About Me

draskocziagnesDraskóczi Ágnes (1969) költő, középiskolai tanár, az Irodalmi Rádió szerzője.

1969-ben születtem Miskolcon. Először KLTE magyar-orosz szakán, majd az ELTE angol nyelvtanár szakán diplomáztam 1992-ben, illetve 1996-ban. Verseim először egyetemi lapokban, antológiákban jelentek meg, majd évekig a Mozgó Világ publikált. Megjelentetett az És, a Credo, a Napút, alkalmanként a Folyó internetes irodalmi portál, 2013 óta rendszeresen publikálok a Nyugat Pluszban. Önálló verseskötetemet 2011-ben adta ki a Napkút Kiadó, Örvény címmel. Voltam „noname” költő és voltam érettségi tétel egy neves középiskolában. Draskóczi Ágnes vagyok.

Posted by
Posted in

Légies

Táncol a Teremtő. Lassú, megfontolt minden mozdulat. Amerre csak nézel, keze nyomán újabb élet fakad. Finom, balettszerű, ahogy fű kihajt, rügytől duzzad ág; szelek hárfája szól, és áraszt  isteni harmóniát.

Posted by
Posted in

Chagall: A hegedűs (1912)

Lép úton, lép háztetőn. Zöld arca, torzult orra szép. Rajta kalap, nagykabát, nyúzza vityebszki hangszerét.   Rönkházak, templomok, éj; kontrasztban fekete-fehér. Zöld a földgolyó, az arc, s az álom színesben zenél.   Háttér: hólepte város, a megtett út koromszínű; égfényben kecskeangyal, s szól, zeng vityebszki hegedű.   A csizma már-már táncol, lépi a vonó ritmusát. […]

Posted by
Posted in

Lehet,dobog

Összevissza ver. És szorít, szorít, szorít. Múlt időt sirat.     In: NyugatPlusz, IV. évfolyam 1. szám.

Posted by
Posted in

Megállni szirten,

nem zuhanni kővé meredve kitartani hatalmas tömbként állni, tűrni szélvihart, felhőkkel feketülni állni stabilan, rendületlen sohase nézni le a mélybe és ha inogna szikla-léted belefogózni az Úr kezébe     In: NyugatPlusz IV. évfolyam 1.szám  

Posted by
Posted in

Január

A jég birodalmában már mindegy, ki voltál, ki vagy, a jég birodalmában nem vár rád más, csak a fagy. S ahogyan feketednek ujjpercek, lábujjak, végtagok, fogcsikorgatva tűrd az érzést: azonnal megfagyok. Nincs meleg tea, lakás, fűtött szoba, szeretteidnek ott nincs otthona, s mielőtt magához hív az Úr; egy végső dance macabre vár vadul.

Posted by
Posted in

Feladat

    Ott kezdődött minden, azon a szűk albérleti ágyon, ahol anyám és apám szerelmükért megharcolván egymást ölelték. _” Ők lesznek a szüleid”- Szóltál, de sokáig nem történt semmi. Néha láttam magam, amint növekedtem anyám méhében, és telt az idő lassan és lágyan ringatózva, és egyszer csak ismét Szóltál: -“Tanítanod kell majd és írnod”. Súlyosan […]