About Me

Farkas Nikolett az Irodalmi Rádió szerzője.

1998. február 8-án születtem Veszprémben. Első verseimet 10 évesen írtam. Ezt a tehetségemet anyai ágon, Dédnagymamámtól örököltem. Rendszeresen alkotott, költeményeit a mai napig féltve őrizzük. Az ő példáját követve minden versemet én is egy mappába lefűzöm, nagy becsben tartva. Hiába csak lapok, rajta betűkkel, nekem olyan, mintha a lelkem és a legjobb barátom lenne. Mindig elmondhatom a gondolataimat, boldogságomban-szomorúságomban. Mikor tollat és papírt fogok a kezembe, számomra megszűnik a külvilág. Nosztalgiából sokszor előveszem ezt gyűjteményem, visszakeresem a verseimet és minden érzés újra előjön bennem. Első művem egy gyermekkori szerelmes vers. Talán mindenki tudja, hogy miről beszélek, mikor a felnőttek példáján egy apróság „hatalmas” érzéseket táplál egy óvodástárs/általános iskola első éveiben járó osztálytárs iránt. Én ezzel a verssel kezdtem neki a hobbimmá vált írásnak. Azóta ez az érdeklődési köröm megmaradt. Leginkább olyan verseim vannak, amik fájdalmas-lemondó versek, azonban jó pár költeményem vidám hangvételű. Szeretek mély gondolatokkal játszani, filozofálni, párhuzamot és hasonlóságot állítani a világ és az érzések között, ami minden versemből vissza is tükröződik. 2010-ben hoztam létre a saját blogomat, amiben 2014-ig publikáltam verseimet. Talán ekkor fogant meg bennem az az érzés, hogy újságíró szeretnék lenni. Jelenleg egy szakközépiskola szoftverfejlesztő szakára járok. Rájöttem, nem ez az én életcélom. Azóta még inkább erősödött bennem a vágy, hogy az írói pálya számomra az az út, amit mindig is taposnom kell és ezzel sok szép pillanatot lophassak az olvasók szívébe. „Az év diák írója és költője 2016.” című pályázat volt az első, ahova jelentkeztem. Családom, barátaim, magyar tanáraim maximálisan támogatnak céljaim elérésében. Szavakba nem önthető, hogy mekkora boldogsággal töltött el, mikor megtudtam, hogy én is az IfiRádió tagja és szerzője lehetek. Bízom benne, hogy mindenki át tudja érezni a verseim tartalmát. Nagyon sok szeretettel kívánok kellemes időtöltést a blogomon!

Posted by
Posted in

Idézet

Én nem szoktam kitárulkozni a külvilágnak, Az érzéseit mindenki tartsa meg magának. Legalábbis bennem ez alakult ki az évek alatt, Publikálás helyett az is jobb, ha nézem a falat. Tegnap volt az első alkalom, mikor egy idézetet kiraktam, S reménykedtem, hogy ezzel egy nyomot hagytam: “Azt a napot a naptáradba pontosan jegyezd fel, Mikor a […]

Posted by
Posted in

Ha emlékezni akarok rád, inkább elfelejtelek

Ha az agyam tiszta, a szívem piszkos, Mióta ismerlek, nyilvánvaló, ami titkos. A kéz óvatos, érintése mégis fáj, Ha a szem becsuk, kinyílik a száj. Felemelem a lábam, mégis hátra lépek, Ha előre fordulok, úgyis vissza nézek. Ha gyűlöltelek, mindig jobban megszerettelek, S ha emlékezni akarok rád, inkább elfelejtelek.

Posted by
Posted in

Nem leszek…

Én nem akarok az lenni, akit átversz. Ha dühös vagy, nem akarom, hogy bánts. Nem leszek trófea, amit elnyersz, Nem hagyom, hogy a rosszba magaddal ránts. Nem leszek szajha, akit elverhetsz, Akiből bármikor űzhetsz csúfot, S általam, magaddal versenghetsz, Miközben hullámat a macskakövön húzod. Nem leszek vak, akinek hazudhatsz, Nem leszek az, akit átversz, ha […]

Posted by
Posted in

Csipkebogyó

Egy hűvös őszi napon, mikor vége a nyári forróságnak, Még csak gondolata vagyok, virágaként a vadrózsának. Édesanyám még nem tud róla a rózsaszín szirma alatt, Hogy milyen nagylány lesz, ki benne életre fakadt. Megszülettem. S illatos szülőm itt hagyott e világnak, Bár testvéreim mind körülöttem vannak, s vidámak, Én magam köré tüskéket növesztettem, hisz tudom, […]

Posted by
Posted in

Méreg

A szívem most lassabban ver, S minden egyes dobbanása, Egy égető, pusztító szer, Mely fájó érzelmek indítása, S Te vagy a méreg, ami Terjed és viszi a vérem áramlása.   Már régóta várom, hogy kitisztuljon végre, Lelkem, szívem és testem kicsiny zugai, Már ne nyúljon vissza nagyon régre, Mint egy zord, hideg szolgai, Örömtől és érzelemtől mentes […]

Posted by
Posted in

Molekulák

  Permetként hullik a parfüm nyakamra, Amit annyira imádtál, ha viselek, S az illat, úgy hat ki az agyamra, Hogy megbénulok, mint a lidocain érte erek.   Ahogy a magokat földbe vetik, Úgy a permet is a gyökerekig mehet, Ha egy-egy molekula eltéved, s nem rám esik, Másnak csak egy jelentéktelen illat lehet.   Talán […]