About Me

                                           

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője.

Vallom, hogy az írás a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá teszi az ember.
A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr
szerzőknek szóló webes felületen. Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A
Holnap Magazin és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin állandó szerzője, valamint az
Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem.


A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Kötöny vére

Posted by
Posted in

Győzelem

Győzelem Célozz a csillagokra! Fel, fel, jó magasra! Tiporva, zúzva, előre! Ne nézz a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Juss fel a magasba! Lépj fel a hegytetőre! Nézz le a szenvedőre! Célozz a csillagokra! Gondolj magadra! Menj bátran előre! Tiéd a vesztes vére! Célozz a csillagokra! A vesztes feladja! Az ember győzelme: csak az Úr kegyelme!  […]

Posted by
Posted in

Szülőnek lenni most: ‘fesztivál’

Dúl a nyár. Fesztiválok sora. Gyermekeim nyári otthona. Bár néha hazatérnek… Találd ki mit mesélnek! A kérések sora: kimosod holnapra? Ez meg itt elszakadt, megàzott, elveszett. A sátor is trapa…és csak úgy mellesleg: Mit főztél anya?  (Pályázaton kívül)  

Posted by
Posted in

Nincsenek válaszok

  Játék az élet, szerelem és szenvedély. Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély. Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem. Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben. Csend és titok takarja nyomorult életem. Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem. Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok. Félve […]

Posted by
Posted in

Tavasz a Gerecsében (Mogyorósi sziklák tövén)

  Szépség virraszt itt, és az örök Hórák kőasztalon terítenek tavaszt. Hérics és nőszirom, mint virágtócsák. A szikla sóhaja verset fakaszt. Sejtelem: titánok születtek talán. Múzsák dalolnak,  bomló lomb alatt. Elbújt a bérc az ormon, s mint bús magány, tekintett le rám, míg lábam haladt. Nimfák vadásznak, s a szikla tövébe pihenő Párka, születni hív vajon, […]

Posted by
Posted in

Egyszer egy királyfi… (parafrázis)

  Egyszer egy királyfi mit gondolt magába? El kéne indulni messzze a világba. Szerencsét próbálni a szép nagyvilágba, Hm-hm-hm, ha-ha-ha, a szép nagyvilágba. Guten tag, guten tag, van-e itt most munka? Van bizony, van bizony, más itt nem vállalja. Három diplomád ma, jó lesz mosogatni. De nem azért jöttem, hanem pénzt keresni. Hm-hm-hm, ha-ha-ha, hanem […]

Pilisi virágok
Posted by
Posted in

Pilisi virágok

  Láb nyomán a varjuháj, virít s utat mutat. Margarét az út porán nevet, velünk mulat. Napkorong sugár bolyong a bérctetőn, suhan. Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan. Sír a lícium s a lonc lilán köréd hajol. Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol, bólogat, neszezve ring a nyár, az illatán döng a méh, izsóp […]

Nyár
Posted by
Posted in

Nyár

  Hajlik a szár, pipacsok tűzpirosán ide vár, szirmok alatt, melegen bólogat, izzik a nyár. Dobban a szív, fecsegő csend, vele halk a szavunk. Érik a búzakalász. Új gabonát aratunk. Most magasan meleget szór, ragyogón süt a nap. Víg arató keze bálába rak, és a kalap szalmafonat, feje fényt izzad a munka alatt. Szérüre vonva […]

Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Az Univerzum ölelése képére

  Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.