About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.
Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Magyarerő (Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja).
Ez utóbbinak 2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet antológiában 2 versem kapott helyet.

Posted by
Posted in

A boldogság madara

A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, hogy ne lopja […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

(Á)lom

Álmomban egy réten jártam, Nap koronáját a földön találtam. Bíborszínű felhőt lövellt az égre, és figyelt a világmindenségre. Táncra perdültek a lombos fák, tust húzott hozzá az elfogultság. Mélyhegedű kecsesen ült a padon, a vonó elúszott előtte csónakon. Patak merült bele a zavaros folyóba, tücskök siettek munkára a fonóba. Kavicsok útját állták a sziklának, kacsalába […]

Posted by
Posted in

Elveszett évek

Csendbe belehasított a csengő hangja, ott állt a múlt a küszöbön, félszegen. Arcán volt az eltemetett évek maszkja, hallatszott a szív lüktetése vészesen. Negyven év nagy idő, történelmi lépték, megdermedve csúsznak ki szájon a szavak. Az emlékeket az agy hullámaiba vésték, hogy csak magukban álmodozzanak. Egyszerre ült le a két alak, meglepetten, morzsolgatták kezeik között […]

Posted by
Posted in

Semmit, de nagyon

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Posted by
Posted in

Egy este, ahogy én látom

Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]

Posted by
Posted in

Ifjúságodon túl

Ha árnyat sző köréd az elmúlt ifjúságod, és szertefoszlott már a legszebb álmod. Ne keseredj el, ne dobd el a biztató szót, varázsolj szépeket és tépd szét a valót. Ha már túl vagy azon is amit a sors ígért, de lejárt garanciát dédelgetsz a semmiért. Akkor gyönyörködj igazán abban ami van, a boldog emlékek sora […]

Posted by
Posted in

Viharban

Kisírta szemeit az ég, nyakunkba öntötte záporát, dörmögve küldi villámait, ránk szórva némi haragját. Kedvetlenül viszi a szél pillanataink kérő szavát, cserébe ott hagyja fellobbanó hevességének zálogát. Sikít a Nap, reszket a bokor, éjszakai sötétség honol, megszeppenve ijedtében, összeborul menny és pokol. Kutya vonyít, macska egy dallamrészt újra gyakorol, összebújnának ők is, de az idő […]

Posted by
Posted in

Szédelegve

Hiába tagadtam, légnemű alakban. Eperfa tövében, elmém börtönében. Semmiből valami, te az vagy, aki. Nyársra húzott sors, elillan, villámgyors. Fogódzót kerestem, de közben elestem. Megráztam magam, emlékem súlytalan. Indaként fontalak, az ige is hangtalan. Előtört merészség, megannyi kétség. Sebeztem, sebeztek, előttem keresztek. Irgalom el ne hagyj, értelem be ne fagyj. Rád tettem terhemet, Bocsásd meg […]

Posted by
Posted in

A szegénység lánca

Élt egyszer egy ember az erdőn békén, sűrű bokrok mélyén sátorban lakott. Rég elindult ő a szenvedés ösvényén, és azóta megtépázott élete zaklatott. Betegségben remény nélkül rongyokon, gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott. Nem jutott túl soha sem a gondokon, de híres büszkeségére nagyon vigyázott. Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza, iskolapadot koptatott és tanult […]