About Me

                                           

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője, valamint az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem.


A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Kötöny vére

Posted by
Posted in

Végtelenbe zárva

Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]

Posted by
Posted in

Szeged

Titok hozott a napfény városába A nap tüzében újjászületni Életem delén, szívem csodákra vár A Tisza-part csendjével betelni Hol köszönt az ősz, és bíbort fest a nyár Ragyogó csoda, öröklét csillaga Röpke gondolat száll a víz felett. Álmot perelt, hol zúdult a vén Tisza S párába burkolt harmatot szedett Rímekkel bolyongó lelkek mítosza. Szemembe könny […]

Szavakba szőtt idő
Posted by
Posted in

Szavakba szőtt idő

  Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap. Bár ma lopott csók íze a felhőkig viszi fel kedvem Őrzi a mária-tüske-tövis, vele küzd, fut a lonc és ebbe a nyárba virít a titok. Leszek, élek. Kell e ma […]

Posted by
Posted in

Kátyú-dal

A szervo biztos, nem kell már izom döcög a Szuzka* hát én ezt bírom. Rutinból megy már az úton vályú nem fog ki rajtam a beste kátyú. Hatalmas árok már jól ismerem Sódervolt Emil őt így nevezem. Kormányt behúzom Útszéli Sunyi vár rám középen az E-még Kicsi. Lyukacsos Gödör most következik huncutul kacsint a Kis […]

Posted by
Posted in

Búék

Búék Óév köszön, Újév kopog, Jókívánság rímben csorog. Kívánok sok boldogságot, Ha kenyér nincs, friss kalácsot. Foszlós bélű szeretetet, Szemekben csak örömkönnyet. Hit és béke őrző fényét, Csillagoknak reménységét. Kívánok még kamrát, telit, Tudd fizetni majd a rezsit. Szíved teljen kegyelemmel, A szerelmet se felejtsd el. Ne ítélj, és ne ítélkezz! Munkát csak áldással végezz, […]

Szilveszter
Posted by
Posted in

Szilveszter

Vidám ünnep Szilveszter Készülődünk ezerrel Az Óéven korona Rotyog már a kocsonya Virsliért sorba állunk Nehéz a választásunk A juhbeles roppanós Műbélben meg porhanyós Bécsi kell vagy frankfurti? Mustárból a dijoni Bőségben a kosarunk Lencsét veszünk, rohanunk Tejföl kell és majonéz Sajtot teker már a kéz Elkészült a hideg tál Hamarosan áll a bál A […]

Tél
Posted by
Posted in

Tél

Tél Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul Szán nyomain suhanó por hava fellege kél Lábam alatt ropogón porzik, a pelyhe zenél Fagynak a tél, violát rajzol a jég üvegén Rügy didereg ma, havas fának az ága hegyén Felveszi ködsüvegét, táncol a fény, velem él Zúzmara izzik a földön, szeretőt […]

Kinevető poszt
Posted by
Posted in

Kinevető poszt

Levendulaméz és borecet csókjától fűszeres életünket befőttekbe töltöm,  az élet sója édesíti így a kamrám polcait – vagy nem, de jól hangzik a körmondatokba csomagolt, vélt szellemes posztokat megosztani, mert weboldalam egója, akár mint a “Marcsi fakanala” – vagy mi, rólam szól. Annál is inkább, minekutána lesz a közhelyes bejegyzés tárgya az elcsépelt mondatok drámája, […]

Sáros életem
Posted by
Posted in

Sáros életem

Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott ruhák, fércelem, foltozom felveszem, szeretem, el nem engedem. Valami öltöztet, eltakar de vannak a régi álmok színük még felkavar. Valami átok, az álom elkerül, sáros életem hol hagytam el és […]

Posted by
Posted in

Kanizsai Dorottya (a mohácsi vész évfordulójára)

A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség szárnyas sas lábán járt, a jó Dorottya nádorasszonnyá vált. Vagyona csillogó, élete pompa. A boldogság oly kevés időt marad, míg a halál a férjét elragadja. Az igaz méltóság belülről fakad. […]