About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.
Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Magyarerő (Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja).
Ez utóbbinak 2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet antológiában 2 versem kapott helyet.

Posted by
Posted in

Csak pénzért kapható

Lehet, hogy eljön az idő, mikor mindent megveszünk, keskeny mezsgyét átlépve jó és rossz között elveszünk. Elképzeltem én, hogy dekára mérik ki az életörömöt, ha teneked jut több társadul hívod majd a kárörömöt. Benzinkutak mintájára szeretet kutak lesznek az úton, feltöltekezek és fizetségül a bankkártyámat nyújtom. Receptre írják fel majd a napi adag áhított csókot, […]

Posted by
Posted in

(K)érdem

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]

Posted by
Posted in

Színjáték/játékszín

Egy pakli cigaretta a dohányzóasztalon, egy palack bor, és hozzá egy szódásüveg. Sűrű levegőben megbúvó üres tartalom, napsugár színében fürdőző ólomüveg. Színpadi porondon lejátsszuk életünk, epedünk, nevetünk, félünk és esengünk. Belátjuk, hogy oly sokszor tévedünk, kesergünk azon, amiért régen lelkesedtünk. Karmester vagyok egy nagy zenekarban, ahol minden hangszer tetteimért szól, több szólamú hang dalol egy […]

Posted by
Posted in

Feltöltődés

Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek, és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jóleső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. Szeretetet […]

Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

(Rem)élsz

Kicsúszott pillanat, elszaladt. Olcsó kép a falról, leszakadt. Üvegbe zárt semmi, elillant. Bámuló borjú képe, bevillant. Hegytetőre mászott agy, körbenéz. Szikláról bucskázik le az emberész. Jobbról, balról pofon, maradunk. Aprópénzért nyújtjuk, kalapunk. Itthon vagyunk, érezzük zsigereinkben. Békésen legelészünk, kertjeinkben. Budapest, 2017. június 7.

Posted by
Posted in

A boldogság madara

A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, hogy ne lopja […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

(Á)lom

Álmomban egy réten jártam, Nap koronáját a földön találtam. Bíborszínű felhőt lövellt az égre, és figyelt a világmindenségre. Táncra perdültek a lombos fák, tust húzott hozzá az elfogultság. Mélyhegedű kecsesen ült a padon, a vonó elúszott előtte csónakon. Patak merült bele a zavaros folyóba, tücskök siettek munkára a fonóba. Kavicsok útját állták a sziklának, kacsalába […]

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]