About Me

csaszarjozsefCsászár József az Irodalmi Rádió szerzője

Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben - sok huza-vona után - térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Káposztamese

Történt valamikor, a régi időkben, búsan üldögél Pál kint a faluvégen. Nagy falu volt akkor: Vecsés becses neve, Pál oly szegény volt, mint a templom egere. Vetése kiszáradt a tenyérnyi földjén, csak kecskéje legelt az üres szérűjén. Széna, szalma nem volt, csak némi száraz gaz, a kecske is koplalt, bizony ez így igaz! Messze a […]

Posted by
Posted in

KEVI CSODA

Ott, ahol a pusztát átszelte két folyó, a csendes Hortobágy és a vén Berettyó, mikor még a vizük mocsárban, lápban elveszett, mikor rétek, vizek uralták a teret. Mikor emléke élt még jó Béla királynak, kitől a kunok kapták e szép tájat, akkor történt, hogy egy félárva siheder gondolta magában, hogy egyszer útra kel. Mi is […]

Posted by
Posted in

FARSANG

Január és február, vígan tart a maszkabál, álarcok és jelmezek, mókáznak az emberek. A szerpentin szalagok és konfetti korongok díszítik a báltermet, repülnek és lebegnek. Táncra perdül az utca, vígan szól a muzsika. Van itt király, királylány, bibircsókos boszorkány, huszár, kalóz, varázsló, nagyszakállú zöld manó. Süt a nap vagy fúj a szél, küzd a tavasz […]

Posted by
Posted in

Luca széke

Még az a szerencse, hogy lusta nem vagyok, Luca székéhez így hozzá is foghatok. Elkészül majd a szék, és ha rajta állok, látom a templomban kik a boszorkányok. Zsebeimet telerakom mákszemekkel, és ha, közben észrevesznek, és futnom kell, kiszórom zsebemből a rengeteg mákot, kereshetnek majd a gonosz boszorkányok. Amíg összeszedik az apró szemeket, addig egész […]

Posted by
Posted in

Tevék (alcím: Teveszabály)

Messze, messze Afrikában, mélyen bent a Szaharában, annak egy oázisában élt egy arab kunyhójában. Ő maga és három fia Éldegéltek napról napra. Amikor az öreg arab érezte, hogy lemegy a nap, itt élte napjára gondolt, a fiaihoz ekképp szólt: Vagyonomat most felosztom nem olyan sok, azt is tudom. Udvaron állnak a tevék, tudtom szerint pont […]

Posted by
Posted in

A hiúz és a házimacska

Tarka macska, barna macska találkoztak hajdanán. Mit keresel csacska macska idefenn a hegy, ormán? – kérdezte a barna macska, bojtos fülű vén hiúz. Felelte a tarka macska: a szívem kalandra húz. Kedves tarka csacska macska, veszélyben az életed. Bojtos fülű barna macska, nem félek itt teveled. Nagy tappancsú barna macska, idevonzott a vadon, hozzád jöttem […]

Posted by
Posted in

Szivárvány

Icipici tavacska, benne aranyhalacska. Fenn az égen szivárvány, azon sétál egy sárkány. Lenéz, látja a tavat, benne az aranyhalat. Megemeli kalapját, üdvözli a halacskát. Visszaköszön a kis hal, fel is jajdul azonnal: jajj, vigyázz kicsi sárkány, fogyóban a szivárvány. Nincsen vörös, nincsen sárga a kishal nagy bánatára, eltűnt a narancs és a kék, jajj, Istenem, […]

Posted by
Posted in

Répaorr

Szomorú hóember pihen a domb alatt, fekete szemével nézi a friss havat. Nem izzad, nem fázik, bár pirul az orra, ne csodálkozz ezen, jó nagy sárgarépa. Mögötte egy ágon bölcs bagoly üldögél, nem örül, nem bánja, hogy itt a hideg tél. Szürke nyúl bukdácsol hóbuckákon át, sietős a dolga, kapkodja a lábát. A hóember felé […]

Posted by
Posted in

Az egér, a hörcsög és a pocok

Egy cső kukorica hever az út mellett, mit három kis állat egyszerre észrevett. Az egyik az egér, harciasan mondja: kotródjon mindenki, az ő tulajdona, ő volt itt először, itt vita nem lehet le is út, fel is út mindkettő elmehet. A hörcsög a másik, nincs vicces kedvébe’, oda is penderül az egér elébe. Az enyém […]

Posted by
Posted in

A világvégén

Elment kis Boldizsár a világ végére, leült a hatalmas korong peremére. Lábát a mélységes semmibe lógatta, ült és gondolkodott nem volt egyéb dolga. Nem üldögélhetek egy korong peremén, nem lógathatom mélybe a lábamat én. Hisz a föld gömbölyű, ezt mindenki tudja, ha mégsem, milyen akkor a korong alja? Kicsi Boldizsárunk gondolt egy merészet, lehajolt, a […]