About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.

Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Magyarerő (Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja), Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában "Odakint hajnalodik" 2 versem, "Poet História c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin 2017-ben megjelent "Karácsonyi csodavilág" kiadványában 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Búvóhely" c. zsebkönyvében 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Csillagösvényen" versek és novellák kötetében 5 versem kapott helyet. 

Legújabb büszkeségem a 2019. március 11-én megjelent önálló verseskötetem, mely a "Sorsutas" címet viseli.

Posted by
Posted in

Osztálytárs

Utánam rohantál, megszólítottál, nem tudtam ki vagy. Mutogattál, beszélgettünk, éreztem te vagy a Nagy. Fecsegtünk a régi szép iskolaévek csínytevéseiről. Barátságról és huncut szerelmeink bénító öleléseiről. Minden mondatunkkal ott voltunk az iskolapadban. Számoltunk, olvastunk, súgtunk, ebben a pillanatban. Jó szívvel idéztük fel a régi szép diákéveinket. Hosszan soroltuk erősségeinket és gyengeségeinket. Búcsúzni készültem, elszaladt nagyon […]

Posted by
Posted in

Boldognak lenni

Most megsúgom neked mi is a boldogság, ezer arcra festett rakoncátlan hóbortosság. Délibáb álarcával betakart izzó semmiség, elménkkel játszó csodatévő képlékenység. Szívünkben érzések forradalmat játszanak, tétova ingoványok is semmisnek látszanak. Amikor két karoddal átöleled magadat, gondolatban ragadod meg az égi madarat. Szívedben csend és kiabálás egyszerre ég, lepereg ajkadról a hamuba hulló szóhulladék. Szivárvány színeivel […]

Posted by
Posted in

(Hős)ég

Nyárba olvadnak a gondolatok, aszfaltba süppednek a lábnyomok. Sűrű levegő közé keveredik a ritka, ez ám a rekkenő forróság titka. Elmémmel lüktető parázs játszik, miközben ruhám verítékben ázik. Még egy kis utat, éledezik fel a Nap, közben kezében van egy felhő darab. Teszek, veszek, így sem, úgy sem jó, szenvedek erősen mint egy vadló. Leülök, […]

Posted by
Posted in

Jövőre

A csönd kapujából nézek körbe, elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre. Mi az mi sorsomból teljesül, és mi az ami csak a gondolataimban legbelül. Játszik az agyam és játszom vele én is, napba öltözött lelkemmel csak azért is. Kínálgat az élet vegyél és egyél, azt kívánom neked, hogy boldog legyél. Nem képzelek én már […]

Posted by
Posted in

Akarsz-e

Akarsz-e még a réten szaladni, göndör kacajodat a fénynek adni? A természet csodái előtt meghajolni, a legszebb oldaladat megmutatni. Eső áztatta földön a sárba taposni, bolondos éneddel a napot beragyogni. Mosoly gúnyáját az arcodba húzni, nem tenni mást csak gondtalanul vigadni. Harsonával fújni a boldogság indulóját, tisztásra teríteni az öröm ruháját. Szomorú embereket felvidítani, és […]

Posted by
Posted in

Ha lehetnék megint gyerek

Szeretnék újra gyerekként játszani, felhők között szaladni és nem látszani. Gondtalanul élvezni mit rám ró a sors, újraérezni milyen is a gyermeksors. Bízvást bízni a felnőttek szavában, örömömet lelni egy hajas babában. Elbújni és hinni, hogy rám nem találnak, bedőlni a sok-sok mesélt butaságnak. Gondolatban átmászni a varázshegyen, tündérkisasszonynak öltözni hirtelen. Hamupipőkeként táncolni a bálban, […]

Posted by
Posted in

Besepert emlékek

Szelídséggel lábadozik a tavasz, kisírja szemét még utoljára a tél. Elhagyja ajkát a keserves panasz, nyakába fütyül az északi szél. Még izzik a meleg a kályhában, ropogtatja bordáját a fahasáb. Csend ül a meghittség uszályában, fáradtan kacsint egy fénynyaláb. Rétes illata lengi át a régi házat, a kövön vörösboros kancsó hever. Kutya vakkant jóllakottságában, öreg […]

Posted by
Posted in

Női monológ

Mondod, mondom tengernyi a gondom nincs egy rongyom dühösen sikoltom. Áruház, merész van kecsegtetés pár darab mesés lehangoló befejezés. Retikül ébenfekete pici a felülete ne pakolj az üzenete nem fér bele a fele se. Új cipő szorít az ember vonyít akad aki okít segítségéről biztosít. Az idő szalad harisnya szakad boka dagad fej széthasad. Átmosod […]

Posted by
Posted in

Dobozba zárt bizalom

Egy padláson felejtett üvegdoboz, a fantáziában mindent összebogoz. Cirkalmas írással címzett boríték. Vajon csalfa lélekre bizonyíték? Lehet, hogy benne lapul a szenvedély, ehhez ugye nem kell külön engedély. Valószínűleg sírva epekednek a sorok, gyöngyökben gurulnak a mosolyok. Ha pedig némi kétely fel is merül, a józan ész azonnal ellenszegül. Ne nyisd ki, ne nyisd ki, […]

Posted by
Posted in

Az ünnep illata

Fahéjas illat úszik a levegőben, a harang elkongatta már a delet. Ég felé kinyúló kezek remegőben, reménnyel várnak egy égi jelet. A fal sápadt sárga, a szoba üres, az asztal közepén adventi koszorú. A lélek mélyén összegyűlt lom tüzes, egy emlékbe vetített sors szomorú. Aprócska pillant és a fonal elszakad, hópehely les be mohón az […]