About Me

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

„Majd kinövi” – mondták rám gyermekkoromban, amikor mindig, mindenből rímet faragtam. Nem ,nőttem ki’. Az írást a hétköznapi, kreatív önkifejezés módjának tartom. Verseimben az érzelem, az erotika, a női szerep és női létem teljesedik, de gyakran jelenik meg lírámban az identitástudat és útkeresés. „Felnevelt a Pilis, ölel Gerecse. Szívemet mégis az Alföld tölti be.” Prózáim inkább gondolkodó és gondolkodtató, rövid írások, melyek témáit munkámból merítem – szociális szakemberként dolgozom. Írok mesét és disztópiát is. Szeretem az őszinte és hiteles embereket. Vallom, hogy a változás viszi előre az életet, a megoldásra váró feladatokra nem teherként, hanem kihívásként, az élet próbájaként tudok tekinteni. Családom és munkám mellett, mindig jut időm önmagamra, humorral és fantáziával teli az életem, hahotaklub-vezető vagyok. Először 2013-ban regisztráltam amatőr alkotóknak készült internetes oldalon. 2015 májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen és esetenként küldök írásokat irodalmi pályázatokra. Első nyomtatásban publikált írásaim a Holnap Magazin (HM), 2016 áprilisában megjelent Szabadon című novelláskötetébe kerültek, azóta is a HM rendszeres szerzője vagyok. Több antológiában jelent meg „elsőközléses” versem és prózám.

Hadd feledjem
Posted by
Posted in

Hadd feledjem

  Csak azt feledném, azt az éjszakát! Áldott felejtés szárnya alá vegye a szél vágyaim kielégült sóhaját. Szájam zugában még ott csorog, édes a méz. Szerelmem a gomolygó ködbe vész remeg a test s a lélek zokog, csipkéz a múlt. Mindennek ára van. A feledést nem adják csak úgy az álomvilágban. Értelme nincs szép mese. […]

Posted by
Posted in

Ősz

Táltos lovát visszafogta megfontoltan lépeget Elővette palettáját az időt úgy festi meg. Rőt és barna színe pompa piroslik a berkenye. Narancs fénye zölddel izzik szívem csordultig tele. Elmúlt a nyár, szép emléke az avarban andalog. Táltos lován a szerelem szívemben még itt sajog.

Posted by
Posted in

Tökfaragás

Harmincöt éve már – nálunk még nem volt Hallowen. Beért a termés, rendet tyúk kapart kertünkben. Apám nevetett s kezében hatalmas sütőtök remegett. – Tökmagot pirítunk – csaptam össze örömmel kezem de apám leintett – Várj, most más móka lesz, Nem vágjuk fel a tökfejet csak lékeljük itt a szár felett. Véső, kés egy kis […]

Posted by
Posted in

Édesanyám csókja

 Édesanyám csókja, érzem, ahogy adja, illata takarta, életem sebét. Óvott fúvó széltől, ködbe sem engedett – Csókolnám kezét. Hajamba túrt kuszán, átölelt jó anyám. Az ajkával puhán, egy csókot lehelt súgva homlokomra, a szemét lehunyva – emberré nevelt. Örömét ma látom, könnye harmatában, kezét megsimítom. Ó, már hogy remeg. Életem kísérte, édesanyám csókja – a […]

Posted by
Posted in

Szellőtánc (Evokáció József Attila Klárisok című versére)

Szellőtánc a hajadban, tükör fénye a tóban. Árvalányhaj, árvalányhaj a szólam. Gyöngyvirág a szívedben, fehérség a lelkedben. Virágkehely, virágkehely a fényben. Ringó csípőm járása szívemnek a várása, karjaimban halk gondolat hárfása. Ringó csípőm járása részeg vágy a látása, karjaidban forró szelek zúgása.

Válás
Posted by
Posted in

Válás

szemem alatt árulkodó karikák üvöltenek… sírok, napok óta érted, értünk gyengeség a könny tehetetlen düh elfutott szekér után rohanni kár csendesen hömpölyög velünk az ár elengedés visszhang mennydörög roppanok megtörök sorvadok ernyedés karjaid közt halni meg volna jó hullámzó tengeren süllyedő hajó

Posted by
Posted in

Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén, hogy bennem a róna homokja lapult. Örömmel eszméltem, mikor körém forgószél kavarta homok szabadult. Felnőttem én, a konok, kun leány, róna virága, szívós, erős, inas. Karjába zárt tört hegyek derekán, lettem idővel, szilaj könnyűlovas. S bár életem néha buckás-homok, paripás népem vére, bennem buzog. Tisztán tartott lelkem olyan […]

Posted by
Posted in

Győzelem

Győzelem Célozz a csillagokra! Fel, fel, jó magasra! Tiporva, zúzva, előre! Ne nézz a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Juss fel a magasba! Lépj fel a hegytetőre! Nézz le a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Gondolj magadra! Menj bátran előre! Tiéd a vesztes vére! Célozz a csillagokra! A vesztes feladja! Az ember győzelme: csak az Úr kegyelme!  […]

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni most: ‘fesztivál’

Dúl a nyár. Fesztiválok sora. Gyermekeim nyári otthona. Bár néha hazatérnek… Találd ki mit mesélnek! A kérések sora: kimosod holnapra? Ez meg itt elszakadt, megàzott, elveszett. A sátor is trapa…és csak úgy mellesleg: Mit főztél anya?  (Pályázaton kívül)