About Me

Bence az Irodalmi Rádió szerzője.

Tizenhét éves gimnazista diák vagyok. Rajongom a történelemért, ez kihatással van sok munkámra is. Három éve, tizennégy évesen kezdtem el történeteket írni, eleinte a sajt szórakozásomra, majd egyre inkább igyekeztem tökéletesíteni őket, jelentést adni nekik. Főleg prózát írok, novellákat és regényt egyaránt. Szerintem az írás önmagában érték. Ha valaki az asztalfióknak is ír, alkotómunkájával hozzáad egy kicsit az emberiséghez. Továbbá olyan gondolatok vagy érzések szabad közlésére képes, amit máshogy nem tudna kifejezni az ember.

Posted by
Posted in

A nagy verekedés

Egy különös nap az Európában   Az Európa. Csodás hely. Nagyszerű emberek törzshelye. Sok nagy gondolat született falai között. Csak ne törne ki folyton verekedés! A szóban forgó hely egy nagyszerű kocsma. Erős kőépület, ablakain pedig melengető fény áramlik ki. Az utca, amiben helyet foglalt, megfelelő hely volt. Egyik végén fiúgimnázium, a másikon konzervgyár. Tökéletes […]

Posted by
Posted in

Lajos és a csúnya Jenő

Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról   A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]

Posted by
Posted in

A fém szelíd, halk zengése

A háború kínjairól     Az Úr 1417. esztendőjében.   Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]

Posted by
Posted in

Dicsőség kegyei

A hétköznapi tettek dicsőségéről     Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]

Posted by
Posted in

Harminc év szenvedés

Egy életről, amit megtört a háború   Az Úr 1648. esztendőjében.   Kardok csattogása, páncél zendülése, puskák tüzelése és halálsikolyok tízezrei vettek körül, a háború démoni ricsaja hangzott mindenhonnan. Én bután álltam a vérvörös homokon, a számat tátva. Egy izmomat se mozdítottam, képtelen voltam rá.  Körülnéztem, és csak a fekete és sötétvörös kavalkádot láttam magam […]

Posted by
Posted in

Véres gyász a Birodalomért

Amikor Róma kilehelte lelkét   Az Úr 1453. esztendőjében.   A Nap lemenőben volt Konstantinápoly fölött, és pirosló fénye a várost emésztő tűzvész lángvörös színével együtt keveredve festette be a Boszphoruszt. Úgy tűnt, mintha a tengerszorosból kiszorult volna a víz, és csupán egy vértenger kötötte volna össze Európa és Ázsia kontinenseit, amit a város holt […]

Posted by
Posted in

Következmények

Egy ember életének megváltozásáról     A nevem Ashoka Maurya, Bindusara fia, India császára, és Kalinga meghódítója. Ez akarok én lenni?     Az Úr születése előtt 262 esztendővel.   A szablya hatalmasat kondult a fejem fölé emelt pajzsomon, több szívdobbanásig lehetett hallani a fém zengését. Fogyatkozó erőm utolsó pár cseppjével elsodortam magamtól a velem […]

Posted by
Posted in

Az utolsó roham

A változás félelmetességéről és a múló dicsőségről     Az Úr 1525. évében   Az eső lágyan szemerkélt, és az apró cseppek egyenletes ütemben kopogtak a páncélunkon. A lovak fújtak, és patáikkal kaparták az ázott, saras földet. A Francia Királyság nemes lovagjai idegesen fogták a kantárt egyik kezükben, és kopjájuk markolatát a másikban. A spanyol […]

Posted by
Posted in

Egy nagy ember

A történelem szubjektivitásáról   A Nap magasan járt az égen Versailles kastélya felett, és életet adó fényével világította az alatta elterülő tó víztükrét. Ebben a tóban halak százai élték értelmetlen életüket. Körbe-körbe úszkáltak, és igyekeztek valamilyen módon élelemhez jutni. Ezt csinálták már világra jöttük óta, és ezt fogják csinálni addig, amíg meg nem halnak. Soha […]

Posted by
Posted in

Még egy lépés

Egy példa a háború erkölcsi fertőjének termékeire   Igaz történet alapján. Az Úr 2004. esztendejében…   A közel-keleti sivatag. Hogyan jellemezné egy alkotó, aki meg akarja ragadni a lényegét? Sok minden eszébe juthat. Forró, természetesen, no meg száraz. Unalmas és egyhangú, vagy pont, hogy érdekes, ez már a szemlélőtől függ. Azonban a tulajdonságok sorozatából, amivel […]