About Me

dr. Fodor Domonka Gabriella az Irodalmi Rádió szerzője.

Fodor Domonka Gabriella vagyok.
Nevem központi kérdésként kísért utamon. Szüleim teremtményeként 1954-ben születtem, Szegeden.
Gyermekből, felnőtt, felnőtt civilből, orvos lettem.
Jelenleg a nyugdíjasság szabadsága felé tartok.
Sokat írtam, régen naplót, leveleket, elbeszéléseket és szösszeneteket, könyvet szerkesztettem. Az utóbbi néhány évet leszámítva, amikor elragadott a verselés mámora, mindig prózában fejeztem ki magam, mellékesen. Verset sem az eredményért, hanem a versírásért kezdtem művelni. Más örömöt okozott, más húrokat pengettem meg magamban.
Megjelentem, világhálós felületeken, írtam rájuk, de igazi, saját blogra nem szántam rá magam. Orvos voltam-vagyok: civil, nem író. Műkedvelő közérzettel, kis várakozással, fordulok saját írásaim felé, újra.

Posted by
Posted in

Néha valaki

Néha kevés szó is elég Egy csillag leadja égi jelét Egy bolygó fényes orcáját Fordítja feléd, csobogó Zuhatag, friss permetét Szórja arcodba a szél Érzed a Nap melegét Néha egy szó is elég Ha valaki kitárja szívét.

Posted by
Posted in

Veled egyedül

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

Posted by
Posted in

Kongatás

 Bárányfelhők az égen Néhány füstbe ment évem Fekete foltok a Napon Néhány felemás napom Recsegő tercek Hulló másodpercek Toronyóra gongja Nincs, ki megmondja Fújdogáló szellők Múló esztendők Kanyargó fürge időpatak Rám hull orvul a pillanat.  

Posted by
Posted in

Pont Idő

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Posted by
Posted in

ESŐ

  Kincset érő kincsek, Ezüst esőcseppek Fűszálon hintázva lebegnek, Ázott fürtös tincsek, Fénylő tócsákba gyűlnek. Véres csurranó cseppek Egyenként szívemre esnek Kincset érő kincsek, Ezüst talléros cseppek Szememre hulló könnyek.

Posted by
Posted in

LÖVÉS

  A vershez golyószív kell Száguldó véres cafat Tüdőlövés utáni Bugyogó lucskos szavak. Míves, netán sánta rímek Horzsolják véresre ajkadat S nyögdécselve terül el A meglőtt futó gondolat.

Posted by
Posted in

Vágy

  Könnyű vágyam fölkapja a szél Felhők alján piheként penderül Mint bumeráng hirtelen visszatér Hiába közeleg lazán, súlytalanul Ökölcsapásként ér a szenvedély.

Posted by
Posted in

Telik

  Reng az ég, rázkódik a talaj Fülemben hullámzó moraj Apró csengők csilingelnek A koromról üzennek Perc kalapácsok Órabumerángok Szögezik az időórát Lengetik a jövő fátylát Ollók vagdossák a centiket Méteresre púpozódott fecniket.

Posted by
Posted in

Sírfelírat (Szabó Magda-ihletés) parafrázis

      1. Földi népek tündér gyermeke Emléked bennem él Lényed üvegmadara Izzó fénnyel ég Rám csapódott egy kapu Mert kénytelen elmentél Eltörött életem iránytűje Te, ki mindig jóra vezettél.  2. Ősi sellők földi mása Hívő lelkek, hasonmása Derűs lényed hegedűje Megkopott és eltörött De dallamaid szép zenéje Szellemed halk libbenése Fülemben suhog, csörög […]