About Me

Frank e Gry az Irodalmi Rádió szerzője.

Nős vagyok. Egy középiskolás, és egy egyetemista leánygyermek édesapja. Budapesthez közeli településen élek, ahol matematikát, fizikát és informatikát tanítok a felső tagozatos diákok számára. Emellett egy közeli gimnáziumban mozgóképkultúra és médiaismeret órákat is tartok a 12. évfolyamosoknak.

A gimnáziumi éveim alatt a diákszínjátszó kör tagja voltam. A darabokban szereplő alakok például Rákóczi, Petőfi megszemélyesítésének élménye alapvetően hatott az irodalomhoz való hozzáállásomra. Az oktatóimtól kapott útmutatások sok év távlatából tekintve is becsesek számomra.

A középiskola elvégzése után a matematika-fizika általános iskolai tanári szakot végezve kis időre eltávolodtam a művészettől. Később azonban a pedagógusi pályára lépve, osztályfőnökként felkészített tanulóim díjazottként szerepeltek a szavalóversenyeken, magyar szakos kollégámmal együtt betanított jelenetek pedig az iskolai Ki mit tud?-ról továbbjutva a körzeti megmérettetésen is dobogós helyezést értek el. Az alkalmazott művészet más ágára is elkalandoztam. Az informatika eszközeit felhasználva amatőr grafikusként folyamatosan tervezem iskolánk különböző alkalmakra szóló okleveleit, emléklapjait, meghívóit, plakátjait. Megterveztem honlapunk egyedi arculatát, amit folyamatosan ma is én gondozok. Videofelvételek készítésével, feldolgozásával célom az, hogy ne csak megörökítődjenek tanulóink produkciói, hanem azt az élményt is megpróbálom átadni, amit azok élő előadásbeli megtekintése jelent a néző számára.

Tudva azt, hogy a mai világban mennyire fontos a kommunikáció, egy évtizede felvállaltam iskolánk községi újságban való megjelenésének rendezését. Hónapról hónapra összeállítom az itt megjelenő fényképpel illusztrált anyagot, kolléganőm segítségével lektorálom azokat. Természetesen a lapban én is rendszeresen publikálok az iskola életével, ügyes-bajos dolgaival kapcsolatos írásokat.

Az eltelt sok éves pedagógusi pályámra jellemző, hogy azok a produktumaim ismertek, amelyek valamilyen módon kapcsolatosok növendékeink nevelésével-oktatásával. Ilyenek az említetteken kívül az informatika felhasználásával történt különböző oktatási anyag fejlesztéseim matematikából és fizikából. De ilyen, az elmúlt tanévben indult, a Magyar Nemzeti Múzeum patronálásával létrehozott verseny is, ami a tudománytörténet magyar szellemóriásainak munkásságát hívatott minél szélesebb körben megismertetni.

Szépirodalmi alkotásaim közzétételét ez idáig nem szorgalmaztam. Az Irodalmi Rádió 2018-as pályázatát olvasva gondoltam arra, hogy ezen alkotásokból válogatva, azokat ismerté tegyem.

Posted by
Posted in

Átlényegülés

Földre szálltak a csillagok, Befedik testem, s én ragyogok. Felszállok az Űrbe lebegni, Hozzám jönnek a felhők melegedni. Simogatja testem ködpárnájuk. Elnyúlok rajtuk, ringat a jóságuk. A kövér Hold megvilágítja orcám, Hideg van, s mégsem ér el hozzám. A szeretet lángja messze világlik, Fütyülök, s a szél velem nótázik. Dalunk néma, nem hallja senki sem. […]

Posted by
Posted in

Bakancs

Porlepte, sárgult, mogorva. Rég elveszett már az orra. Valamikor volt benne fűző, Most spárga lóg ott. Ócska cipellő. Nyelve kifordult. A mostoha! Tán nem is volt tiszta soha. Pedig egykor sokat megért! Nem venné most senki egy lyukas garasért. Sarka már rég levált, Este pókhálók közt hált. Tátva van a szája. Éhes. Akár a gazdája.

Posted by
Posted in

Égető parázs

Fél kilencet kondul az óra, Elszáll a hang, s vele a remény. Szívem elakad, a végre vár, Nincs benne vér, száraz és kemény. Fogam közt cigarettát szíva, Merengve figyelem a szürke füstöt, Előttem tekereg lelkem minden kínja, Szemem elé vonva nedves ködöt. Kezemre égő csikk nem gyújthat fel engem, Sárga bőröm nem érez, nem lát […]

Posted by
Posted in

Cseppnyi boldogság

Csintalan kis játék volt ami történt köztünk. Halvány felhők és Hold úszott felettünk. Minden nekünk dalolt, s mi csak nevettünk. A gyönyör belénk karolt, összeért a kezünk. Nem történt más, egy kicsit szerettünk.

Posted by
Posted in

Eső után

Föld mélyéből szálló sóhajok. Fű zöldjéből felszálló illatok. Hangok. Harsogó madár dalok. Levélen átütő sápadt fényerek. Köddé omló arany vízcseppek. …… Eső után szürkület.

Posted by
Posted in

Angyal vagy te…

Angyal vagy te, az én angyalom. Hozzád írom minden versem gondolatom. Imádlak, ahogy csak egy őrült imádhat. Tündöklő szemeid, csodálatos szádat Neked adom szívem, mindenem. Cserébe csak annyit kérek, fogadj el engem. Hogyha látom sírsz, én is könnyezem. Kihulló gyöngyeid, egyenként szedegetem. S ha nevetsz, veled örülök. S ha csak kicsit is vársz, én már […]

Posted by
Posted in

Szeretlek téged…

Szeretlek téged, most már tudom. Nélküled élni, sorvasztó fájdalom. Imádom apró termeted, Szöszi hajad, csillogó szemed. Kívántad, hogy bűvös szót súgjak, Nem súgtam, helyette csókoltalak. De ha kívánod: Szeretlek kis imádottam, Íme megtörtént, kimondtam. De te is, te is mond nekem! Hisz szépen hangzik, maga az érzelem. E szó: Szerelem, szerelem, szerelem.    

Posted by
Posted in

Az utolsó perc

Fehér porcelánmocsár ölel, A perc, az utolsó már közel. Kék hínár ölel magához, Bűzös gáz jut el a számhoz. Egy ember áll a parton. Szeme üres, se harag, se szánalom. Cigarettát szí és vigyorog. Segíts! Meghalok! Na és akkor mi van? Nincs semmi.-bugyborékolom, S megfulladok.

Posted by
Posted in

Az eső halkan kopog …

Az eső halkan kopog. Nem hallom, veled vagyok. Nézem az elfutó cseppeket, Testemben érzem a meleged. Figyelem sápadt arcodat, Nevető szemed, búza hajad, Hallom ajkadról a szavakat, Csengő bongó vidámságodat. Rádöbbenek sorsomra, megrezzen kezem, Földig sújt a fájdalom… E szem, Nem nekem, másnak ragyog…! S az eső ablakomon egyre csak kopog.

Posted by
Posted in

Úgy szeretlek…

Úgy szeretlek én téged, Ahogy az alkony festi a tetőket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a virágok szeretik a méheket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a szellő az alvó réteket. Úgy szeretlek én téged, Ahogy a patak a benne rejlő életet, S úgy szeretlek én téged, Ahogy embernek csak szeretnie lehet.