About Me

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S ez nem csak az országra, de az én személyes sorsomra is rányomta bélyegét.
Még ahhoz sem volt elég jó, arra sem méltattak, hogy továbbtanulni engedjenek. Ám a diktatúra slendrián volt, s nem fésült át minden felvételi listát.
Így kerülhettem be szerelmem vágyott, számomra is elérhető szentélyébe, a Tatabányai Geológiai Technikumba.
Ami már azért is szükséges és illő volt, mert akkor már majd egy évtizede – igen szép eredményeket felmutatva – barlangásztam.

A geológus technikusságból kacskaringós, cifra út vezetett az építőiparba, majd a hírközlésbe, ahol ma is dolgozom. Ám közben azért történ egy s más...

Megnősültem, lányaim születtek, majd elváltam, újra nősültem és lányom született.
Haladtam, fejlődtem lélekben, szellemben egyaránt.
S mert a rendszerváltás elsöpörte a cenzorokat, a cenzúrát és a diktatúrát, így számomra is megnyílt az út a felsőoktatás felé.
Éltem a lehetőséggel, bár ára volt. Végleg abba kellett hagyni a barlangászatot.
Először a Szegedi JATE egyik levelező tagozatán szereztem kommunikáció szakos bölcsész, majd az Evangélikus Hittudományi Egyetemen hittanári diplomát.

S az írás. Kicsit több mint tizenöt évvel ezelőtt éreztem úgy először, hogy van olyan gondolatom, amit le kell írnom. S így tettem. Tetszett. Így hát elkezdtem rendszeresen publikálni.
Néhány évig napi témájú publicisztikákkal próbálkoztam – kevés sikerrel.
A jobboldali lapokhoz elküldött írásaim csak elvétve jelentek meg. Így fordultam igazi berkeim, a protestáns magyar sajtó felé, ahol több lapban több mint egy évtizedig jelentek meg írásaim, gyakorlatilag majdnem minden műfajban.
Írtam riportot, interjút, tudósítást, recenziót, beszámolót, de igazából két területen, az interjúzásban és a publicisztikában érzem magam otthon, ahol olykor becsúszik egy-egy tárca is.

Ma már kevésbé koptatom a tollat, noha amikor kinyílik a bicska a zsebemben erős késztetést érzek rá.
Talán majd most, az éter hullámaira ismét felteszek egy-egy alkotást.

Posted by
Posted in

A föld

A föld Nézze, megmondom őszintén én ezt az eladást nem nagyon támogatom. Egyrészt ki van adva művelésre, s a bérlő se örülne neki. Idén rozs volt benne, s hála Istennek szépen hozott mindkettőnknek. Másrészt ez mégiscsak termőföld, itt gabonának meg takarmánynak van helye, mint ahogy az volt már a nagyapám, sőt talán annak a nagyapja […]

Posted by
Posted in

Épületbontás

Épületbontás Langymeleg napsütéssel köszöntött ránk a szombat reggel. Az autók unottan vánszorognak a piros lámpa felé, úgy látszik, ma senkinek sincs sürgős dolga. A gyalogosok is szépen, kényelmesen, sétálva járják útjukat, legfeljebb azok szaporázzák kicsit a lépteiket, akik – hozzánk hasonlóan – minél hamarabb szeretnék elfoglalni helyüket a kávézó teraszán, hogy hozzájussanak a jól megérdemelt […]

Posted by
Posted in

Becsületleltár

Ez így nem egészen becsületes – jelentette ki a kolléga, mikor kiderült, hogy az egyik munkatárs korábban lépett le, mikor megtudta, hogy nincs bent a főnök (Értsd: nem volt lebukás veszély.) Nem egészen? No de várjunk csak! A becsületességnek vannak fokozati és fokmérője? Vagyis lehet valaki kicsit becsületes és lehet nagyon? S akár lehetne ragozni […]

Posted by
Posted in

(Fel)venni vagy nem venni

(Fel)venni vagy nem venni A telefon erőszakosan, követelőzően csengett, szinte belehasított az irodai térbe és várta, hogy valaki felvegye. De nem tette senki. Aztán végre abbamaradt a visítás, s kisimultak az arcok. Ám nem tartott sokáig a csönd, kisvártatva újra kezdte az akaratos kis masina a ricsajt. Úgy látszik valaki nagyon szeretett volna beszélni a […]

Posted by
Posted in

Jegymizéria

Nem tudtuk odaadni. Egyszerűen égen és földön, közel s távol nem volt ember, aki elfogadta volna. Természetesen nem hibáztatok senkit, hiszen azért, mert vettem két koncertjegyet, és – sajnálatos események miatt – nem tudunk elmenni, annak még nem kell azt jelentenie, hogy valaki köteles „helytállni” és – a pénzkidobás elkerülendő – elmenni a koncertre, amelyet […]

Posted by
Posted in

Prágai kiruccanás

Az Úrnak hála, jó sorsunk idén pár napra Prágába vezérelt, május elején felkereshettük az „arany várost”. Utazni fárasztó – szokták mondani, s esetünkben ez teljes mértékben igaz. Mert bár végig jó minőségű autópályán visz az út, azért mégiscsak majdnem hatszáz kilométert kell autóban ülni. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági fejlődésük kikövetelte útfelújítások miatt […]

Posted by
Posted in

Szakmai igényesség és emberi nagyság

Szakmai igényesség és emberi nagyság Nem akarok több vitát, most szedd össze magad maga és húzzál el a dolgodra…..- alighanem számtalanszor hangzik el ilyen vagy efféle felszólítás, utasítás reggelenként, munkakezdéskor, amikor a főnöknek már nincs szakmai érve a megalapozatlan döntése mellett, ám nem akarja feladni makacs, indokolhatatlan álláspontját. S mit tehet ilyenkor a beosztott? Ez […]

Posted by
Posted in

Döntési magasság

A döntési magasság a repülésben használatos fogalom. Azt a pontot és pillanatot jelöli – tehát térben és időben egyaránt – amikor a pilóta nem halogathatja tovább, választania kell, hogy le vagy föl. Vagyis, ha nem vállalható a leszállás, ez az utolsó lehetőség, hogy megszakítva az ereszkedést ismét felhúzza a repülőt, – ahogy szaknyelven mondják: átstartol, […]

Posted by
Posted in

Régimódi mese

Régimódi mese Lali bácsi gondosan a villájára igazgatta a nokedliket, de ügyelt arra is, hogy minden falathoz megfelelő mennyiségű zúzapörkölt jusson, majd az így megkomponált falatokat akkurátusan a szájához emelte. Lali bácsi igazi régi vágású, precíz, vérbeli mérnökember volt. Az 1970-es évek elején, a kötelező sorkatonai szolgálata letöltése alatt megismerkedett egy csinos lánnyal, s a […]

Posted by
Posted in

A kapcsolat

Ez a sztori nem a pénzről szól. Sokkal inkább egy emberi kapcsolatról – vagy annak hiányáról – bosszúállásról, gyarlóságról, kisstílűségről, és kicsinyességről. Történetünk egy szép házasság végével kezdődik. Két tizenéves szárba szökkenő szerelméről, majd néhány év múlva összefonódó életéről, amelyet azonban – betöltvén a harmincat – már nem akartak tovább folytatni. Hétköznapi történet – mondhatnánk […]