About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.
Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Magyarerő (Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja).
Ez utóbbinak 2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet antológiában 2 versem kapott helyet.

Posted by
Posted in

Tavasz lehelete

Mikor a rózsa illata tovalibben a szélben, csend botorkál át a lugason álomfényben. Illegeti magát legszebb ruhájában a tavasz, szíveket lop igézően, vigyázz mert ravasz. Édesen szerelmet súg füledbe a kis hamis, megszédül tőle még a sokat látott aranyhal is. Beléd lop csókot, égést és remegést együtt, bárhol légy, körülötted legyeskedik mindenütt. Elbűvölő modorával port […]

Posted by
Posted in

Rólad, neked

Mielőtt végleg lehunyom majd a szemem, utolsó harangszókor majd rád emlékezem. Egybekelésünkre került egy igazi pecsét, jegygyűrűnkkel pecsételtük meg már rég. Te vagy létem szilárd összekötő lánca, morcos napokon is keserűségem románca. Életem mezsgyéjén rám boruló védőháló, szilárd jellemed, őszinteséged is időtálló. Erőt adsz nekem ha nagyon szenvedek, amikor az életnek fehér zászlót lengetek. Segítesz […]

Posted by
Posted in

Hajnalodik

Lopakodik már a sejtelmes hajnal, pirosra festi a lázban égő ég alját. Mámor illan a levegőben rózsaillattal, felhőnek int álmodozóan jó éjszakát. Piros pipacsos réten versenyez a szél, hangversenyt tartanak az égi dallamok. Megtorpan a mérföldkő az első jelnél, magukra maradtak a halhatatlanok. Belesírja könnyét a fűcsomó a földbe, megáztatja a sarjadó élet gyökerét. Színét […]

Posted by
Posted in

Kinek mutatod meg magad

Ki vagy te, egy portré a festői vásznon, mely csak szemléli az ásító lusta Napot? Netán egy megbabonázott édes álom, mely arrébb tolta a lesben álló holnapot? Lesütött tekinteteddel a porba rántasz, emelj fel, nyújtom feléd a jobb kezem. Inkább legyél a sziklaszilárd támasz és nesztelenül tovább lépek lábujjhegyen. Hallgatsz némán és meg sem mozdulsz, […]

Posted by
Posted in

Csak pénzért kapható

Lehet, hogy eljön az idő, mikor mindent megveszünk, keskeny mezsgyét átlépve jó és rossz között elveszünk. Elképzeltem én, hogy dekára mérik ki az életörömöt, ha teneked jut több társadul hívod majd a kárörömöt. Benzinkutak mintájára szeretet kutak lesznek az úton, feltöltekezek és fizetségül a bankkártyámat nyújtom. Receptre írják fel majd a napi adag áhított csókot, […]

Posted by
Posted in

(K)érdem

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]

Posted by
Posted in

Színjáték/játékszín

Egy pakli cigaretta a dohányzóasztalon, egy palack bor, és hozzá egy szódásüveg. Sűrű levegőben megbúvó üres tartalom, napsugár színében fürdőző ólomüveg. Színpadi porondon lejátsszuk életünk, epedünk, nevetünk, félünk és esengünk. Belátjuk, hogy oly sokszor tévedünk, kesergünk azon, amiért régen lelkesedtünk. Karmester vagyok egy nagy zenekarban, ahol minden hangszer tetteimért szól, több szólamú hang dalol egy […]

Posted by
Posted in

Feltöltődés

Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek, és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jóleső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. Szeretetet […]

Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

(Rem)élsz

Kicsúszott pillanat, elszaladt. Olcsó kép a falról, leszakadt. Üvegbe zárt semmi, elillant. Bámuló borjú képe, bevillant. Hegytetőre mászott agy, körbenéz. Szikláról bucskázik le az emberész. Jobbról, balról pofon, maradunk. Aprópénzért nyújtjuk, kalapunk. Itthon vagyunk, érezzük zsigereinkben. Békésen legelészünk, kertjeinkben. Budapest, 2017. június 7.