About Me

Friedler MagdolnaFriedler Magdolna "Az év pedagógus írója 2015" és "Az év históriás írója 2017" cím birtokosa.

Amióta írni és olvasni megtanultam, a betűk a barátaim. A gyerekkor ritmikus versikéket, a kamaszkor világmegváltó gondolatokat, az ifjúkor eszperente zsengéket, a felnőttkor zenei témájú szakdolgozatot és doktori disszertációt hozott ki belőlem. A mai napig a könyv számomra az igazi ajándék, minden kötetnek sajátos illata és hangulata van.

Orgonaművészként és tanárként a hiteles, érzékeny zenei kifejezést, novelláimban mindennapi történetek szerényen elbújó részleteit, érzéseit, haikuimban a cseppben tükröződő teljességet, meséimben pedig az ideális világot szeretném megmutatni.

Kiemelkedő pályázati eredményeim:
2015, "Muzsikál az erdő" - próza kategóriában 1. díj (Jókai Annától)
2015, Irodalmi Rádió - "Az év pedagógus írója" cím
2017, Irodalmi Rádió - "Hit és remény" 1. díj
2017, Irodalmi Rádió - "Az év históriás írója" cím
2018, "Muzsikál az erdő" - próza kategóriában 1. díj

Posted by
Posted in

Állatbújócska

Néhány állat furán játszik: a szavakban bújócskázik. Elrejtőzik, s mi lesz ebből? Más jelentést kap innentől. Nézzük versben, szépen sorban, miről szólhat, fejtsd meg gyorsan! Kitaláltad, Bence? Súgd hát a fülembe! Lakóházát hátán viszi. Nehéz neki? Hiszi piszi! Komótosan, lassan halad, csíkot húzva sosem szalad. Kacskaringós töltelékkel vetekszik a főzelékkel. Nagy kedvenced, Zsiga, a kakaós […]

Posted by
Posted in

Esti dal

A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]

Posted by
Posted in

A pad

Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, az utcára. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák és madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomszédos padtársaim túl messze kerültek […]

Posted by
Posted in

Végállomás

Fáradtan, magába roskadva ült a férfi a buszon. Mintha élete nyolcvanhárom évének összes gondja egyszerre szakadt volna rá hirtelen. Arcát tenyerébe támasztotta, halántéka kis híján a remegő ablaküveghez ért. Másik kezében kopott irattáskát szorongatott. Combján a világos vászonnadrág izzadt redőkbe gyűrődött, a hajlott üléstől inggombjai közül fehér trikó buggyant elő. A nagy melegben minden ablak […]

Posted by
Posted in

Madárének

− Kitől is van ez az idézet? – kérdeztem a magyar füzetem fölé hajolva. − A családi szállóigére gondolsz? Gárdonyitól – felelte anyám, majd kivette a pogácsákat a sütőből, és a forró tepsit a platnira tette. Sosem értettem, hogy nem égeti meg a kezét konyharuha nélkül. − Ha meghűlt, egyetek belőle. − Azzal magára terítette […]