About Me

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen helyezkedtem el. Gyerekkorom óta vonzódom a különböző alkotótevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig örömforrásként tekintettem rájuk.

Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.

Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít, találkozik mások gondolataival, érzésvilágával.

Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek verseim.

Verseim megjelenése:

Poet, Versesköny, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin.

2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiában 3 versem, szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában „Odakint hajnalodik”, 2 versem, „Poet História” c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin „Karácsonyi csodavilág” c. kiadványban 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Búvóhely” c. zsebkönyvben 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Csillagösvényen” versek és novellák kötetben 5 versem, 2019-ben a Poet Antológiában 3 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent „Kandalló melege” c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

A Holnap Magazin gondozásában 2019. márciusában megjelent önálló verseskötetem „Sorsutas” címmel, mely kötet 2020. februárjában felkerült elektronikus formában a Magyar Elektronikus Könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcára is.

Szintén a Holnap Magazin munkájának köszönhetően 2020 júniusában e-könyv formájában megszületett az „Életmozaik” című verseskötetem, mely még ugyanebben a hónapban a Magyar Elektronikus könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcán is megtalálható.

2020. júniusában elkészült egy videóm, mely megtekinthető a YouTube nyilvános videómegosztó webhelyen.

 

Posted by
Posted in

Az ünnep illata

Fahéjas illat úszik a levegőben, a harang elkongatta már a delet. Ég felé kinyúló kezek remegőben, reménnyel várnak egy égi jelet. A fal sápadt sárga, a szoba üres, az asztal közepén adventi koszorú. A lélek mélyén összegyűlt lom tüzes, egy emlékbe vetített sors szomorú. Aprócska pillant és a fonal elszakad, hópehely les be mohón az […]

Posted by
Posted in

Karácsony

Hótakaró alól kacsint ki a táj, kiabál az utcán a sok gyermekszáj. Jézuska hol vagy? Mind ezt kérdezi, várakozás idejét most ez szegélyezi. Karácsony délutánja van még, lesz ma este majd gyermeknevetés. Körbefonja karjával a család a fenyőfát, közben áramlik a szeretet a levegőn át. Csilingel a csengő elérkezett az idő, feltölti a lelket a […]

Posted by
Posted in

Feltöltődés

Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jól eső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. […]

Posted by
Posted in

Sorsutas

Tükörképem néz farkasszemet velem, háttérből a múltam is visszaköszön. Ráncaimat szememmel egyengetem, Fásultan nézem, ez ám az üvegközöny. Megöregedtem, megkoptak a napok, megtört varázsa a megszokott illatnak. Az ébenfa is szürkévé lesz és andalog, a nappal is helyet ad idővel a csillagnak. Nem csodára várok, de kicsit még vagyok, örömömet lelem abban, hogy élek és […]

Posted by
Posted in

Emlékszoba

Emlékeknek egy szobát kéne nyitni, a rosszakat rögtön a pincébe eltemetni. Egyenként külön dobozokba zárni, ha felidézem, könnyű legyen rátalálni. PIROS szín a szerelemé, édes mint a méz, olyan, amit az ember sokszor visszaidéz. Ki, kit szeretett jobban, én már nem tudom, ha elmém megtréfál, azzal megalkuszom. FEHÉR lesz majd a tiszta gondolatokért, hit, remény, […]

Posted by
Posted in

Vissza(emlékezés)

Jártomban-keltemben egy ugróiskolát találtam, gyermekkoromban én ezt nagyon is imádtam. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek nekiláttam, semmivel sem törődve azonnal végig ugráltam. Jobb láb, jobb láb, jobb láb, két láb, egyszer, ismételgettem magamban legalább ezerszer. Felsejlett a régi fotókról felidézett utcai játék, megláttam és tudtam ettől soha sem hátrálnék. Eszembe jutott a sokat látogatott Városliget, […]

Posted by
Posted in

Horgászni mentem

Mikor én egyszer horgászni mentem, nem bíztam ám a tétova véletlenben. Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki, annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki. Röpködtek a szakszavak erről-arról, szákról, orsóról, botzsákról és úszóról. Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég, lássuk most már az én horgász szerencsém. Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe, csöndesen ültem le a horgász székembe. Untam már nagyon a […]

Posted by
Posted in

Gömbölyű mosoly

Behajolt a hajnal a konyhaablakon, bukfencet vetett a Nap az asztallapon. Fák borultak össze a nyári szélben, ruhák ficánkoltak a szekrényben. Ünneplőbe öltöztetem a hangulatom, és a jókedvemhez ruhát keresek. Hadd lássák rajtam a bejárt utamon, hogy a nő, ma egyáltalán nem kesereg. Piros lenne jó, lehet, kissé merész, mit bánom én, hol marad a […]

Posted by
Posted in

Találkozás a múlttal

A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent, kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent. Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon, emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom. Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam, emlékeket poroltam, villámok közt loholtam. Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam, majd egyet morogtam és másik sorba soroltam. Egy álomba karoltam […]

Posted by
Posted in

Közmondókába foglalva

Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]