About Me

fischerlaszloDr. Fischer László az Irodalmi Rádió szerzője.

Kecskeméti gyermekorvos, versíró vagyok. 1954-ben születtem Baján. Bácsalmáson töltöttem gyermekéveimet. Kecskeméten érettségiztem, Szegeden szereztem orvosi diplomát. 1978 óta dolgozom Kecskeméten csecsemő- és gyermekgyógyászként. Pszichoterapeuta diplomámmal megnyílt számomra a lehetőség, hogy nemcsak a testi, de a lelki jelenségekkel együtt észleljem és gondozzam pácienseimet. Feleségem védőnő, három gyermekünk van, Nagyobb lányunk gyermekorvosként, a kisebb klinikai szakpszichológusként, fiunk számítástechnikai programozóként kíván dolgozni – jelenleg egyetemisták Szegeden. Két éve írok verseket. Szinte gátszakadás-szerűen ontottam a költeményeket az első évben. Orvosként a magánéleti problémáimat, örömömet, bánatomat nem vihetem a beteg „elé”, ezért a költészet ad izgalmas lehetőséget érzelmeim, gondolataim kifejezésre juttatásában. Célom: közelebb vinni olvasóimhoz a verseket, a magyar nyelv zengését, különös szépségét. Szívesen írok szülőföldemről, Észak-Bácskáról, gyermekkoromról és a bennünket körülölelő természeti jelenségekről. Az Úton és a Bácska gyermeke című verseskötetem 2015-ben jelent meg. Idén májusban a Kéz a kézben című gyermekverses könyvem került ki a nyomdából. Terveim között egy novelláskötet is szerepel 2016 év végére.

Posted by
Posted in

Úton

Bárhova is megyek, bokrok köszöntenek, szellőn ringatózva eperfa levelek, berkenye bogyója, vörös fényben izzó vadrózsafa ága, lépteimre ringó. Üdvözölnek cinkék, varjak károgása, ködlelő távolból fecskék suhanása, pillék, szitakötők, darazsak és méhek. Ők ölelnek, óvnak, járva a vidéket. Tudom, hogy mennem kell, hogy örömöt osszak, andalgón sétáljak vagy futva kocogjak. Akárhogy is legyen, erdők, mezők, rétek […]

Posted by
Posted in

Hangom

    mint kavicsok zörögnek patakmederben betűim görögnek katonás sorokban szavak szavak után lépdelnek a csendben   gondolat-fonatban rendeződnek össze mit magam sodortam   tollam hegye alatt betűszólam serceg belőlem nyílnak ki hangvirággá versnek rólam vallanak   lelkekbe vágyódva némán pihegnek