About Me

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

„Majd kinövi” – mondták rám gyermekkoromban, amikor mindig, mindenből rímet faragtam. Nem ,nőttem ki’. Az írást a hétköznapi, kreatív önkifejezés módjának tartom. Verseimben az érzelem, az erotika, a női szerep és női létem teljesedik, de gyakran jelenik meg lírámban az identitástudat és útkeresés. „Felnevelt a Pilis, ölel Gerecse. Szívemet mégis az Alföld tölti be.” Prózáim inkább gondolkodó és gondolkodtató, rövid írások, melyek témáit munkámból merítem – szociális szakemberként dolgozom. Írok mesét és disztópiát is. Szeretem az őszinte és hiteles embereket. Vallom, hogy a változás viszi előre az életet, a megoldásra váró feladatokra nem teherként, hanem kihívásként, az élet próbájaként tudok tekinteni. Családom és munkám mellett, mindig jut időm önmagamra, humorral és fantáziával teli az életem, hahotaklubot vezetek. Először 2013-ban regisztráltam amatőr alkotóknak készült internetes oldalon. 2015 májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen és esetenként küldök írásokat irodalmi pályázatokra. Első nyomtatásban publikált írásaim a Holnap Magazin (HM), 2016 áprilisában megjelent Szabadon című novelláskötetébe kerültek, azóta is a HM rendszeres szerzője vagyok. Több antológiában jelent meg „elsőközléses” versem és prózám.

Posted by
Posted in

Úgy szeretnék…

Veled könnyezve napba nézni. Arcodon csorgó könnycsepp leszek. Látni, míg fölkel a nap… Szerelmünkért imádkozni, s közben fogni a kezed. Magasan járó napkorongot lehúzni, szárítsa könnyeink. Viduljon fel holnapunk, szeressünk, játsszunk bolondot. Beszéljenek kezeink. Egymásba nézni esti fényben. Hallgatni most, titokteljesen. Ragyogj glória alatt, nincstelenül, szerelmesen. Ne engedd el a kezem! A hold ezüstös éjszakáján […]

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Az Univerzum ölelése képére

  Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Tűzvirág című képére

Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo: Without Hope (Reménytelenül)

Öt éve fedeztem fel Frida Kahlo festményeit. Önkéntelenül írtam egy verset az egyik képéhez, majd a napokban azt vettem észre, hogy már ötven képhez írtam pár sort. A Gyökerek című képre írt versemet publikáltam egy weboldalon, ahonnan sok érdekes visszajelzést kaptam. Ezért hát úgy döntöttem itt is megosztok veletek egy két verset, melyet Frida képei ihlettek. […]

A szerelemhez
Posted by
Posted in

A szerelemhez

Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]

Törje Mátyás
Posted by
Posted in

Törje Mátyás

Zord idő, dermedt, hideg tél, kabátomba kap, fúj a szél, átfagyok. Csontomig hatol a hideg, lüktetésen fájó ideg, fog vacog. Zúzmarát lehel egy sóhaj, Istent kérő, ima s óhaj égre száll. Téli hideg kertek alján, jeget törő Mátyás napján továbbáll.

Tavaszváró
Posted by
Posted in

Tavaszváró

Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét! Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd. Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég. Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él. Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló. Part köve fény peremén, csendesen elsimuló. Víz bugyog, […]

Posted by
Posted in

Őszi capriccio

Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]

Posted by
Posted in

Panel szerelem

Tudod-e én hogy szeretek? Áramköröket lehelek Forrasztott panelek között Szimuláltan szeretkezek Rádió hulláma mögött Fon köréd a tér glóriát Belőle látom aurád wifi szolár fény árad rád Csöngő kaputelefonod Vezeti a feromonod Nyit a virtuális kilincs Ez is csak egy panel bilincs Amikor végre bemegyek Ott digitális panelek Sora átölel, körbevesz, Bűbáj, mindenhol megkeres Vonzó, […]