, időnként talán meg is álldogál. A távolság átkarolhatatlan, a vágynak nyughatatlan napja van.   Sóhajok szállnak a levegőben, elnyomott álmok felszínre törnek. Nem érdekli már semmi és senki, a munkát kényszeredetten teszi.   Egyfolytában csak rá tud gondolni. Milyen jó lenne már vele lenni! Rég volt, hogy utoljára csókolta, finom érintését […]