About Me

Ehm János az Irodalmi Rádió szerzője.

A gyönyörű Salgó hegy lábainál ébredtem e világra 1956 őszén, nehéz időszakban.
Ekkor a magyar nép elégedetlenségének süvítő hangja igen sok rést ütött a megyeszékhely házainak falába.
Három hónapos sem voltam, amikor anyámék visszaköltöztek Debrecenbe, apám ott kapott munkát. A rettenetes tél legközepén egy Csepel teherautó fűtés nélküli vezetőfülkéjében anyám reszkető kezei között haladtunk a félméteres hóban, apám a néhány ócska bútorunk között a platón vacogta végig az öt-hatórás utat. Sokat meséltek később nekem erről az időszakról. Új szülőföldemhez, a cívis Debrecenhez és az Alföldhöz a mai napig hű vagyok, amely gondjaink közepette befogadott bennünket, magáénak ismert el, és mi újra megszülettünk benne.
Apró gyermekként arra emlékszem, kevés pénz, de annál nagyobb szeretet lakta szegényes, városszéli házunkat.
Zenetagozatos iskolába jártam, a szeretett zongora hangja visszhangzik mai napig a fülembe. Már általános iskolában a művelődési ház irodalmi szakkörében írogattam első verseimet.
Meghatározó emlékem, amikor egy négysorosomat a magyar tanárnőm jó szándékú lelkesedéssel javította, mondván, az őszi levelek nem zöldbarnák, hanem zöldek és barnák!
Az irodalmi szakkört vezető helyi költő ezzel szemben ugyan erre a versre azt tanácsolta nekem: ha a költő a fa levelét zöldbarnának látja, akkor azt úgy is írja le!
Ez okulására volt versíró énemnek, s bár a versek szerepét jó időre a zene vette át az életemben, mindig jutott idő egy-egy vers megírására is.
A patinás belvárosi Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola után pedagógiai főiskolát végeztem, azonban nagyon rövid időt töltöttem tanítással, az élet egy más feladatot határozott meg számomra.
Már jóval később éltem át egy rendkívüli lelki traumát, amikor családi problémám miatt minden addigi írásom elveszett.
Sokáig nem is adtam a fejemet írásra, leginkább a zene és az olvasás szolgálta ki lelki étvágyamat, folyamatos éhségemet. Ebben az időben kerültem közelebb a jó Istenhez, életem meghatározó iránytűje lett a belé vetett hitem, és új családot is kaptam Tőle. Ennek hatására is kezdtem el ismét írni, elsősorban verseket, igen ritkán rövid novellákat.
Verseim a poet.hu honlapra, illetve Poet antológiába kerültek be, váltak mások számára is olvashatóvá.
Életemben a harsány ünnepek helyét mindig a szolid mindennapok foglalták el.
A föld hűsége, a lélek szabadsága, valamint Isten és a család szeretete mutatja meg számomra ma is a gondolatok lehető legegészségesebb irányát.
Ez a hitem és örök reményem.

Posted by
Posted in

Alföldemhez

Messzi ebeknek csaholása hallik, Amott meg vonyít egy rókaverem, Girhes gémeskút vénül roskadozva, Megfáradt vizét itatná velem. Falu templomának távoli tornya Unottan elkongva búgja felém Rég elfeledett tiszta üzenetét, Mit bronz keszkenőben tálal elém. Amit mesélne szomorú hangjával, Talán a plébános se hallja már, Fata morgana hű misztériumát Tükörként fedi egy égi talár. A poros […]

Posted by
Posted in

kiáltozok mégsem fáj

olvastalak meghagytál szép-szívesen elvártál szóltam veled nem bántál emeltelek áldottál lassan léptem megszúrtál kértem tőled kivágtál suttogtál mint néma szavak elmentél s én áldottalak

Posted by
Posted in

Mikor lesz az Angyal

Mikor kell ezerszer átkozott sziklákon Sasoknak szédítő nagy hitére várnom Hogy csőrükkel vájják széttépett jövőmet Végül rám helyezzék tiszta szemfedőmet Mikor szállnak hűséges sasok kezemre Mikor vájnák szemem felettem körözve Mikor sír az élet elhangolt hegedűn Mikor szúrja kését hátamba keserűn Mikor adjak varjaknak dermedt vacsorát Mikor áldozzak fel reszkető katonát Mikor lássak égni könyörgő […]

Posted by
Posted in

A poéta álma

Magunk után örök jelet hagyni, Élni úgy, mint felhangolt íj és hárfa. Szíveknek kőtábláira égni, S halni, mint sziklává szelídült láva.

Posted by
Posted in

Sérült madár

Tudom, mint gondtalan gyermek, Kezében színes szélkerékkel, Csak pörgök, forgok és szaladok, Miközben Te csitítasz szelíden. Megragadsz, s kalitkámat becsukod. Feszíteném rajta a lomha zárat, Tömlöcben élni nem, nem tudok, Bár érzem, Te rendelt őrömként Visszalöknél, mint választott rabot. Ám én sirályként repülnék, suhannék A gazdag, nagy vizek fölött Veled, mégis egymagam. Mint sérült madár […]