About Me

csaszarjozsefCsászár József az Irodalmi Rádió szerzője

Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben – sok huza-vona után – térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 3 első, 5 harmadik és 4 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok.

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]

Posted by
Posted in

Tevék (alcím: Teveszabály)

Messze, messze Afrikában, mélyen bent a Szaharában, annak egy oázisában élt egy arab kunyhójában. Ő maga és három fia Éldegéltek napról napra. Amikor az öreg arab érezte, hogy lemegy a nap, itt élte napjára gondolt, a fiaihoz ekképp szólt: Vagyonomat most felosztom nem olyan sok, azt is tudom. Udvaron állnak a tevék, tudtom szerint pont […]

Posted by
Posted in

A hiúz és a házimacska

Tarka macska, barna macska találkoztak hajdanán. Mit keresel csacska macska idefenn a hegy, ormán? – kérdezte a barna macska, bojtos fülű vén hiúz. Felelte a tarka macska: a szívem kalandra húz. Kedves tarka csacska macska, veszélyben az életed. Bojtos fülű barna macska, nem félek itt teveled. Nagy tappancsú barna macska, idevonzott a vadon, hozzád jöttem […]

Posted by
Posted in

Szivárvány

Icipici tavacska, benne aranyhalacska. Fenn az égen szivárvány, azon sétál egy sárkány. Lenéz, látja a tavat, benne az aranyhalat. Megemeli kalapját, üdvözli a halacskát. Visszaköszön a kis hal, fel is jajdul azonnal: jajj, vigyázz kicsi sárkány, fogyóban a szivárvány. Nincsen vörös, nincsen sárga a kishal nagy bánatára, eltűnt a narancs és a kék, jajj, Istenem, […]

Posted by
Posted in

Répaorr

Szomorú hóember pihen a domb alatt, fekete szemével nézi a friss havat. Nem izzad, nem fázik, bár pirul az orra, ne csodálkozz ezen, jó nagy sárgarépa. Mögötte egy ágon bölcs bagoly üldögél, nem örül, nem bánja, hogy itt a hideg tél. Szürke nyúl bukdácsol hóbuckákon át, sietős a dolga, kapkodja a lábát. A hóember felé […]

Posted by
Posted in

Az egér, a hörcsög és a pocok

Egy cső kukorica hever az út mellett, mit három kis állat egyszerre észrevett. Az egyik az egér, harciasan mondja: kotródjon mindenki, az ő tulajdona, ő volt itt először, itt vita nem lehet le is út, fel is út mindkettő elmehet. A hörcsög a másik, nincs vicces kedvébe’, oda is penderül az egér elébe. Az enyém […]

Posted by
Posted in

A világvégén

Elment kis Boldizsár a világ végére, leült a hatalmas korong peremére. Lábát a mélységes semmibe lógatta, ült és gondolkodott nem volt egyéb dolga. Nem üldögélhetek egy korong peremén, nem lógathatom mélybe a lábamat én. Hisz a föld gömbölyű, ezt mindenki tudja, ha mégsem, milyen akkor a korong alja? Kicsi Boldizsárunk gondolt egy merészet, lehajolt, a […]

Posted by
Posted in

Göncölszekér

Pistike ötéves, este eldöntötte, mikor hanyatt fekve az eget kémlelte: „Nagy csillagász leszek, ha törik, ha szakad, mivel így döntöttem, ez már így is marad.” Ragyogott száz csillag, tiszta volt az égbolt, az egyik halványabb, másik fényesebb volt. Hallott már oly sokat a Göncölszekérről, szikrákat dobáló csodakerekéről. Ki lehet kocsisa, hány ló van előtte? De […]

Posted by
Posted in

A szellő és a pillangó

Pillangó bújt ki bábjából, gyűrött szárnyát szárítgatja, egy röpködő szellőlány őt kedvesen simogatja. Búgóhangú szellőlányka, ne menj tovább, maradj velem, suhogásod, suttogásod meghódította szívem. Szárnya simult, szárnya szárad, a szellő lágyan kavargott, nem megyek el, itt maradok – néki halkan suttogott. Táncra kérlek szellőlányka, s táncoltak szenvedélyesen, csillogott a lepke szárnya, övék volt a végtelen. […]