About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy „rímpróbálkozásokat” fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Zöngeményeim, rímpróbálkozásaim - hiszen én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját zöngemények mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő zöngeményeimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...

Posted by
Posted in

ha kiderül mégis…

mekkora nyomor kell hogy megértsd végre hazug szónak nem lehet értéke mételyt hordoz megosztó ronda mételyt az igazság hozzád így sosem ér el mámorban úszik ki győztesnek látszik de nem beszélget és nem parolázik másokkal csak dölyfösen lenéz rád egója mint a sas fellegekben jár szemében nem vagy csak hazaáruló levegőt rontó eltaposni való nem […]

Posted by
Posted in

csend honol…

csend honol a kis kalitban hová magamat bezártam kulcsot messzire hajítva “boldogság” az élet titka sziklaszirten áll egy torony dac-korszakom tőle lopom dacol hővel dacol széllel én meg a múló idővel párás szemmel pára nélkül tiszta vizet öntök végül a fejekbe kútfejekbe akkor is ha nincsen kedve parolázom napsugárral nem úszom együtt az árral csendet […]

Posted by
Posted in

álmomban

ott jártam ahol tűzben égett az alkony virágot nevelt a balkon veled éltem át a szépséges csodát

Posted by
Posted in

Az előadás

Mint mindig, most is nagy izgalommal készült. Második fellépés. Az első kicsit furcsára sikeredett. Mindössze hat ember. Ennyi volt kíváncsi az előadásra. De legalább kíváncsi volt. Igaz a kezdés időpontjában még a szervezőkön kívül – akik folyamatosan exkuzálták magukat – még nem volt más a helyiségben. De legalább ők ott voltak. – Várjunk még néhány […]

Posted by
Posted in

elmentél hirtelen…

hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]

Posted by
Posted in

megfejtenéd-e

megfejtenéd-e ki vagyok hazug csaló kicsit álnok isten tenyerén fénylő pont ki közben falat épít s bont csodás gyümölcs szép piros hamvas kívánt illatos magházát a kukac rágja aszalódik húsa héja vagy csak ember egyszerűen ki elveszett a rengetegben eltévedt az álmok útján tovatűnt a szép szivárvány talán egyik sem vagyok csak álmokat hordozok sort […]

Posted by
Posted in

hagyj egy jelet…

kiszáradt csend úszik a tájon apró madárka gubbaszt az ágon léleknyi harmat kicsike blogban úszik az idő tempója csobban lélekharangból hang tovarepül magányos csendben rossz egyedül sáros lábnyomok a tiszta úton kendőbe kötve magam után húzom sorsom keresztjének szilánkjait feldob röpít majd földre taszít felállok újra újra és újra virág illatú körül a róna megyek […]

Posted by
Posted in

az emlék

a cukormáz már lepergett a jelenről édes az emlék melyet az elmúlt idő most újra megszépített

Posted by
Posted in

Röghöz kötött forma…

“Kitárt karokkal hullani az elenyésző égen által, és földet érni, véget érni egy iszonyatos puffanással” (Petri György: A fakír) nem tudom még mit hoz a jövő csak azt tudom titkokat kínál lesz-e benne magasan röptető mi átdereng a lét korpuszán nem tudom hogy mit hoz a jövő de látni vélem létem ráncait mint ima lehet […]

Posted by
Posted in

csak egy gondolat…

csendben rakod téglánként sorba falat köréd s már nem ereszt megáll az ész közben csodálkozva szívós magányod sziklákat repeszt malterként működik a kies gondolat bizalmad sincs már az ősi erényben megtaposott gerinc sajogva lázad emberi méltóság a pocsolya tükrében csak egy a gondolat eltaposni ki nem könyököl bizony lemarad ez a világ most olyan “keresztényi” […]