About Me

Harangi Emese az Irodalmi Rádió szerzője.

Saját weboldal: www.nememind1.hu 
Irodalmian spirituális online interaktív folyóirat. Hús-vér emberek. Igaz történetek. Közösségi háló. 

A születési nevem Harangi Emese.

Fogolyán Szellő az egyik kedves novellám (Halálosan Szerelmesék) főszereplője, aki első színrelépésén és legelső fellépése közben meg is hal. Mindezt pedig teszi azért, hogy halhatatlanná váljon.
Fogolyán Szellő valaki, aki szeretnék lenni, ahogyan szeretnék élni, aki olykor vagyok, amikor csakis legbelülre figyelek. Fogolyán Szellő valaki, aki érzi, hogy mindenki egy, hogy elválaszthatatanok vagyunk, hogy együtt létezünk.
Mindannyian, minden egymással létesített interakcióban, szellők vagyunk egy fogoly életében.

Szellő, mert:

Ha belegondolunk, az élet legnagyobb misztériumai ihletik nem csak a művészeket, de a sokkal hétköznapibb hősöket is. Minden embert visznek előre. Megélésük, megbeszélésük, megfejtésre való törekvésük, mozgatnak bennünket. Ők a lendület.
Hány dalt, verset, regényt, festményt, fotót stb. köszönhetünk annak, hogy mérhetetlen milliárdnyi megközelítésből próbáltunk mi, emberek, olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket megfogalmazni, mint a szerelem, a szeretet, a halál, a születés, a hit?
A talány, a sejtelem és az, hogy mindenkinek megvannak a saját történetei ezekről, a létezés motorja. Megpróbáljuk megfogalmazni, mindenki a maga módján (idetartozik a szomszédasszonnyal való pletyizés is), melyek során új találkozásokra kerül sor, amik új érzelmeket szülnek, és minden kezdődik elölről. Szeretünk, gyűlölünk, félünk, végül gyászolunk is. Aztán kapcsolódunk és megpróbáljuk elmesélni a saját történeteinket. Hátha egyszer megfejtjük a létezés titkait.

Fogoly, mert:

Szerintem, ha az emberek az érzelmeikről beszélgetnének úgy, mint amilyen intenzitással gondolkodnak felhalmozott tárgyi javaikról, energiákat engednek ki az egyre inkább gyorsuló és energiazabáló taposómalomban, akkor nem lenne többé probléma se a féltékenység, se a birtoklási vágy, de állítom, hogy még a viszonzatlan szerelem sem.
Sokat „fecseg a felszín, hallgat a mély”.
Megmondják és megmutatják nekünk mitől teljes egy élet, hogyan élhetünk boldogan és azt is, hogy mi legyen a véleményünk bizonyos dolgokról. A lélek olykor kikiált: „nincs időm semmire, pedig de jó lenne…”
Talán egy utópisztikus világban majd azért kapjuk a fizetséget, ha minél többet beszélünk az érzelmeinkről. Szabadidőnkben pedig megéljük azokat, hogy legyen mit megbeszélni. Ebben, a reményeim szerint egyszer majd bekövetkezendő világban, az iskolában lexikális tudás halmozása helyett kötelező irodalommá teszik a New Age könyveket, Neale Donald Walsch-t, Oshot, Tolle-t, Dahlke-t, James Redfield-et, Müller Pétert, haladóknak Szepes Máriát, és több művészeti órát vezetnek be. Énekelnek, festenek, írnak, főznek, táncolnak. Kellenek a matematikusok, a feltalálók, és a mérnökök is erre a bolygóra.
Nagyon.
De a mérhetetlen mennyiségű, kötelező lexikális információ java haszontalan. A világ pedig olyannyira a feje tetejére készül borulni, hogy egy igazán felvilágosult és intelligens társadalomért, alapjaiban és még időben kéne mindent megváltoztatni már gyermekkortól kezdve.
Amíg háborúk vannak, vérengzések, felesleges szócsaták, addig a társadalom érzelmileg biztosan nem intelligens. Pedig ez a fajta intelligencia képes csak békét teremteni. A másikat gyakran még háborús célra is felhasználják.

Ki is vagyok hát én tulajdonképpen, és ki is Fogolyán Szellő?

