About Me

Farkas Nikolett az Irodalmi Rádió szerzője.

1998. február 8-án születtem Veszprémben. Első verseimet 10 évesen írtam. Ezt a tehetségemet anyai ágon, Dédnagymamámtól örököltem. Rendszeresen alkotott, költeményeit a mai napig féltve őrizzük. Az ő példáját követve minden versemet én is egy mappába lefűzöm, nagy becsben tartva. Hiába csak lapok, rajta betűkkel, nekem olyan, mintha a lelkem és a legjobb barátom lenne. Mindig elmondhatom a gondolataimat, boldogságomban-szomorúságomban. Mikor tollat és papírt fogok a kezembe, számomra megszűnik a külvilág. Nosztalgiából sokszor előveszem ezt gyűjteményem, visszakeresem a verseimet és minden érzés újra előjön bennem. Első művem egy gyermekkori szerelmes vers. Talán mindenki tudja, hogy miről beszélek, mikor a felnőttek példáján egy apróság „hatalmas” érzéseket táplál egy óvodástárs/általános iskola első éveiben járó osztálytárs iránt. Én ezzel a verssel kezdtem neki a hobbimmá vált írásnak. Azóta ez az érdeklődési köröm megmaradt. Leginkább olyan verseim vannak, amik fájdalmas-lemondó versek, azonban jó pár költeményem vidám hangvételű. Szeretek mély gondolatokkal játszani, filozofálni, párhuzamot és hasonlóságot állítani a világ és az érzések között, ami minden versemből vissza is tükröződik. 2010-ben hoztam létre a saját blogomat, amiben 2014-ig publikáltam verseimet. Talán ekkor fogant meg bennem az az érzés, hogy újságíró szeretnék lenni. Jelenleg egy szakközépiskola szoftverfejlesztő szakára járok. Rájöttem, nem ez az én életcélom. Azóta még inkább erősödött bennem a vágy, hogy az írói pálya számomra az az út, amit mindig is taposnom kell és ezzel sok szép pillanatot lophassak az olvasók szívébe. „Az év diák írója és költője 2016.” című pályázat volt az első, ahova jelentkeztem. Családom, barátaim, magyar tanáraim maximálisan támogatnak céljaim elérésében. Szavakba nem önthető, hogy mekkora boldogsággal töltött el, mikor megtudtam, hogy én is az IfiRádió tagja és szerzője lehetek. Bízom benne, hogy mindenki át tudja érezni a verseim tartalmát. Nagyon sok szeretettel kívánok kellemes időtöltést a blogomon!

Posted by
Posted in

Körúti hajnal – (Tóth Árpád – Körúti hajnal c. vers újragondolása)

  Mint a takaró, a lemenő nap úgy teríti be a völgyet, S kíséri haza a megfáradt, álmos, munkás hölgyet. A sötét árnyék minden sarkon átfordul vele, S arcához ér a fagyos, zord október szele.   Legörbülő szájától a falevelek ma futnak előle, Ahogy a bús és zihált szuszogás kiszól belőle, De tegnap még táncoltak […]

Posted by
Posted in

Puff

     Puff.. Kiáltanék, ha tudnék, De magatehetetlenül fekszem a porban, Mintha csak aludnék, Testem megcibálva, nyomorban.   Körülöttem tömeg nyüzsög, és jajgatnak az emberek, Nézem, ahogy a fölleg úszik, s nyakamon lüktetnek az erek.   Lehunyom szemem, De utána a kórházban ébredek fel, Csövek borítják kezem, Az altatótól álmaimban tévedek el.   Én csak pihenni […]

Posted by
Posted in

Megváltoztattak

Azt mondták, kövér vagyok, Egy hétig alig ettem. Azt mondták, visszafogott vagyok, Aztán aki voltam, eltemettem.   Azt mondták, mosolygós vagyok, Már nem tettem; úgy nem kellettem. Azt mondták, divatos nem vagyok, A boltban csak Nike-t vettem.   Én megpróbáltam nektek megfelelni, De bármit tettem, azzal nem nevelni, Hanem bántani akartatok.   Ki tudja, milyen […]

Posted by
Posted in

Miért…?

Miért taposod el a cigit, ha már nem ég? Miért mosod ki a poharat, ha tiszta? Miért mondod, hogy álljak meg, ha te már elfordultál? Miért akarod, hogy szeresselek, ha te már nem? És miért mondom, hogy szeretlek, ha már mindegy?

Posted by
Posted in

Bárki vagy, hallgass meg!

Elmondok egy nagy titkot, Én sem tudom, mit érzek, Mert ha neked kell nyitnod, Én csukok, és végzek.   Hányszor mondtam neked, hogy szeretlek, s mi van bennem, De a szívem biztos érted eped vagy csak melletted kell lennem?   Jó is lenne, ha tudnám, hogy hol a kulcs, mi nyitja a zárat, Mert ha […]

Posted by
Posted in

Megváltoztam

Magam sem tudom, mi játszódik le bennem, De nem akarom, hogy el kelljen temetnem, Azt, aki voltam.   Mikor lefeküdtem, s felkeltem, egyből mosolyogtam, Én mindig figyelmesen, sértés nélkül gúnyolódtam, Kár, hogy elveszett.   Versenyt futok önmagammal, de nem tudok győzni, Egyik énem igyekszik a másikat mellőzni, De egymásnak csapódnak.   Megváltoztam, képtelen vagyok feldolgozni, […]