About Me

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.

 Hogy ki vagyok én?

Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen pillanatban. S úgy döntöttem, röviden és tömören – ahogyan az etika tanárom is kiemelte, mit kéne tennem --; egyszerűen megfogalmazom. Köztudott rólam, hogy az írásaimban borzalmasan bonyolultan tákolom össze minden betűmet, összes szavamat, egészen addig, amíg néha én magam sem értem, mit próbálok kihozni az egészből. Így a végén még önmagamat is analízálom.

 Szóval. Gregorecz Noémi vagyok, egy jelenleg tizenegyedik osztályba járó lány. Tizenhét évesen az ember temérdek eseménynek lesz a tanúja, habár ez személyfüggő. Az én esetemben ez igaz. Minden egyes nap újabb és újabb akadályok előtt találom magamat, amelyekből jónéhányszor vesztesként érkezem meg.

Pontosan ezek miatt szükséglet számomra az írás. Olyasfajta világot vagyok képes megteremteni, még egy-egy rövid verssel is, ahol önmagamnak érzem magamat. Biztonságban, nyugodtnak és magabiztosnak. Tudom, hogy az írás az számomra, amelyben jelenleg a legjobb vagyok az összes hobbim – avagy ahogy én nevezem: túlélőcsomagjaim közül.

Mert a művészet bármely ágát szívesen lakomározom mondhatni. Imádom az irodalmon kívül a festészetet, grafikát, zeneművészetet ésatöbbi. Úgy hiszem, mindezek nélkül már nem is élnék. Ténylegesen megmentenek.

Filozofikus alkat vagyok, és ez persze meg is látszik egy-egy írásomban. Képes vagyok olyasfajta témákon gondolkodni, amely úgy gondolom, hogy egy átlagos tinédzsert nemigen érdekel. Amikor pl. Az ember tragédiája c. mű volt soron a kötelezők között, hetekig olvastam. Nem azért, mert lassan olvasok, dehogy. Egyszerűen csak sokat gondolkozom. Próbálok teóriákat létrehozni, válaszokat teremteni. Ez az egyik kedvencem, nem csupán az irodalomban, hanem bármilyen művészeti ágban. Hagynak elmerengeni, érvényesülni és hangot adni a némán tátogóknak.

Hatalmas álmom egyike, hogy egy nap kiadhatom egy regényes, egy novellás és egy verses könyvemet – az embereket pedig csodálatra kényszerítik majd.

 És a remény hal meg utoljára.

Posted by
Posted in

Letészem tollamat

Néha még ha veszetten remeg Kezed, s tüdőd kapacitása nem Működik úgy, hogy szeretnéd ezen Elmélet igaz megvalósulását: le kell Tenned két szárnyad, majd helyet Adni a mű pótdarabok esélyének. Így hát leteszem tollamat. Egy időre. Mert nem tudhatom Hány és mily fajta újabb Szenvedélyre találhatok: uralnom Életem perceit mostanra Utolsó csepp az életesszenciám Mennyiségében; […]

Posted by
Posted in

Haza

Ne hibáztasd a sorsot, az életet És ne imádkozz, kívánj ennél szebbet Mert ez a nap máshogy is történhet, Máshogy is történhetett volna fölényben. Talán úgy kéne tennem, mintha Semmi szent érzelem nem zaklatna; Ezernyi cselekvést ezzel kicsikarva S rögvest nem álmodoznám Ég ily hatalmát. S beesteledett. Hazaértem. Habár a “haza” igen nagy fogalom És […]

Posted by
Posted in

Halandzsa

Azt hiszem, valami rosszat tettem: Magam hangját háttérbe vertem Mintha másoké hatalmasabb lenne, S úgy érzem: nincs ennek értelme. Be szeretném fejezni. Hidd el, ezen kor, amely hív Többé nem támogatja sírig Amelyet korábban virágágyáson vitt. Úgy gondolom: két kezem szoros. Fogódzkodik nyugtalan honos Partján, a legkisebb erején fogyott Alkonyán sem tűnődött el, hogy Csapot-papot […]

Posted by
Posted in

Semmi avagy Minden?

Azon töröm a fejem, Hogy e világ tartalmazhat-e Olyasfajta olvasnivalót, Amely nem szól másról; Csupán a birkák zenéjének Hiányáról, s füst-semmijére Hajt? Véletlenszerű avagy random; Újszerű avagy matt-halott: Hitem mindabban, mit Hevesen képviselek; nem ír Megszűnés végső csődjéről: Kattogó, agycsikorgató tőrjéről Ma. Hisz a festők nem bársony Ruhában élik át konok Világ s idő Mennyországát: […]

Posted by

Az alkotás szikrája

Gondolkozom. A fejem, mint egy kakukkos óra; Akképp ejti ki szavait, hogy alulról rózsa Illata kacsintgat felém. Szorongok. Ezen mentalitás, mint egy felfedezetlen feketeség; Akképp szippant be néha, hogy kegyetlenen elernyedtség Izma produkál erőt. Bolyongok. Ide, s oda is, mint kerge, tarka nyúl; Akképp ugrok, majd sietek, hogy hamar fúr Éket életfáradtság energiája. Írok. Mert […]

Posted by
Posted in

Udvariatlan, kíváncsiskodó turista-csorda

Úgy nézelődtök, mint udvariatlan, Kíváncsiskodó turista-csorda És fekete tollú csibeként Rondítjátok el őszinte képet: “Csip, csip, csip — hol az Értelem; hol az értelem; Kérem mind, mind; noha Te gyáva vagy, s ekként Oldhatsz meg könnyed szerén Problémád eltúlzott; fontmag Fellegét, erdejét, messzijét.” Minden szavatok hadova: Kedveskedni akartok, noha Nem talál be szeretet nélküli Nyila […]

Posted by
Posted in

Kívánság (8)

Realizáció szikrája mostanában többet Kreál önmagából testemben: hogy Egészen óriási nosztalgia közel Éreztet önmagamat hevesen: most. Most újra rám tört összes, Amely remény körülötted Csorgott, s cseppent mind el; A Ködbe, a Semmibe fölülölelt. Mert az, amely bennem Uralkodott sokkal hatalmasabb Volt, van s lesz veled, Még ha számodra lélegzetem halaszthat. Hisz ki vagy Te, […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]

Posted by
Posted in

Bonyolult

Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]