About Me

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője.

Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.
Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem.
Két felnőtt fiam van.

2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az "év pedagógusa " pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is.

 

Posted by
Posted in

Monológ a munkámhoz

Hozzád szólok te vén Különc, ki éveken át napról, napra kíméletlenül hajszoltál! Hallgass meg most, mielőtt elhagylak, szaladgáltam már úgyis sokat miattad. Ha belegondolok te akartad, hogy így legyen. Az iskolapadból a katedrára tegyem a léptem. Volt, hogy a felhőket csak fentről láttam, volt, hogy az iszapba süppedt a vágyam. Volt, hogy az örömömtől színt […]

Posted by
Posted in

Telnek a napok

Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad.   Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen.   Fátyolos lebegés öleli át összefonódott testünk. Nem gondolkodunk, csak igazán szeretünk.

Posted by
Posted in

Simogatás

Puha, finom a kéz érintésnek, mellkasodon a színes szívalak. Naponta simítod többször, végig húzod rajta az ujjadat. -Milyen jó! Kellemes érzés!- mondogatod magadnak. Kell a simogatás! Rájöttél!? De nem a pulóvereden, saját kézzel,  magadat! Öleld, simogasd meg szeretteidet! Ugorj a nyakukba! Mondd! Szeretlek! Jobbat kapsz helyette valós érzésekkel. Nem kell hozzá sima ruha, csak érezni […]

Posted by
Posted in

Letisztul a gond

Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény.   Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem észre, valaki lemarad. Nem vár már haza senki. Ez a ház nem otthona neki. Nincs gond, de elment a szeretet is. Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni.   Tükörbe nézve […]

Posted by
Posted in

Készülődöm!?

Hihetetlen, de lejárt az idő. Mondogatják körülöttem a szót, mely igaz, fájdalmasan élő. Letelt, elmúlt? Talán rövid volt.   Utoljára teszem, amit szoktam. Most már rövid az év, nincs hosszan A napok még gyorsabban mennek. Már megint újra félév lesz!   Minden esemény, minden gondolat a múltra irányítja a figyelmem. Lelkem sóvárog egy-egy nap miatt. […]

Posted by
Posted in

Hányszor!

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]

Posted by
Posted in

Az élet színpadán

Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a  talaj.   Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le.   A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]

Posted by
Posted in

Genetika a tengerparton

A nyár teljes erejével tombolt. Aki tehette a tengerpartra menekült. A víz lassan mosogatta a parti köveket, nem akarta felborzolni a pihenők lelkét. Valaki azonban mégis nyugtalan volt. Egy férfi adott hangot ennek a mellettem levő napágyon a párjának. Igaz, nem gondolta, hogy a környezetében értik a nyelvét. -Valld be már végre, hogy nem az […]

Posted by
Posted in

A rigók a meggyfán szavalnak

Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések.   Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek.   A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola.   Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést  felismerem. […]

Posted by
Posted in

Éled az élet

Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang  pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]