About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy „rímpróbálkozásokat” fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Zöngeményeim, rímpróbálkozásaim - hiszen én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját zöngemények mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő zöngeményeimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.

Posted by
Posted in

Add a kezed

“Add a kezed a homlokomra” érzed, hogy milyen meleg érted égek sorvadozva közben a szívem megremeg Csodás mámor az érintésed részeg vagyok így józanon simogass egy kicsit kérlek s ősz fejemből elrepülnek a gondok és a bánatok. “Hol a kezed, hogy lesegítsen” a gond szekeréről engemet a sötét erdő sűrűjéből utat találni, mi kivezet. Ha […]

Posted by
Posted in

Ölemben ül a csend…

Ölemben ül a csend én hallgatom mit is mesél fájdalmas sóhajok szövétneke lassan már a csillagokig ér. Halk édes-bús hangján lágy dallamot fütyül a szél vállamra borul a csend s hallgatjuk a szél énekét. Mélán és bágyadtan repülnek a percek és órák tova zsoltárt zeng a magány bennem zilált agyammal, alleluja! Talán a holnap nem […]

Posted by
Posted in

Születésnapomra…2015.

Születtem,mint egy egészen kicsi gyermek Egy ködös, őszi vasárnap délután Nem szerettem akkor sem a nyirkos hideget Hosszan is vajúdott ezért jó anyám! Kicsi voltam és nagyon törékeny Nem jósoltak nekem hosszú időt Hatvanhét leszek,immár, ha megérem Remélem nem megyek el a száz előtt! Ha megírnám azt, mit megéltem eddig S közszájra tenném, gondolom, Nem […]

Posted by
Posted in

Csak azért is…

Mint vihartól rettegő kutya nyüszít az elméd, mely béklyóban ragadt mert megérti tékozlott pillanatait imádra sem csökken a bénult akarat. Az égen nincs más csak viharfelhő ózont okád a villám, érzed a szagot bár előtted már ott a hegyoldal a sárlavinától meg nem mászhatod. Lassan haladva mászol előre a szél közben gúnyos nótát fütyül horizonton […]

Posted by
Posted in

Idő rajzol arcomra…

Fénykép mit nézek enyém, ifjúkori Lám az idő mily gyorsan repül zsong az elmém, gondolat bolyong mit látok az már nagyon távoli. Csoda kéne, hogy visszarepüljek oda, hol az öreg test felöltözik újra fiatalnak.Tétovázom, jót szül ez a móka? De tudtam, fiatal már nem lehetek. Idő rajzol arcomra. Ráncok, vagy hieroglifák? Látom őket naponta a […]

Posted by
Posted in

Alkony

Oly szép az alkony itt a Tisza mentén, hol partfalak közé szorítva most lágyan áramlik a víz vöröslő hullámain az ég kárpitja tükröződik vissza. Hullámok fecsegése töri a csendet mint álmos, halk gyerekzsivaj toronyóra kondul, időt jelez a szél elült már nem neszez nap is lebukott a horizonton túlra. Nyugalom járja át, fáradt testedet. Evokáció: […]

Posted by
Posted in

Gondolatok a teremtésről…

Drága Uram! Hozzád szól fohászom, Annyi rossz dolog van ezen a világon! Nagyon összecsaptad, több idő kellett volna A teremtéshez. Az ember átrajzolta Világ újrarendezéshez! Most kicsit úgy tűnik, visszaüt a dolog, Az ember nem tiszteli, honnan származott, Olyan érzésem van, a levegőt lecsapva Adtál egy pofont a semmi nagy arcára! * Igen, fiam! Elismerem! […]

Posted by
Posted in

Csend van

Csend van! S én némán figyelem Belső énem apró rezdüléseit, Törölve mindent, mi bántott, zaklatott, Csak a lelkem hangja az, mi lelkesít! Őrült világ kavarog körülöttem, De kívül marad zárt világomon, Az érzés, mit annyira szerettem, Halványulni látszik e napon! Óh, nem! Mégse! Nincs az az erő, Mi elszakíthat tőled, jól tudom, De bármikor jöhet […]

Posted by
Posted in

Sziklákon egy fa…

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.