About Me

Gregorecz Noémi az Irodalmi Rádió szerzője.

 Hogy ki vagyok én?

Rettentően sokat gondolkoztam azon, miképp jellemezhetném magamat jelen pillanatban. S úgy döntöttem, röviden és tömören – ahogyan az etika tanárom is kiemelte, mit kéne tennem --; egyszerűen megfogalmazom. Köztudott rólam, hogy az írásaimban borzalmasan bonyolultan tákolom össze minden betűmet, összes szavamat, egészen addig, amíg néha én magam sem értem, mit próbálok kihozni az egészből. Így a végén még önmagamat is analízálom.

 Szóval. Gregorecz Noémi vagyok, egy jelenleg tizenegyedik osztályba járó lány. Tizenhét évesen az ember temérdek eseménynek lesz a tanúja, habár ez személyfüggő. Az én esetemben ez igaz. Minden egyes nap újabb és újabb akadályok előtt találom magamat, amelyekből jónéhányszor vesztesként érkezem meg.

Pontosan ezek miatt szükséglet számomra az írás. Olyasfajta világot vagyok képes megteremteni, még egy-egy rövid verssel is, ahol önmagamnak érzem magamat. Biztonságban, nyugodtnak és magabiztosnak. Tudom, hogy az írás az számomra, amelyben jelenleg a legjobb vagyok az összes hobbim – avagy ahogy én nevezem: túlélőcsomagjaim közül.

Mert a művészet bármely ágát szívesen lakomározom mondhatni. Imádom az irodalmon kívül a festészetet, grafikát, zeneművészetet ésatöbbi. Úgy hiszem, mindezek nélkül már nem is élnék. Ténylegesen megmentenek.

Filozofikus alkat vagyok, és ez persze meg is látszik egy-egy írásomban. Képes vagyok olyasfajta témákon gondolkodni, amely úgy gondolom, hogy egy átlagos tinédzsert nemigen érdekel. Amikor pl. Az ember tragédiája c. mű volt soron a kötelezők között, hetekig olvastam. Nem azért, mert lassan olvasok, dehogy. Egyszerűen csak sokat gondolkozom. Próbálok teóriákat létrehozni, válaszokat teremteni. Ez az egyik kedvencem, nem csupán az irodalomban, hanem bármilyen művészeti ágban. Hagynak elmerengeni, érvényesülni és hangot adni a némán tátogóknak.

Hatalmas álmom egyike, hogy egy nap kiadhatom egy regényes, egy novellás és egy verses könyvemet – az embereket pedig csodálatra kényszerítik majd.

 És a remény hal meg utoljára.

Posted by
Posted in

Kívánság (8)

Realizáció szikrája mostanában többet Kreál önmagából testemben: hogy Egészen óriási nosztalgia közel Éreztet önmagamat hevesen: most. Most újra rám tört összes, Amely remény körülötted Csorgott, s cseppent mind el; A Ködbe, a Semmibe fölülölelt. Mert az, amely bennem Uralkodott sokkal hatalmasabb Volt, van s lesz veled, Még ha számodra lélegzetem halaszthat. Hisz ki vagy Te, […]

Posted by
Posted in

Hazug álmodozók

Írók, költők, Hozzátok szólok: Mit tettetek ős Hagyományokból? Írók, költők: Miért kreáltok Fals képet hős Szavaitokból; Miért hintetek el Hamis reményeket mi Szívünkbe, hogy ez Okból fakadóan várjuk ki, Míg Élet keze, Azon nyomban hív Megváltó fedelet? Mézes-mázos, finom Madzag, bizony: Csupán ez lehet Mindez képlet, Merthogy pusztán mi Tudjuk kivívni Szabadságakaratunk; Merthogy halaszthatunk De […]

Posted by
Posted in

Szabadság?

