About Me

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

„Majd kinövi” – mondták rám gyermekkoromban, amikor mindig, mindenből rímet faragtam. Nem ,nőttem ki’. Az írást a hétköznapi, kreatív önkifejezés módjának tartom. Verseimben az érzelem, az erotika, a női szerep és női létem teljesedik, de gyakran jelenik meg lírámban az identitástudat és útkeresés. „Felnevelt a Pilis, ölel Gerecse. Szívemet mégis az Alföld tölti be.” Prózáim inkább gondolkodó és gondolkodtató, rövid írások, melyek témáit munkámból merítem – szociális szakemberként dolgozom. Írok mesét és disztópiát is. Szeretem az őszinte és hiteles embereket. Vallom, hogy a változás viszi előre az életet, a megoldásra váró feladatokra nem teherként, hanem kihívásként, az élet próbájaként tudok tekinteni. Családom és munkám mellett, mindig jut időm önmagamra, humorral és fantáziával teli az életem, hahotaklub-vezető vagyok. Először 2013-ban regisztráltam amatőr alkotóknak készült internetes oldalon. 2015 májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen és esetenként küldök írásokat irodalmi pályázatokra. Első nyomtatásban publikált írásaim a Holnap Magazin (HM), 2016 áprilisában megjelent Szabadon című novelláskötetébe kerültek, azóta is a HM rendszeres szerzője vagyok. Több antológiában jelent meg „elsőközléses” versem és prózám.

Posted by
Posted in

Kunságom

Úgy nőttem fel én, Pilis lágy ölén, hogy bennem a róna homokja lapult. Örömmel eszméltem, mikor körém forgószél kavarta homok szabadult. Felnőttem én, a konok, kun leány, róna virága, szívós, erős, inas. Karjába zárt tört hegyek derekán, lettem idővel, szilaj könnyűlovas. S bár életem néha buckás-homok, paripás népem vére, bennem buzog. Tisztán tartott lelkem olyan […]

Posted by
Posted in

Győzelem

Győzelem Célozz a csillagokra! Fel, fel, jó magasra! Tiporva, zúzva, előre! Ne nézz a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Juss fel a magasba! Lépj fel a hegytetőre! Nézz le a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Gondolj magadra! Menj bátran előre! Tiéd a vesztes vére! Célozz a csillagokra! A vesztes feladja! Az ember győzelme: csak az Úr kegyelme!  […]

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni most: ‘fesztivál’

Dúl a nyár. Fesztiválok sora. Gyermekeim nyári otthona. Bár néha hazatérnek… Találd ki mit mesélnek! A kérések sora: kimosod holnapra? Ez meg itt elszakadt, megàzott, elveszett. A sátor is trapa…és csak úgy mellesleg: Mit főztél anya?  (Pályázaton kívül)  

Posted by
Posted in

Nincsenek válaszok

  Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben. Csend és titok takarja nyomorult életem. Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem. Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok. Félve […]

Posted by
Posted in

Tavasz a Gerecsében (Mogyorósi sziklák tövén)

  Szépség virraszt itt, és az örök Hórák kőasztalon terítenek tavaszt. Hérics és nőszirom, mint virágtócsák. A szikla sóhaja verset fakaszt. Sejtelem: titánok születtek talán. Múzsák dalolnak,  bomló lomb alatt. Elbújt a bérc az ormon, s mint bús magány, tekintett le rám, míg lábam haladt. Nimfák vadásznak, s a szikla tövébe pihenő Párka, születni hív vajon, […]

Posted by
Posted in

Egyszer egy királyfi… (parafrázis)

  Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? El kéne indulni messzze a világba. Szerencsét próbálni a szép nagyvilágba, Hm-hm-hm, ha-ha-ha, a szép nagyvilágba. Guten tag, guten tag, van-e itt most munka? Van bizony, van bizony, más itt nem vállalja. Három diplomád ma, jó lesz mosogatni. De nem azért jöttem, hanem pénzt keresni. Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem […]

Pilisi virágok
Posted by
Posted in

Pilisi virágok

  Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]

Nyár
Posted by
Posted in

Nyár

  Hajlik a szár, pipacsok tűz pirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalma fonat, feje fényt izzad a munka alatt. […]

Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

Úgy szeretnék…

Veled könnyezve napba nézni. Arcodon csorgó könnycsepp leszek. Látni, míg fölkel a nap… Szerelmünkért imádkozni, s közben fogni a kezed. Magasan járó napkorongot lehúzni, szárítsa könnyeink. Viduljon fel holnapunk, szeressünk, játsszunk bolondot. Beszéljenek kezeink. Egymásba nézni esti fényben. Hallgatni most, titokteljesen. Ragyogj glória alatt, nincstelenül, szerelmesen. Ne engedd el a kezem! A hold ezüstös éjszakáján […]