About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.

Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Magyarerő (Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja), Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában "Odakint hajnalodik" 2 versem, "Poet História c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin 2017-ben megjelent "Karácsonyi csodavilág" kiadványában 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Búvóhely" c. zsebkönyvében 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Csillagösvényen" versek és novellák kötetében 5 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent Kandalló melege" c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

2017 nyarán az Irodalmi Rádió "humoros Írások az Irodalmi Rádió szerzőitől" pályázatra beküldött (J)egek c. versem felolvasásra került a június 6-i élő adásban. 

2019. március 11-én megjelent önálló verseskötetem"Sorsutas" címmel.

 

Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]

Posted by
Posted in

(M)ész

Kacérkodik a Nap, súg a szél. Az idő ruhát szab, az ember eszmél. Mételyez a rossz, kisiklik a gondolat. Előnye egy orrhossz, marja a csontodat. Mondod, hogy elég, befogják a szád. Ez csak a csőcselék, sziszegi a gazdád. Satuba fogva az ész, csak néz, csak néz. Törött pallón átmész, szakadékba hull a kéz. Megragadod a […]

Posted by
Posted in

Lelassult képek

Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet, tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet. Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad, csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat. Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet, kezeddel ragadd meg az el nem múló képet. Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj, ha kell, fessél magadnak egy […]

Posted by
Posted in

(Lát)ás

Borús égre én Napot varázsolok, már rég, aludni mentek a csillagok. Nem minden az aminek látszik, amit elképzelsz, az hozzájátszik. Tudod-e, hogy mi valós és mi nem? Az igaznak én csak foszlányát őrizem. Megcsal a szemed és megcsal a szád, de büszkén hirdeted, ez a te kőtáblád. Szeretetre éhes, kihazudott délibáb, útközben szól, nyakadig ér […]

Posted by
Posted in

Karácsony várás?

Tülekednek emberek mint annyiszor máskor, karácsony jön ezt mondják naponta százszor. Az idő pénz, a pénz meg időt hoz, ezt mérjed te is az álmaidhoz. Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek, felajzott aggyal ráduplázva kérnek. Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen, bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen. Köpönyeget kellene cserélni már, ily gondolatokkal tele […]

Posted by
Posted in

Köszönt a tél

Kinyújtózott már a hideg tél, hóval takarta be az ásító teret. Talpunk alatt reccsenő zenével, elaltatta a tájat és a gyerekeket. Halk éjszakába beosont egy dal, hangfoszlány súgja, szeretlek. Édeskés hamiskás románccal, a húrokon mindent lepergetnek. Holdtöltekor az álom tovaszáll, már a gondolat is tudja a helyét. Álomvilágba utazásnak ellenáll, szilárd akarattal rázza a fejét. […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]

Posted by
Posted in

Merengek köztetek

Búcsút intettem már az ifjonti hévnek, a vakító fények elhalványulva is szépek. Alkut kötöttem a rám ruházott sorssal, kiegyeztem a bennem élő bolonddal. Csikorog a zár múltam álmos kapuján, elmélázva ülök ábrándjaim hamuján. Halk zene adja meg ritmusát a kornak, gondolataim sekély vízben lubickolnak. Új tánchoz már más zenei ritmus dukál, keringő dallama az ereimen […]

Posted by
Posted in

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]

Posted by
Posted in

Látogatóban

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat, megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat. Mának megélt perceit egymás mellé teszem, elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem. Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek, ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg. Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón, göröngyös út vezet […]