About Me

                                           

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Vallom, hogy az írás a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá teszi az ember.
A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr
szerzőknek szóló webes felületen. Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A
Holnap Magazin és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője, valamint az
Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem.


A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Kötöny vére

Csillagles a Mogyorósi-sziklán
Posted by
Posted in

Csillagles a Mogyorósi-sziklán

A nagy völgy öléből árnyas út vezetett az út mentén virág mi nekünk nevetett. Estére értünk a a jeles bércre fel szép est mosolyában a kereszt volt a jel. Az égbolt ránk borult hanyatt feküdt az éj fürkésző csillagon izzott a kőkaréj. Míg fent a hold figyel ezüstöt pettyeget szemünkben vízió s repült a képzelet. […]

Posted by
Posted in

Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva

Délután olvastam, hogy hazafelé tart Zoltán, a gemenci erdő jeladós fekete gólyája. Írtam hozzá egy verset. Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva Kertek alatt tavasz repked tündértáncát járja. Lépte nyomán olvad a hó a föld szívét tárja. Alvó bogár ébredezik nyújtóztatja tagját. Napsugár a bogárlakban csiklandozza talpát. Jégpáncélja rég megrepedt a vadvizek zúgnak. Bukfencező […]

Posted by
Posted in

A vakcina

Alexej már teljes három órája állt a határon. Bénultan várta, hogy a vonat továbbmehessen. Harminc éves volt de még sohasem járt külföldön, most is csak térült-fordult, egy csomagot vett át. Semmit nem látott a hazájának nevezett országból csak két pályaudvart. A vonatok egyformák voltak. A pályaudvarok huzatosak. Az emberek siettek, nem úgy, mint itt a […]

Posted by
Posted in

Ingázom

Hazafelé tartok, a városi tavaszban keresem önmagam. Május van. A Flórián áruház előtt már pirul a cseresznye a fán. Ezt a fa már három éve vidítja a kedvem. Szeretem őt, szerintem Ő is szeret engem. Amikor feljövök az aluljáróból rámosolygok, erre bólogatva köszön, még meg is hajtja az ágait. Az egyetlen élőlény, aki itt köszön […]

Posted by
Posted in

Gerbeaud

Gerbeaud Sokan sokfélét gondolnak ha meghallják a Gerbeaud nevet. Van, akinek a pesti előkelő cukrászda jut az eszébe, van akinek a cukrászdához fűződő szerelmi történetek, fiatal fiúk és szórakozni vágyó módos asszonyok találkahelye rémlik fel. Kevesen gondolnak Gerbeaud Emilre a cukrászra, akinek a nevét viseli a hely és egy sütemény is. Elárulom nektek, hogy nálunk […]

Posted by
Posted in

Nős embert szeretek

Ölelő csendben, nyikorgó ágy Őrzi a kedves melege. A lepedőn hagyott régi vágy – Idea kínoz – Szeret-e? Magányos képzelet, megszokás, Nincs már ünnep, és régi láz. Hangosan üvölt a szuszogás; Szakadó életet vigyáz. Nős embert szeretni oly nehéz, Gyűrött párnáján gond hever, Mit az asszony nyűgje csak tetéz – Az életünk méz és teher […]

Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rádbízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángragyúlt gyűlölet […]