About Me

Farkas Ilona az Irodalmi Rádió szerzője.

Téten születtem 1942-ben. A gimnáziumi érettségi és a főiskola elvégzése
után tisztviselőként dolgoztam. Mindig rajongtam a költészetért. Diák koromban több szavalóversenyt nyertem.
Versírásra három évvel ezelőtt szántam rá magam. 3 hónap múlva megjelent egy versem a Kisalföld megyei napilapban. Lelkesen folytattam tovább a versírást. Ezt követően e lapban további 15 versem jelent meg. (Ma már nem közöl amatőr verseket a lap.) Jelenleg 420 versem van.
2016-ban a Szegedi Dél-Kapocs Művészeti Alapítvány pályázatán egy versemet a legjobbak közé választották.
Verseim néhány antológiában is megjelentek.
2017-ben két önálló verses-kötetem jelent meg.

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Emlék-foszlányok

Hullám habján táncot lejt a vízi sellő, hajlong: a tengermély lényeinek tetsző; ringatja végtelen – fényes pódiumán, libben tündérbája – csillog a víz fodrán; vágytól reszkető Hold bársony csókját lopja, tünemény szépségét a mélybe álmodja! Ilyenek: illanó foszlányú emlékek, harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett, de a sejtek hűen megőrzik a rezgést, érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét; bárhol […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Hozsánna kikelet

Mandula virága – menyasszony mosolya, dúslombú tavasznak elsők közt bimbója; ezüst fény, rezgő Hold, miriád tűzcsillag a vizek tükrében csábosan rád csillan! Hozsánna kikelet – édes fűszerillat, téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad; harmatcseppben fürdik a szép jácint virág, lágy szellő muzsikál – dallama mennyvilág; dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik, pezsdíti az élők minden […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Oh, tavasz!

Tavasz, te ravasz, bohó szerető, késve érkeztél a körtáncra, akárcsak egy henye úri delnő, lassan mozdultál a románcra! Lásd: feszeng már ágban a rügy, bimbó, hosszabb a nap – rövidül az éj, játszik a zefír – fütyüli rigó; cirógass meleg – jöjj drága fény! Ölelj életet – mi vágyja – mindbe, csorgó patakba nézzen a […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona: Áprilisi tréfa

Áprilisi tréfa voltál,‎ tengert vittél, cseppet hoztál;‎ a virágméz csók ízére‎ folyt kikerics méreg vére!‎ Napsugárban fürdött lelkem,‎ szavad hangját, ízét leltem;‎ kikelet volt, legszebb tavasz,‎ kedély csordult, a bú szakadt!‎ Lebegett a vadrózsaág az április hajfonatán; lágy szellő bújt fűzfa bojtján, gyönyör zengett rigó torkán!‎ Tolvaj jöttél – ki nyájasan,‎ megnyerően, bűbájosan;‎ lopja a […]

Posted by
Posted in

Farkas Ilona Bak hava

  Farkas Ilona Bak hava Rázkódik a Baknak hófehér szakálla, zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra, sűrű hó ficánkol, komor az ég alja, haragos a mennybolt,  arcát köd takarja; vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág, tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj! Rideg tél a lelket tömlöcébe veti, halk hangú a szépség, tompulnak érzeti; én-bálvány sajkája egyhangúan […]