About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni. Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít találkozik mások gondolatával, érzésvilágával.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.

Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában "Odakint hajnalodik" 2 versem, "Poet História c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin 2017-ben megjelent "Karácsonyi csodavilág" kiadványában 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Búvóhely" c. zsebkönyvében 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Csillagösvényen" versek és novellák kötetében 5 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent Kandalló melege" c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

2017 nyarán az Irodalmi Rádió "humoros Írások az Irodalmi Rádió szerzőitől" pályázatra beküldött (J)egek c. versem felolvasásra került a június 6-i élő adásban. 

2019. március 11-én megjelent önálló verseskötetem"Sorsutas" címmel.

 

Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]

Posted by
Posted in

Tavasz képekben

Tavasz édes lehelete átsurran a téren, szerelem fürdőzik a naplementében. Kézfogót tartanak a szomszéd házban, halk zene szól mámoros varázsban. Lebben a függöny kíváncsian néz körül, asszony a nyári konyhában vajat köpül. Kutya ugatja a macskák szerenádját, gólya igazgatja fészkének minden ágát. A szelíd tó saját tükrében illegeti magát, csinosítja, pirosítja az ő sápadt orcáját. […]

Posted by
Posted in

Egyszer egy az egy

A pillanat elszállt, az érzés itt ragadt. A remény levált, a tudat alul maradt. Gyenge a lélek, hajlik mint a nád. Hallgatni rá vétek, ez nem a te órád. Csikorog az erő, a szó hangtalan. Az ábránd vakmerő, a kiáltás hasztalan. Hol van már a múlt, hol a széles mosoly. Egy árny benyúlt, elméd újra […]

Posted by
Posted in

Alkut kötöttem a sorssal

Mint lila kép az elszürkült mezőbe, úgy oson be a trilla az éltető térbe. Rügyek üdvözlik az elárvult faágat, láss csodát, ne egyet, hanem százat. Kacéran illegeti magát az új tavasz, a napfényben sűrű sövény oldalaz. Rálátni a templom sápadt tornyára, szellő hagyja ott a mezőt sorsára. Egymást választottuk veled jó sors, az ígéreted vajon […]

Posted by
Posted in

Ember, ne veszíts!

Kezek nyúlnak az ég felé segítségért kiáltva. Ember hol vagy? Hol marad az álmod? Ez a te világod? Belebújunk a másik életébe és tudjuk már neki mi a jó, pedig ez nem más csupán csak illúzió. Csak az ember egy olyan nyugtalan lény, aki folyton, szünet nélkül mindentől fél. Kiöljük magunkból az érzelmeket, ez bizony […]

Posted by
Posted in

Emberek porszemek

Csikorognak a szavak, lehull róluk a salak. Vállunkról leemelnénk a világot, letennénk rá a szilánkot. Kialudt fény a szemekben, egónk porszemekben. Kicsinnyé vált az ember, vitatkozni már nem mer. Bűnét felrótta az idő, az álarc levehető. Pásztorok nyájukat őrizték, a mezőn nagy fényesség. Örömhírt hozott, az Úr angyala ragyogott. A Megváltó megszületett, magára vette az […]

Posted by
Posted in

Bearanyozva

Tóban látszik, mégsem fürdik, úton poroszkál mégsem porzik. Fák tetején pihen meg egy időre, éppen a fejünk fölé ér ebédidőre. Ha záporeső áztatja, nem fázik, vidáman lelkünkben trillázik. Sűrű ráncot oszlat el a fejünkről, nincs véleménye az életünkről. Reménységet ad az embereknek, vannak kik vele együtt ébrednek. Átöleli majdnem az egész napot, mikor alszik, álmában […]

Posted by
Posted in

Kinek vagy?

Hegedűszó sír fel az éjszakában, Piros sipkát visel a sápadt Hold. Halk sugallatával a szél is átkarol, A Föld is meggörnyed álmában. Sétálok a téren és megpillantalak, Szívem egyre hevesebben dobog. Távolban egy rőzse lángja lobog, Megnémulnak bennem a szavak. Nézem mosolygós fénylő arcodat, Szemed fürkészve élénken keres. Sziluetted a sötétben is tökéletes, Az idővel […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

Egyet közületek

Egy porszem a földről, csak innen a völgyből. Belesimul a semmibe, nem köt bele senkibe. Egy sárga levél a fán, valahol a dombok alján. Üzen az északi széllel, ismeretlen jelbeszéddel. Egy kő a kihalt parkban, komor szürke maszkban. Gurul a lejtőn lefelé, lépcsőn ugrált idefelé. Egy fejét lehajtó lámpa, beleszalad egy árnyba. Fényben úsztatja a […]