About Me

csernakkrisztina (2)Csernák Krisztina az Irodalmi Rádió szerzője.

1967. 02. 22-én születtem, Ózdon. Kisgyerekként már tanár akartam lenni, ami megvalósult. Minden korosztályhoz volt szerencsém. Először óvodásokkal, manapság, általános iskolásokkal és szakiskolásokkal dolgozom. Házasságban élek, van két gyermekem, és egy csodálatos, kreol unokám. A 2007-es év, olyan szerencsétlenül sikerült, hogy úgy éreztem, valamit alkotnom kell, a felgyülemlett feszültség levezetésére. Először festettem, de akik megnézték közölték, hogy inkább írjak! Szót fogadtam! Megjelent két verses kötetem, hogy milyen minőségűek, majd eldöntitek. Ózd, a témák tárháza. A munkanélküliség, a hátrányos helyzetű tanulóim, a szegénységből való kitörés lehetősége, vagy lehetetlensége. Ezeket a témákat, novellákban szeretném feldolgozni. Remélem sikerül átadnom írásaimmal, azokat az érzéseket, amiket az itt élő emberek hordoznak magukban.

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Lázadó koromból. Ki vagyok én? Egy porszem beszorítva föld és ég közé. Falatka földdarabra zárva. Kit zavar már ennek szorítása! Táncolnék én már éjszaka. A boszorkányokkal a tűz körül. Vagy felrepülnék az angyalok közé. Benne a változás lángja ég. Nem hagyva nyugtom éjjelén. Mi van velem, nem tudom én. Kevés lett nekem e hatalmas világ. […]

Posted by
Posted in

Éjszaka

Álmomban repültem puha felhő szárnyán. Bolondozva táncoltam, kopasz ember vállán. Suhogva kergettem Szél fiakat. Pörgő táncuk, csúnya vihart kavart. Fintorogva mutattam, arcom a halálnak. Elmaradt, lemaradt, felé emelkedtem. Fényes kaszáját hiába, lengette hegyesen. Aztán már a felhő, sem volt alattam. Nélküle,repültem, suhantam magasan. A Földet már csak golyóbisnak láttam. Ébredtem. Körülvet a végtelen nagy bánat, […]

Posted by
Posted in

Hóesés

Fehér hópihék Incselkedve, keringve, Szállnak az orrom hegyire. Gyönyörű fehér virágok. De velük jól vigyázok. Szépségük a hidegbe dermedt. Betakarnak védőn vagy eltemetnek. Betakarnak földet védőn. Ölnek kései virágot. Hontalannak kések, Ezek a parányok. Léptem alatt reccsenve énekelnek. Ércmódjára, erősen felelnek. Szélnek ellenállni ők nem akarnak. Így lesznek fátylai az őszi avarnak. Eltakarnak várost, falut, […]

Posted by
Posted in

Neked

Megmaradtál nekem, rejtve álmaim selyem szövetébe szőve! Sötét hajad, illatod. Visszaoson néha hozzám, és látom a fintorod. Álmomban sem jöttél, vissza hozzám. Pedig volt idő, hogy hívtalak! De te csak távolodtál. Elérni nem bírtalak. Ostobán elengedtem a kezed. Mely mindentől óvott. Helyette nem kaptam mást, csak sok halott bókot. Már tudom ki voltál! Minden, amit […]

Posted by
Posted in

Álom

Álmok jönnek sűrű sorban, elviszik a lelkem Sötét honba. Hol a Napnak nincsen maradása, Sötétség úrnak otthonában. Gyávák gyűlnek nagy karéjba, féltik testük pedig nincsen, lemaradt a hosszú éjben. Szemben állok, látom álmom. Van reménység, vagy rémet látok? Fiatal korom a kép, melyet elém vetít a sötétség. Hosszú hajam szinte lángol, ahogy repül, én hintázom. […]

Posted by
Posted in

Itt lent van

Mennyi hülyeséget kell, az embernek elviselni egy életen át? Magának kitalált bürokráciát?! Tétova tétlenséget. Bizonytalan várakozást. Ajtók előtti toporgást. Itt nincs egyenes! Utad csak cikk-cakkban vezethet! Kérsz!? Itt lent nem adatik. Jó vagy rossz vagy? Számba nem vétetik. Erőd elszáll, A dühöd megnő. Cselekednél, de gáncsos útvesztők kedvedet szegik. Érzed, tudod, a pokol nem létezik!

Posted by
Posted in

Szent Este

Karácsony éjjelén Krisztus született, és egy anya a mennybe ment. Helyet cseréltek én úgy hiszem, Az arany trónuson, most Ő pihen. Piheni a sok fájdalmat. Csillogó szemmel csodálja, a fénylő csillagokat. Könnyed testén a holdsugár, vakító fénnyel ki-be jár. Ezüstbe öltözteti. Dísz ruhát így készít Neki. Krisztusunk a Földön jár. Gyógyító szíve ránk talál. Szent […]

Posted by
Posted in

Ősz

Ősz van és könnyet csal, szemembe a maró szél. Csendesen táncol a diófa sárguló levelén. Majd buja táncot lejt, a fa tetején. Pironkodó madarak tollán. Figyelem a természet, zavartalan rendjét. Lelkemben végtelen nagy, nyugalom árad szét. Egy vadgalamb pár a morzsára száll. A kutya vadul kap utánuk, majd csalódottan odébb áll. Milyen kár, hogy csak […]

Posted by
Posted in

Képek

Asszonyok körben állnak, nagy szoknyában. Alsószoknyájuk száma végtelen, Hajuk kendő alá szorítva, Mellényüket fújja a szél. Arcuk pirospozsgás, blúzuk ujja patyolat. Ez itt a Székely kapu. Emberek nem értik egymást, Beszélnek el egymás mellett. Önzés az úr, az erőszak is szabad. Nadrágjuk gyűrött, ingük ujja átizzadt. Ez itt a Magánykapuja. Lelkek tucatjai várják a pillanatot, […]

Posted by
Posted in

Elfogadsz?

Tibi pakolt. Volt egy hete mielőtt munkába kellett állnia. Úgy döntött, azt a hetet otthon fogja tölteni. Milyen régen nem járt otthon, ötlött fel benne a gondolat. A diplomaosztó előtt, úgy fél éve, talán. Bezárta bőröndjét, visszarakta szekrényébe a feleslegesnek bizonyult ruhadarabokat, aztán készített egy teát a konyhában. Jól belakta az albérletét. Egy szoba, konyha, […]