About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.
Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen dolgoztam.
Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotói tevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig is örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni. Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít találkozik mások gondolatával, érzésvilágával.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek a verseim.

Poet, Verseskönyv, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiájában 3 versem, a szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában "Odakint hajnalodik" 2 versem, "Poet História c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin 2017-ben megjelent "Karácsonyi csodavilág" kiadványában 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Búvóhely" c. zsebkönyvében 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent "Csillagösvényen" versek és novellák kötetében 5 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent Kandalló melege" c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

2017 nyarán az Irodalmi Rádió "humoros Írások az Irodalmi Rádió szerzőitől" pályázatra beküldött (J)egek c. versem felolvasásra került a június 6-i élő adásban. 

2019. március 11-én megjelent önálló verseskötetem"Sorsutas" címmel.

 

Posted by
Posted in

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]

Posted by
Posted in

Látogatóban

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat, megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat. Mának megélt perceit egymás mellé teszem, elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem. Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek, ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg. Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón, göröngyös út vezet […]

Posted by
Posted in

Merj boldog lenni

Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot, kisírt szemű rohanó mennyországot. Fény áztatta bódító apró varázslatot, letűnt idők súgta bámulatos kábulatot. Csodáld meg azt a képet mit szeretsz, azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz. Különítsd el szívedben nekik a helyet, meglásd még az ég is örömében nevet. Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet, hallgasd meg a füledbe […]

Posted by
Posted in

Lakatlan szigeten

Elképzeltem magam egy lakatlan szigeten, mit fogok ki mikor hálómat majd kivetem. Hogyan gyújtok tüzet ha melegedni vágyom, hol hajtom le fejem mikor álmomat várom. Írnám én a versemet de nem hoztam papírt, eszembe jut az otthoni fűszeres fasírt. Veszem elő a mobilt de nincs elég térerő, hát megfürdök a tengerben úgyis ez a menő. […]

Posted by
Posted in

Az én őszöm

Ködbe unalmasodott térben leledzem, fák sárga levelét fogom a kezemben. Tér és idő összecsúszott már, nem látom én már hol van a határ. Drukkolok a Napnak, hogy kibújjon, csilingelve az égen daloljon. Csodálom a fáknak nyugodt természetét, régi nótának lebilincselő szeretetét. Morcos felhők kúsznak fenn az égen, megágyaznak a természetnek szépen. Csíkos ruhát húz fel […]

Posted by
Posted in

Ábrándok

Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő, szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő. Édes kis semmiség vesz körül, álmodom, elmémet a képzeletemnek adományozom. Gondolatban naponta látogatlak meg téged, violaszínű virág szirmában fürdik a képed. Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok, hisz rajtam tartják szemüket az angyalok. Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret, és miért […]

Posted by
Posted in

Ha majd nem leszek

Egyszer itt hagyom én is e földi világot, nem ültetek már fát és nem locsolok virágot. Nem adok szeretetet az embereknek, nem hagyok utánam teret az emlékemnek. Nem alkottam maradandót soha, mégsem érzem, hogy a sors velem mostoha. Meghajlított életem az ívét már lejárta, elkoptatott cipőm az utcákat bejárta. Eljutok oda ahol a szférák zenélnek, […]

Posted by
Posted in

Esti gondolatok

Fáradtan rebegi esti imáját a mai nap, szertefoszló érzéseim árnya ölbe kap. Merengek a júniusi nyárban szertelen, gyáva ábránddal agyamban szüntelen. Csillámporon keresztül nézem a tájat, a fák közt megbúvó villanypóznákat. Frissen kaszált fű illatát hozza a szél, csodás természet de jó, hogy kiöltöztél. Varázslatos ma a gondűző hangulatom, vágyom arra, hogy szeressenek nagyon. Csókokat […]

Posted by
Posted in

Ábránd küszöbén

Lombos fák között jár a szeszélyes esti szellő, tavasz mámorával átitatott úton tovaszökellő. Rólad mesél a fűszál és neked köszön a kikelet, így köszönti a lágyan fülembe duruzsoló ligetet. Bolondos hangulatban rám kacsint jelen és jövő, esti fényben még az elfeledett emlék is cselszövő. Elcsendesedett táj szembe jőve nagyot köszön, meghitten tündököl a köré rajzolt […]

Posted by
Posted in

Egyszer

Ha majd nekem süt a Nap, rágombolom a mosolyomat. Lógok a hídon mint kődarab, s nem eresztem a foglyomat. Ha majd nekem súg a szél, a bokrok hozzá citeráznak. Lábnyújtásnyira van a cél, a szempillák mégis eláznak. Ha majd nekem ásít a pad, ölét kínálja pihenésre. Féltve őrzött titkába beavat, fejét hajtja kis biccenésre. Ha […]