“Az élet egy Igen furcsa Teremténye, Az ugyancsak Emberséges Nélküli Sorsa Ezen lényeknek.” Azt hittem: Pusztán bennem ér Hiba szentje; Úgy véltem: Nem vagyok más Csak egy féreg; Benne szomorúság. Méreg szipolyozta Beleim útját, És egész eddig ma Mások kútját Merítettem ki a Bal- Sors túrán. “Egyszer megunja Az ember ezen Bánásmódját”: Befellegzett e Varázslat, […]

Posted by
Posted in

Bonyolult

Úgy gondoltad Egy kisgyereket — Egy sorsomat Megpecsételt énemet Uralhatod, gúnyolhatod S felérheted ezt Az isten általi torkomat? Úgy gondoltátok, Ismeretség nélkül ez Lehetséges forrongás?: Későbbi jövőmet, Habár Sikeres bélyegetek Nyomja folyvást? (Csak) Fiú unokáid most Is így adják Családi szerelmed ott, Hol szíved talál Érzelmek gombos Hálóját? S te; ki evészet tolt Ronda szavakat […]

Posted by
Posted in

Én magamért?

S mostanában színes tinták Jobban kifejezik bennem gyűlő Vihar őrült, bivaly sírját; Minthogy szavak bűvöletében hűlő Eredmény szülessen: Tisztán. Még mindig keresem önmagamat: Annyit találok belőle, s mégis! Csupán kapálódzok, karmolászok Hogy vörös, egyre mélyebb égi Sorsom sebhelyeit örvendem alattam. Dicsfény nincs körülöttem, pusztán A Sötétség — nemcsak én De anyám szerint is, hát: Aminek […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

Séta közben Úgy éreztem, Minden rendben van. Hazafelé, A sötétben Így éreztem magam. Nyugalomtól bizseregtem Görcsösség gyomromban Elmúlt S felettem eme erő Melyet félelemnek hívnak Többé nem béklyózott meg. Jegeskávé, Koffein nélkül Ez az, Mely felélénkült Bennem, Testem minden Peremén. S mikor hazaértem, Csitult minden zaj Körülöttem És fejemben, Csupán egy dolgot kívántam, Semmi mást. […]

Posted by
Posted in

Féreg

S míg az egyik mosolyogva Gondol mindarra, Mit el nem ért, Fotóival nyertesként. S még a másik szökkenve Fogja új szerelmének Kezét, kit néha titokban, De mindig csodált sarokban. S majd a harmadik nyomban Szivárványokat foghat, Hisz rossz múltja többet nem Sújtja, ővele És ővele. Addig én csak nézem őket, Értetlenkedve, önkéntelen féltékenyen Arra gondolok: […]

Posted by
Posted in

Velem

Tudom, hogy sokszor Makacs s telhetetlen Vagyok; Nem is tagadom gondot. Azt is tudom, Miként leszek önző, majd Galambként is futok Fillért érő helyre: A gödörbe. Itt vagyok: Tessék, vedd el Amit tartol, Hisz annak ereje Már nem papol Sejtet. Ekképp érzek, Akképp vesztek Mihelyst így lézeng Gondolat bennem. S tudom, mennyi Hiba rejti zugát […]

Posted by
Posted in

Méreg II.

Itt vagyok. Leamortizálódva, megszégyenítve Láttatok. És most mi legyen, megfékezhetetlenek? Önző vagyok? Kérdezem. A méreg öntől tartott És ez lettem? Jó vagyok. Vagy nem? Miért mástól Kérdezem ezt? Magamat fárasztom. Mikor nem? Kéne egy kis támasz most, de Kinek nem? Kattog az óra. Avagy az idő? Honnan tudhat Az a szerkezet jövőt? Különc vagyok? Igen, […]

Posted by
Posted in

Méreg I.

Tudás miben bizonyul, Ha a látszat azon Okul: Miként tuszkolom torkomon Tokul? Szívemet kés szurkálja, Akárhányszor még mocsokként Figyelem keserűen utálva Tükörképemet. S mindez minek Az oka? Falatnak sem filmelt Palota? Fókuszálni próbálok, Bevallom De nehéz tortúrának Találom. Elveszett lélegzettel Várakozom: Nem tudom féreggel Mire számítok. Egészségtelennek érzem Minden lépésem, Holott kontrollálni vélem Összes kilengésem. […]