Valaki, aki abban a pillanatban született, amikor a bennem lévő tudatos én rájött, hogy az örökkön titkolózó létezésnek az emberekkel való kapcsolódás ad értelmet; az egyes kapcsolódásokon keresztül enged talányaihoz közelebb.

Fényed szerelme
Posted by
Posted in

Fényed szerelme

„Az ember nem szerelmes, hanem ő maga a szerelem. És ha valaki a szerelem, akkor más valaki szerelmes – ez viszont az eredmény, nem pedig a forrás. A forrás az, hogy az ember a szerelem.” (Osho) Vannak, akik szerint a szerelem elvakít és rózsaszín felhők közé csomagolja a realitást, ahonnan majdhogynem lehetetlen észrevenni. És egyre […]

Fogolyán Szellő, azaz Veled 1ütt létezem
Posted by
Posted in

Fogolyán Szellő, azaz Veled 1ütt létezem

Kik vagyunk mi, emberek, és a sokszor ismételt kérdés; mi céllal létezünk? Ha válaszolnod kéne arra, hogy ki vagy, Te mit válaszolnál?  A legtöbben valószínűleg bemutatkoznának; kezdenék a nevükkel, születési dátumukkal, sorra vennék életük legfontosabb állomásait, iskoláikat, bizonyítványokat, mesélnének hobbijukról, megemlítenék a rájuk legjellemzőbb tulajdonságokat, esetleg beavatnának körülményeikbe. Netalántán, tennék mindezt egy leheletnyivel szabadabban, mint […]

Olyan feledékeny vagy Angyalka…
Posted by
Posted in

Olyan feledékeny vagy Angyalka…

Ez itt a reklám helye. És most a Teremtő Isten hirdet itt, odafentről. Láttál már ilyet? Hívjuk őt ezúttal Kék Madárnak, tbk. azért, mert ha nem egyszerűsítenénk (sok neve van neki), nem lenne elég az idő nevezetű büdzséből e hírverésre. Mert komolyan elhitted, h. sietned kell. Azért biztos van legalább 3kérdésed (a rendkívüli körülményre való […]

(F)éltél
Posted by
Posted in

(F)éltél

– Mit követtem el? – kérdezi a lélek a köztes létben. – Túlságosan féltél – válaszol egy fénylő entitás. – A pokolra kerülök? – Meg kell, hogy büntesselek érte! – Lehet alkudni belőle? – Ezúttal nem. Menj, de most nem lehetsz szerelmes! – Hallottam már ilyenről, de még sosem találkoztam vele. Nincs előttem példa. Így […]

A Szerelmes Sátán
Posted by
Posted in

A Szerelmes Sátán

Úgy döntöttem, kézzel írom a levelem, mert manapság szerintem ezt Isten is értékeli. Csak az a baj, hogy már egy jó ideje az íróasztalom felett görnyedek és nem írtam még egyetlen sort sem. Odanyomom még egyszer tollam hegyét a papírra. Mustrálom a belső csendet. Semmi. Egyvalami, mégis. Jobb szarvamon végig gördül egy csepp verejték, ami […]

Halálosan Szerelmesék
Posted by
Posted in

Halálosan Szerelmesék

Fogolyán Szellőről sokat konzultáltunk. Isten és én. Végül mégsem mi döntöttünk az ügyében, hanem az asszony szaga. Van neki egy jellegzetes unalom bűze. Ez az egész szobát orrfacsarón lengi körbe, de az exkluzív esszenciát, melyet száz közül felismerni, nem állítják meg a falak sem. Csukott ajtón át a többi kórterembe is átszivárog. És rohadtul átitatódik […]

SzületÉs
Posted by
Posted in

SzületÉs

Ma reggel gyakornokként képviseltethettem magam a szülőszobán. A doktor úr két feltételhez kötötte, hogy egy tanítvány idáig eljuthasson, és én abban a pillanatban megnyugodtam, hogy az elsőnek sikerült eleget tennem. A második már csupán gyerekjátéknak tűnt. A jóformán kitűnő tanulmányi átlag és az ígéret, miszerint a szülőszobán már semmit nem kérdezünk, csak követjük a tanultakat […]