About Me

csaszarjozsefCsászár József az Irodalmi Rádió szerzője

Bihardiószegen születtem 1942 szeptemberében. A történelmi események úgy hozták, hogy gyermekkorom meghatározó részének estéit lámpafényes szobában, nagymamámnál – Bihardiószegen – töltöttem az Ő és meséi társaságában. Szüleim Magyarországon, én és húgom Romániában. Hosszú idő után, 1950-ben - sok huza-vona után - térhettünk haza szüleinkhez. Iskoláim kalandba illő elvégzése után műszaki pályán dolgoztam. Először egy nagyvállalatnál, majd iskolában tanárként, ahol műszaki, gépészeti tárgyakat és informatikát oktattam. A mese, a vers mindig fontos volt számomra. Nyugdíjasként kezdtem írni meséket, gyermekverseket de felnőtteknek szóló műveket is. Országos pályázatokon eddig többször eredményesen szerepeltem. Többek között 6 első, 4 második, 7 harmadik és 5 különdíjat nyertem. A „Jegesmedvék” kortárs svéd drámakötetben Kristina Lugn Lopott ékszerek című darabjának fordításhoz a versbetétek (nyersfordítás alapján) általam születtek meg. A Kőbányai Kalendárium két évfolyamában szintén jelentek meg meséim. Ezeken kívül több könyvben és folyóiratban is közölték írásaimat. Egy mesekönyvemet a Novum kiadó adta ki. 2015-ben a Zöld jövő meseíró pályázaton írásom elnyerte a Kiváló mese címet. 2016-ban egy másik mesémet beválogatták a GARBO könyvkiadó Mesélő című meseantológiájába. Műszaki könyveknek is szerzője, ill. társszerzője vagyok.


Művészportré a szerzővel:

Posted by
Posted in

Az egér, a hörcsög és a pocok

Egy cső kukorica hever az út mellett, mit három kis állat egyszerre észrevett. Az egyik az egér, harciasan mondja: kotródjon mindenki, az ő tulajdona, ő volt itt először, itt vita nem lehet le is út, fel is út mindkettő elmehet. A hörcsög a másik, nincs vicces kedvébe’, oda is penderül az egér elébe. Az enyém […]

Posted by
Posted in

A világvégén

Elment kis Boldizsár a világ végére, leült a hatalmas korong peremére. Lábát a mélységes semmibe lógatta, ült és gondolkodott nem volt egyéb dolga. Nem üldögélhetek egy korong peremén, nem lógathatom mélybe a lábamat én. Hisz a föld gömbölyű, ezt mindenki tudja, ha mégsem, milyen akkor a korong alja? Kicsi Boldizsárunk gondolt egy merészet, lehajolt, a […]

Posted by
Posted in

Göncölszekér

Pistike ötéves, este eldöntötte, mikor hanyatt fekve az eget kémlelte: „Nagy csillagász leszek, ha törik, ha szakad, mivel így döntöttem, ez már így is marad.” Ragyogott száz csillag, tiszta volt az égbolt, az egyik halványabb, másik fényesebb volt. Hallott már oly sokat a Göncölszekérről, szikrákat dobáló csodakerekéről. Ki lehet kocsisa, hány ló van előtte? De […]

Posted by
Posted in

A szellő és a pillangó

Pillangó bújt ki bábjából, gyűrött szárnyát szárítgatja, egy röpködő szellőlány őt kedvesen simogatja. Búgóhangú szellőlányka, ne menj tovább, maradj velem, suhogásod, suttogásod meghódította szívem. Szárnya simult, szárnya szárad, a szellő lágyan kavargott, nem megyek el, itt maradok – néki halkan suttogott. Táncra kérlek szellőlányka, s táncoltak szenvedélyesen, csillogott a lepke szárnya, övék volt a végtelen. […]