About Me

                                           

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Vallom, hogy az írás a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá teszi az ember.
A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr
szerzőknek szóló webes felületen. Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A
Holnap Magazin és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője, valamint az
Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem.


A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Kötöny vére

Sáros életem
Posted by
Posted in

Sáros életem

Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott ruhák, fércelem, foltozom felveszem, szeretem, el nem engedem. Valami öltöztet, eltakar de vannak a régi álmok színük még felkavar. Valami átok, az álom elkerül, sáros életem hol hagytam el és […]

Posted by
Posted in

Kanizsai Dorottya (a mohácsi vész évfordulójára)

A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség szárnyas sas lábán járt, a jó Dorottya nádorasszonnyá vált. Vagyona csillogó, élete pompa. A boldogság oly kevés időt marad, míg a halál a férjét elragadja. Az igaz méltóság belülről fakad. […]

Posted by
Posted in

Büntetlenül

A hősi mítoszokba csomagolt senkiháziak mohó önkénye – büntetlenség tudattal – a korlátlan rablás, az elfajult erkölcs útjain részegülve “az ember úgy elaljasult” (Az utolsó sor, részlet Radnóti Miklós Töredék című verséből)

Posted by
Posted in

Ültess fát! – Regélő

Facsemetét ültettem Hej, regö rejtem A jövőt megmentettem Rege, rege rejtem Legalábbis azt hittem Hej, regö rejtem Tartsatok meg hitemben Rege, rege rejtem Facsemete megered Hej, regö rejtem Ereszti a gyökeret Rege, rege rejtem Tavaszra majd hoz rügyet Hej, regö rejtem Virágot is eleget Rege, rege rejtem Minden ágán levelet Hej, regö rejtem Zöldbe szökő […]

Posted by
Posted in

Álmaim hazudtak

Belesüppedek végül a mindennapok elvárt világába. Fuldoklom. Az idő ellopja álmaim. Fanyar grimasz, fagyott mosoly s maskarás világom tagadom. Seb sajog, fáj a múlt, várok. Emlékek, futó csodák boldog óráiban elveszett látomás – illúzió, hisz meg sem találtam. Plátói szerelmem – utópia Beteljesületlen, csodára váró álmaim hazudtak. Kínkeserv a vágy, Cupido tréfát űz velem. Délibáb […]

Posted by
Posted in

Elkurvult lájkok

Ez az élet, ez lett belőlem merengek én felelőtlen itt a fészbukon elkurvult lájkok, elbutult világ, értéket vesztett bájos maskarák között. Volt barátom valaha, nem volt rajta maskara. Elfelejtett ölelés virtuálisan becézz! Megosztom a világot nosza, nyomj már egy lájkot! Hadd lássa hát mindenki elkurvult lájk a trendi! Bár igaz is lehetne barátsága csak szmájliba […]

Csillagles a Mogyorósi-sziklán
Posted by
Posted in

Csillagles a Mogyorósi-sziklán

A nagy völgy öléből árnyas út vezetett az út mentén virág mi nekünk nevetett. Estére értünk a a jeles bércre fel szép est mosolyában a kereszt volt a jel. Az égbolt ránk borult hanyatt feküdt az éj fürkésző csillagon izzott a kőkaréj. Míg fent a hold figyel ezüstöt pettyeget szemünkben vízió s repült a képzelet. […]

Posted by
Posted in

Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva

Délután olvastam, hogy hazafelé tart Zoltán, a gemenci erdő jeladós fekete gólyája. Írtam hozzá egy verset. Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva Kertek alatt tavasz repked tündértáncát járja. Lépte nyomán olvad a hó a föld szívét tárja. Alvó bogár ébredezik nyújtóztatja tagját. Napsugár a bogárlakban csiklandozza talpát. Jégpáncélja rég megrepedt a vadvizek zúgnak. Bukfencező […]

Posted by
Posted in

A vakcina

Alexej már teljes három órája állt a határon. Bénultan várta, hogy a vonat továbbmehessen. Harminc éves volt de még sohasem járt külföldön, most is csak térült-fordult, egy csomagot vett át. Semmit nem látott a hazájának nevezett országból csak két pályaudvart. A vonatok egyformák voltak. A pályaudvarok huzatosak. Az emberek siettek, nem úgy, mint itt a […]

Posted by
Posted in

Ingázom

Hazafelé tartok, a városi tavaszban keresem önmagam. Május van. A Flórián áruház előtt már pirul a cseresznye a fán. Ezt a fa már három éve vidítja a kedvem. Szeretem őt, szerintem Ő is szeret engem. Amikor feljövök az aluljáróból rámosolygok, erre bólogatva köszön, még meg is hajtja az ágait. Az egyetlen élőlény, aki itt köszön […]