About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

hol egykor hullám…

döngő léptek kiált a félelem agyad a csendben rémet fabrikál a gondolat vergődik mi lesz velem a barométer is esőre áll hol egykor hullám vetett tajtékot képeket sodor az emlékezet szitok sziklák és fekélyes partok szegélyezik az elmúlt életed vergődsz e zajból applikált csendben ordítanál de tudod nem lehet érzed körülötted nincsen most rendben emberség […]

Posted by
Posted in

mit lát a nap…

mit lát a nap ha besüt az ablakon kócos hajad és a válladon a hálóing szerényen félrecsúszva nézlek talán az ifjúság bája mi emlékeimben újra éled feledve hogy elszálltak az évek s a csend talán egyszer betakar csak álmodom rólad rólam és hamar kijózanít az álmokból az élet megöregedtem de szemed színében felfedezek újra egy […]

Posted by
Posted in

hol szőlőt nevelt…

hol a templom előtt szárnyát tárja a turulmadár hol a talpazaton kőbe vésve hősök neve áll hol szőlőt nevelt mindenki aki ezen a tájon élt kicsiny falum Pusztamérges ott születtem én de elszármaztam réges-régen másfelé vitt az út régi emlék az én koromban minden napra jut gyermekkorom sok emléke vissza-vissza jár hív és csábít most […]

Posted by
Posted in

vers a szoborhoz

kalapos hölgy te bronzba zárt csoda nyári hőség vízpermet ködében mint teremtő akaratú nimfa vénusz születése ősi elemben mint istennő tekintesz előre ruhád szegélyén a város maga patinás legszebbek apró makettje mint földre applikált égi csoda hűs permet száll most a nyári légben rajtad a szivárvány szép színe játszik mint csodás aura úgy fog körbe […]

Posted by
Posted in

mint egykor…

mint egykor a kemény halmok csúcsán ma is megakad ott vágyón a szemem az érzés most is él de kurtán furcsán a test mást akar mint azt képzelem ma is dúlom bontom gondolatban toporzékol a vágy ott legbelül télben várva még a szép tavaszra hogy elnehezült vágyam újra repül

Posted by
Posted in

emlékek sora rögzült…

emlékek sora rögzült agyamban s mint villám szállt el a hetven év idézem sorban kusza gondolatban s néha még elkap az ifjonti hév tettem-e jót vagy cselekedtem rosszat mit őriz meg rólam az emlékezet átkoznak dicsérnek és a szónak milyen felhangot adnak az emberek agyamban turkáló gondolatkezek hoznak felszínre sok feledett álmot és foszlott szegélyű […]

Posted by
Posted in

verset írok még…

verset írok még sárguló papírra csak a vér színe az mi ma is vörös lassan a homlok leér a tarkóra a vágy már nem sikolt csupán ösztönös tinta fogytán toll száradni készül merre visz majd és hova jut az út vonat még megy zakatolva végül az ima is csak a pokolra jut az ima is […]

Posted by
Posted in

elhagytam vagy…

elhagytam vagy ő hagyott el engem bár érzem néha itt van valahol mint ábel bolyongok a rengetegben a csendem zajom most együtt dalol csontkéz játszik álmodó valóság a sors éppen most lelkeket rabol alagútban csak sötét tanyázik a fény talán még pihen valahol már vörösen izzik a pirkadat keze egyszer majd hozzám is elér hozsannát […]

Posted by
Posted in

korán eltávozott költő emlékére

ma is olvasom a versed barátom a döbbenet most is az arcomra ül tébolyult álom és cudar világ mert elemésztette költő fiát hamis isten mit imádott a lélek vad tüske tépett izmot csontokat majd félelem ölt és az enyészet közösen ülték meg a torodat fájó csendben az árvák jajszava elhalt és nem jut már az […]