About Me

gallokovacszsuzsannaGalló Kovács Zsuzsanna az Irodalmi Rádió szerzője.

Nyugdíjas orvosként Gödöllőn élek családommal 1977 óta. Kamaszkori verseimet több évtizednyi kihagyás követte. Jelenleg hat éve írok. Eleinte az utazási élményeimet örökítettem meg, majd önéletrajzi novellákkal, versekkel próbálkoztam önmagam és szűk baráti köröm szórakoztatására. Három éve tagja lettem a városi könyvtárban működő IRodalmi KerekAsztal (IRKA) közösségnek, ahol az irodalmat kedvelő és művelő társaimmal tanulom az írás művészetét. Az IRKA szervezésében részt veszek felolvasó esteken, kortárs költői kurzusokon, alkotó táborban, és egyik szerkesztője vagyok az írókör nemrég létrehozott blogjának. Novelláim és verseim az IRKA három antológiájában jelentek meg: Karcvonások 2013. Álmok hajótöröttje 2014. Fő az irodalom 2015. 2012 óta a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton minden évben részt vettem, ahol 2014-ben „Kemence” c. versemmel ezüstdíjat nyertem. A Kis Lant irodalmi folyóiratban több versem olvasható. Örülök, hogy az élet tartogatott számomra valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickolok benne.

Az IRKA honlapja: irkave.gvkik.hu

Blog:  http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=gallokovacs

 

 

Posted by
Posted in

Könyvajánló: Darwin parázik

Megjelent a gödöllői Irodalmi Kerekasztal (IRKA) 5. antológiája. Galló Kovács Zsuzsanna ismertetője: Van olyan okos az állat, mint az ember? Előfordulhat, hogy az ember a legnagyobb állat? Törődünk -e embertársainkkal is ugyanolyan szeretettel, mint ahogyan állatainkkal tesszük? Az embernek azonosak-e érzékei, megérzései, szenvedélyei, érzelmei és indulatai a magasabb rendű állatokkal, lehetnek-e az állatok féltékenyek, gyanakvóak, […]

Posted by
Posted in

In memoriam

illusztráció: pixabay Édesanyám emlékére angyal megfogott elvitt messze itt maradt huncut mosolyod egy pillanatra érzem mint nézel a felhők mögül rám ne sírj mondod nevess velem mint boldog napjainkban együtt nagyon szerettelek ne félj fogom a kezed szorítalak erősen énekelnek az angyalok várnak, s már látom közéjük tartozol

Posted by
Posted in

Engem innen

Akkor még társbérletben laktunk az Erzsébet park mellett. Ifjú házasként minden délután kézen fogva sétáltunk a parkon át. Nézett minket Sisi a négy hársfasornál, szoborként is karcsúan, légiesen, hetvenhat évesen.   Szerettük a Kossuth utcai kerteket, az alacsony házakban viruló muskátlikat, s az Imre utca kis nádfedelesét. Manó háza, mondtuk, s ijedtünkben elfutottunk, ha a […]

Posted by
Posted in

Amikor kézen fogta az Angyal

„Az angyaloknak sok dolguk van a földön: az emberekre vigyáznak… Mikor elalszunk őrangyalunk odaül ágyunk szélére… A démonokat elkergeti éjszaka s reggel felnyitja szemünket.” (Márai: Angyalok) – Je voudrais un café gourmand, s’il vous plait – intett a pincérnek, s nézte a Boulevard Saint-Michel reggeli forgatagát. Jólesett a meleg kávét kortyolgatnia, s örült, hogy már […]

Posted by
Posted in

Három napja

három napja nem gondoltam rád nem láttalak álmomban sem jönni felém sem elmenni tőlem messze emlékeimben sem kerestelek három napja nem jutottál eszembe nem éreztem hiányod lúdbőr hidegségét minden porcikámban mint halálod óta szüntelenül rád gondolva nélküled

Posted by
Posted in

Irás

vártalak a kamaszkor “titokban elszívott cigaretta füstje” első sora óta egyre csak vártalak az évek egymásutánjában nem siettettem jöttödet hol boldogan, hol boldogtalanul egyre csak vártalak eljöttél, itt vagy foglak két kezemmel már nem engedlek el, s miközben mámoros önkívületben szenvedélyesen írok, érzem egész életemben téged vártalak a kamaszkor “titokban elszívott cigaretta füstje” első sora […]

Posted by
Posted in

Luca napján

illusztráció:Horváth Piroska Luca napján a boszorka alacsony volt és sovány, az Óceán felé suhant padlizsánlilán a trópusi forróság lázas párájában feküdtem a kövön a Katedrális előtt csipkefehérben csilingeltek a ministránsok, mint régmúlt roráték idején december tizenharmadikán nem engedtem, hogy a boszorka lerúgjon a lépcsőn a megálltidő pillanatában csak a bokámat színezte padlizsánlilára

Posted by
Posted in

Guantanaméra

élénksárgán és kéken izzottak a stégen kárminvörös szoknyám hímzett virágai guantanamérára sóvárgott tizenéves vágyam a bolgár augusztusi nyárban guantanamééé-ra száll a félhomályban s a poros doboz alján kárminvörös szoknyám élénksárgán és kéken rumbát jár a Várnában rekedt kamaszkori éjben          

Posted by
Posted in

Kemence

Kemence nagypapa azt a zöld csizmanadrágot szerette legjobban, amiben gyalog jött hazáig, nem megszökött, mesélte, csak a csapata hagyta el a visszavonulásnál a zöld nadrágot hordta télen-nyáron, ez volt rajta akkor is amikor a kis ruszki katona nyemcki!-t kiáltott, s ráfogta fegyverét ordított a kertből, hörgött ijedtében nagymama, s mire odafutott kitépni a fegyvert a […]

Posted by
Posted in

Emlékezés boldog nyarakra

Búzavirágkék és pipacsvörös nyár volt az eresz alatt fecskék tátogtak éhesen estefelé cserépfazékból ettük az aludttejet pincehidegen, lassan kanalazva a garádics előtt, s tehéncsorda kolompolt az utca felől Búzavirágkék és pipacsvörös nyár volt, hajunkat esővízben mostuk selymesen száradt lágyan a nap melegében mályvák fölött lepkék kergetőztek pajkosan, s hamvas szárnyaikkal elillantak, mint a pillanat   […]