About Me

Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással telik. Szerencsére a nyelv és az irodalom szorosan összekapcsolódik, így a two in one csomagban nem csak a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. van jelen, hanem a tanított/tanult nyelvek gyönyörűséges irodalma is. Így aztán ott figyelnek a polcomon a komoly, ám kedves, örökéletű zsenik: Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann, Heinrich Böll, Dickens, Golding, természetesen, a felsorolás nem teljes.
Bár a prózát jobban kedvelem a líránál, mégis versírásba kezdtem néhány évvel ezelőtt. Kedvenc témáim az emberi érzések, a természet. Egyelőre maradok a hagyományos versformáknál. Szívesen fordítok verseket, nagyon izgalmas terület ez is. Kedvenc hobbim még a komolyzene-hallgatás. Erre inspirálnak a gyermekeim is, akik zeneművészek és magas színvonalon, kifinomult ízléssel zenélnek.
Életem egyik tartópillére a művészetek élvezete, erről álljon itt egy idézet: „Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz, s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.”

Posted by
Posted in

Limerickek 2

Téli olimpia Nem értem, mi ez a hűhó, Ha nem lesz igazi, hát lesz műhó, Üljünk egy kocsiba, Menjünk el Szocsiba, Vár ott egy fess műlesikló. Buszon 1 Egy sötét busznak az aljába’ Rímeket faragtam vaktába’, A fejszém nagy fába’, Nehéz az eszkába, Így kerültem múzsám karjába. Buszon 2 Egy sötét busznak a mélyébe’ Fejben […]

Posted by
Posted in

Limerickek 1

Régimódi udvarlós Jöjjön el velem táncolni kiskegyed, Nem megyek mert még bekapom a legyet. Jó ez a szemérem, A kezét megkérem, Remélem, hogy nem mond nemet.   Városi kutya Szilveszter éjjelén Egész éjjel puffog a petárda, Részegen kurjongat, dalol a dalárda, Nyüszítek félve, Megúszom élve? Én inkább megyek a határba.     Magabiztos bika dala […]

Posted by
Posted in

A lajstrom

Ha összeszámlálnám összes kincseimet, lelkem teremne virágot, mondjuk: rózsát, hozzátenném a volt-jaimat és nincs-eimet, s minden gondolatban veled töltött órát.   Ha mérlegen lenne a sors összes ajándéka, meglátnám, mennyit ér a sok könny és bánat, hiszen ez is mind a leltár tartozéka, te is tettél hozzá nem egyet, százat.   Ha készülne hirtelen egy […]

Posted by
Posted in

Szürke eső

A szürke eső kopog vállamon, hagyom, ugyan minek nekem dicsfény, s talmi vagyon? A nap már rég nem pazarolja rám fényét, még összerakom emlékeim, mint kévét.   Metsző szél fú arcomba, cserzi a bőröm, minden szavad goromba, szívemben tőrök, a múltam betakar, fényes, égő fáklya, csak a kifakult múlt lehet ilyen drága.   Börtönöm falait […]

Posted by
Posted in

Rózsák

A téli nap most reám fonja bágyatag fényét, te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen, tudom – bár nem vagyok se látnok, se jós – a végét, itt kopog az öregség – bús, rút banya – szüntelen, legyintek: viselek még néhány háborút s békét, amíg visszatérsz, s a rózsák kinyílnak csendesen.  

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Az nekem jó…

Hogy nem haltunk bele, az nekem jó, Én akkor magába, s maga énbelém, Hogy nem érezzük, hogy a földgolyó Alattunk elúszik csendben, könnyedén. Az nekem jó, hogy versem víg, bohó, Nem komoly, minek a költői babér, És hogy nem kell pirulni lángolón, Amikor ruháink széle összeér.   És nekem az is jó, hogy nem zavar, […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Ifjú éveim korai rímeire…

Ifjú éveim korai rímeire, Tétova költő, ki téblábol, Vízcseppek fröccsentek falikút köveire, Pattogó szikrák egy rakétából.   Megzavarták egy szentély csendjét, Hol béke és tömjénfüst honolt, Verseimre, mik leírták a világ rendjét, S ott maradtak a polcomon.   Raktárak mélyében porosodva, (Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!) Verseimre, penészes hordók nemes borára, Egyszer kíváncsi […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Neved csengése

Neved csengése – kezemben fióka Neved csengése – nyelvemen itóka, Száj, ami mozdul rezzenéstelenül Neved csengése – öt betű. Labda, ha röppen, elkapom, Ezüst csengettyű ajkamon.   Kavics, ha pottyan pataknak medrébe Visszhangozza neved sebtébe’, Lovak, ha dobognak vadul Nevedet dübögik, mikor alkonyul Templomi áhitat csendjébe betér, Ravasz, ha meghúzzák, golyó,  mi célba ér.   […]

Posted by
Posted in

Stílusgyakorlatok

   Trocheusok a fáradt szívről   Balga az, ki vágy a szépre, Szíve hogyha mindig égne, Mint, ki érzi: sorsa véges, El ne hagyja álma, édes, Múltja hátha visszatérne, Kéjt a kínra nem cserélne, Ósdi szíve újra szólna, Mintha égi hárfa volna.   Daktilusok az elmúlásra   Lankad a szív heve, készül távoli útra, a […]

Posted by
Posted in

Az új ház

Lecsorgó nagy esőcseppek az ablakon, Könnyeim azok, nem férnek az arcomon, Minden szín kifakult, pedig még van erőm, Miben eddig hittem, az most mind összedőlt.   Romokból építek magamnak új házat, Mert szívem elbírna életet még százat, Vágyból lesz teteje, s az Isten majd benéz, Biztatón rám mosolyog: „Tudom, mily nehéz.”   Az új házam […]