About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy „rímpróbálkozásokat” fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Zöngeményeim, rímpróbálkozásaim – hiszen én nem vagyok költő – a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját zöngemények mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő zöngeményeimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.

Posted by
Posted in

Akkor…

A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek, Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]

Posted by
Posted in

Eljön a nap…

Eljön a nap, hogy az ember nem akar többé háborút, lelkében a jóság, mint a tenger, elmossa a hazug szót! Nem akar már Istent játszani, keresztre feszítve élni tovább, mindenkinél nagyobbnak látszani, s meghamisítani minden ideát! Nem akar gyilkolni, leigázni, uralma alá hajtani másokat! Csendben, békében az életét leélni, örülni, ha tettéből jó fakad! Segíteni […]

Posted by
Posted in

Vallomás…2015

Tombol a vihar, az eső elered, megfogom kezed, érzem tested remeg, villám hasít át a sötét égbolton, ősz van, de a nyár után vágyakozom! Szemedben azt látom, fáradt vagy nagyon, pedig te vagy a vezérlő csillagom, te adsz erőt, tüzet, akaratot, mi lesz velünk, ha ily hamar feladod! De nem! Hiszen te soha nem adnád […]

Posted by
Posted in

Gondolatok a temetőben

Keresztek, fejfák, sírok, temető, bennük olykor sok-sok emberöltő elhunytjai nyugodnak, néha sivár, gazos, ápolatlan a sír ma már. Másutt gránit és fényűző pompa, mely a külvilágnak megmutatja, milyen gondosan ápolnak emléket, pénzt és virágot nem kímélnek! Néha egy szál gyertya többet ér, csokor virággal fizetsz mindenért. Emléket űzöl, ez a nap oly szürke, köd vagy […]

Posted by
Posted in

Árnyak suhannak…

Pisla fény ami átdereng elűzve rémes árnyat, álmot szobám falán a néma rettenet sötét foltokat tapétázott. Árnyak suhannak át a légen és én, szavakat nem találok ismerősek az ős szellemek előttük büszkén, mosollyal állok. Tűnődöm, vajon hova jutott kicsi népünk, magyarságunk ősök álmait nem követve lesz-e egyszer szabadságunk? Őseink vére hiába omlott s tette termékennyé […]

Posted by
Posted in

Könnyek csordulnak…

(tükörvers) Könnyek csordulnak a temetőkben hol virágba boruló sírok várnak gyertyák fénye vibrál az éjben a lángokkal emlékek szállnak. A lángokkal emlékek szállnak gyertyák fénye vibrál az éjben hol virágba boruló sírok várnak könnyek csordulnak a temetőkben

Posted by
Posted in

No de tényleg?

No de tényleg? Az mind vers ami egymás után írja a sorokat rövid vagy hosszú szavakat olykor látszólag értelmetlenül? Ha néha előkerül egy-egy rím, csodálkozol miközben lázasan olvasol megérteni szeretnéd azt mit leírtak. Hisz együtt születik a mű ki írta és ki olvassa együtt alkotnak élményt s lelkük ha jó a vers, bizony összeér. Néha […]

Posted by
Posted in

Mint pisla fény…

Mint pisla fény, ha átdereng a redőnyöm zárt”rácsain” emlékek során mereng az idő játékos húrjain az elmém. De mit talál? Tenni akaró létet, mit a halál egy reggel majd megszakít. De érzem, hogy addig itt még sok a dolgom. Emlékezem. Ha összekulcsolom két kezem nem imádkozom…minek? Hinnem kell…hát hiszek magamban. Mert ott legbelül csak én […]

Posted by
Posted in

Sírok és be nem gyógyult sebek…

(Rendhagyó emlékezés 1956. okt. 23) Kicsi a nép és abból is kevés aki kimerte mondani: ebből elég. Nyomatékul még fegyvert is fogott, hogy kivívja a szabadság látszatot. Hisz a szabadság csak viszonylagos. Ha szegény vagy neked semmit sem ér, csak mint egy szürke kopott egér, várod a “macska” majd megkímél. De tankok jöttek a lánctalp […]