About Me

hajnalevaHajnal Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Nap-díjas - tanítónő, mentor, óvónő vagyok. 1960. szeptember 4-én, Komlón születtem, édesapám tragikus halála (1967) óta írok. Pécsett élek, három felnőtt gyermek boldog és büszke édesanyjaként. 1983 óta a pécsi Apáczai Nevelési Központ 1. Számú Általános Iskolájában tanítok alsó tagozatban: magyar nyelvet, magyar irodalmat, ének-zenét, rajzot. Ez az első és egyetlen iskola, ahol eddig tanítottam. 38 éve öröm számomra a hivatásom. Városi tehetségcsoportot (PONT TE), irodalmi színpadot (Színes Színpad) vezetek. Gyakran megihletnek Kovács Emil Lajos, erdélyi magyar festőművész alkotásai, közös kötetünk idén lát napvilágot.

Több on-line irodalmi oldalon publikálok:
Haiku kedvelők és írók közössége
Tehetséges Kortárs Költők Fóruma
Szépirodalom, szépművészet
Magyar Irodalmi és Művész Társaság
Irodalom
Cserhát Művész Társaság

Literatura

Irodalmi Epreskert

Szerzői oldalaim:
Hetedhéthatár Közérdekű Magazin: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?author=225
Magyar Haiku Költők: http://terebess.hu/haiku/magykezdo.html

Tulajdonos-főszerkesztője vagyok a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazinnak: https://www.facebook.com/pages/Litera-T%C3%BAra-Irodalmi-M%C5%B1v%C3%A9szeti-%C3%A9s-Kultur%C3%A1lis-Magazin/855068047918168

Szerkesztőként tevékenykedem az Art'húr Irodalmi Kávéház Közösség oldalán: https://www.facebook.com/arthurirodalmikavehaz/?fref=ts

Posted by
Posted in

Édesanyámnak

Édesanyámnak Pillanatonként rácsodálkozom: megannyi szépség, csöppnyi lábnyomok törnek fel régmúlt repedésein. Időtlenségemben megállok. Szemedben látom most legszebbnek magam, gyermekségem gyöngyei arcodon, fényes igazgyöngyök gurulnak fékezhetetlen fodrozódva ölembe. Szavaid határtalan, kortalan erdejében illatos tavasz zeng dallamot: arcod szép ráncaiba rejtve, nyolcvankét év muzsikája… (Édesanyám a fotón 18 éves.)

Posted by
Posted in

Most csak úgy

Most csak úgy elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném a kellemes pipafüstöt, azt a teljes lényedből előtoluló férfiillatot. Összehúzott illatokkal kószál a szél. Csak figyelném a csend sziporkázó lépteit, tócsák fénylő tükrében magam keresném magadban megint. Felhők zengését figyelném benned, ahogy magára talál a rád másolt januári reggel, s mindent elönt fénygyöngyeivel az […]

Posted by
Posted in

Alvós

Most csak aludni van erőm, halvány emlék szívemen a csend. * Kép: Duy Huynh

Posted by
Posted in

Elrejtős

Szempillám mögé rejtelek, talpad nyomán csend csillog utat. Kép: Duy Huynh

Posted by
Posted in

Ünnep

  Ünnep Még víz talán, de hófehér és csillog mind a tó helyén és szép a csend a hó alatt és tükre mindent megmutat. Itt hópuha a hallgatás, mind ott szuszog, ha arra jársz és új az év és ünnep ez, a dunna még karjába vesz és csend pihen, a padra ült és Isten ringat […]

Posted by
Posted in

Lehetne vers

Lehetne vers Lehetne lakkcipő, harisnya hosszú combomon, lehetne csipkegallér, vagy efféle hajcihő. Lehetne elmélet, csak ráncolnám a homlokom, lehetne okuláré, vagy szeplő az orromon. Lehetne hópihe, kis sóhajtás egy dallamon, lehetne kis madárka, lázrózsa az arcomon. Lehetne vers ez itt, vagy gondolat, mi majd kinő, lehetne csinnadratta, vagy efféle hajcihő.

Posted by
Posted in

Ima

  IMA Kovács Emil Lajos – Kereszt alkonyatban ( Kisbánya ) című festményéről Bekuckóztam csillogó csendbe, szép türelembe és figyelembe … és mintha minden kivirulna, úgy szólítalak Téged újra. Hol vagy hát? Jöjj közel, vártalak, vesd meg ujjaddal ágyamat, halkíts le minden bánatot, vedd el mindazt, mi bánthatott, ülj csak ágyam szélére újra, mintha öledbe […]

Posted by
Posted in

Szonett hajnalban

Szonett hajnalban Még álomként ül arcodon az éj, friss hajnal hallik s rácsorog a bánat, mint látomás, még összesúg a mély, de Nap hevéből újra élet árad. Még majdnem csönd és minden egyszerű, csak ring a tó és benne életed, a pára felszáll, szép a mestermű most alvó vágyad mind megélheted. Még rejtve látszó kismadár […]

Posted by
Posted in

Kertből

Kertből Kovács Emil Lajos festményéről Még kék kannában hordtam a tejet, illatos volt, meleg, ízlett neked. Pöttyös bögrédben kuporogva bajuszt rajzolt, friss korty a kortyra. Fáradt voltál, s csak gyűlt a fa: kellett a téli tüzelő, … göcsörtös tuskók meghajolva, halom aprófa tűnt elő. Rendetlen rendben járt a ritmus, megreccsent minden pillanat, s mind hamar […]

Posted by
Posted in

Hét haiku

Fárad az este ring a sötét, álom ül a fűpamacson. *** Köd kutat át most mindent, tétova cinke pihegve mereng. *** Átlépett a tél egy másik évbe, hóban poroszkál velem. *** Hópihegésben fákon fázik a gyémánt. Cinke keresgél. *** Három sornyi hó, puha-pihe gondolat épp összegyúrva. *** Jéghajában szél se moccan, kedve volt, hát padra […]