About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.
Eddig ilyen témájú gondolataim írásban még nem jelentek meg, néhány cikket írtam csak a honlapra, helyi újságba, melyek inkább szakmai jellegűek.2017-ben az Irodalmi Rádió 3. helyezetje lettem az "év pedagógusa " pályázaton.

Posted by
Posted in

A fátyolon át

Pirkadatkor még gőzölgött a hegy, a sárgásvörös fényszálak csak bujkálgattak mögötte. Pár óra múlva azonban a zöld minden árnyalatán szikrázott a nyárvégi nap fénye. Itt-ott beleolvadt a már sárguló falevelekbe. De hány árnyalaton át? Mindannyiszor rácsodálkozom, ahányszor csak látom. Erdély mindig mutat valami újat, valami ismeretlent, valami csodát, amikre olvasmányai után ilyenkor a valóságban is […]

Posted by
Posted in

Előérzet

Ő már nem várta meg a kakaskukorékolást se, reggel korán kint volt az udvaron. Ilyenkor látta el előbb a szárnyasokat ennivalóval, szedett zöldet is nekik a kertből, hogy mire indulni kell, minden rendben legyen. Kicsit még beszélt is hozzájuk, mert azok úgy megszokták már ezt a reggeli rutint, mintha értenék egymás szavát. ANYA: Egyetek kicsikéim! […]

Posted by
Posted in

Nő,az újságból

A nap elhagyta a horizontot. A család már szokás szerint ébren volt. Minden úgy kezdődött, ahogy szokott. Gyors reggeli, gyors pakolás, gyors készülődés. A gyermek nagyon türelmetlen, s ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy szoktak, hamar eltörhet, kiborulhat valami Mióta megváltozott, nem tud viselkedni. Mindent az édesanyjától vár el. Ha ő jelen van nem […]

Posted by
Posted in

Várakoztatva várni

Péntek délután lett. Felfokozott izgalom, mély ki nem mondható fájdalommal a lelkükben indulnak a gyermekükért az intézetbe, hogy a hétvégét együtt tölthessék. Az autóban sosem beszélnek, ismerik már egymás gondolatát. A gyomor ilyenkor is görcsben van, vajon milyen helyzet vár? A portán elhangzik a szokásos mondat. ANYA: Petikéért jöttünk. Majd elkezdődik a várakozás. Az örökkévalóságnál […]

Posted by
Posted in

Ez a nap

Most sem aludtak az éjjel egy szemhunnyásnyit sem, de nem ez volt a feltűnő. Készülődnek, pakolásznak. Olyan útra indulnak, amelyiken még sosem jártak. A fájó, gyötrő ismeretlen. Nem tudni hová vezet, mi lesz ezután. Hoztak egy döntést, s most ezt véghez kell vinni. Kell, mert így nem lehet bírni tovább. ANYA: Bepakoltál a kocsiba mindent? […]

Posted by
Posted in

Egyszer is

Kora reggelenként ült a széken egyedül a csendben. Nem tudott másra gondolni ezekben a lopott, rövid percekben, hogy mit tudna még tenni Ő érte. Szeretné visszakapni a „régi gyermekét”. Azt, aki sokat beszél, állandóan jön, megy. Akit sokan megcsodálnak „okosságáért”, szép beszédéért. Az idő sürget. Ha valami kór támadta meg, minden perc sokat jelenthet. Nem […]

Posted by
Posted in

Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták […]

Posted by
Posted in

Eldőlt

Kíváncsiskodó hópelyhek villantak meg az ablaknál a szűrt fényben. Az angyalok mámorító zenéje szólt benn, mikor a család befejezte az ünnepi vacsorát. ANYA: Gyere kisfiam! Nézzük meg, milyen ajándék van a fa alatt! FIÚ: Én bontom ki! Én bontom ki! Anya, ez egy autó?! Markoló!  Szééép, de én egy kis zongorát szerettem volna! Majd félrevonult […]