About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy „rímpróbálkozásokat” fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Zöngeményeim, rímpróbálkozásaim - hiszen én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját zöngemények mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő zöngeményeimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.

Posted by
Posted in

A kétely lassan…

Az éjszakákat magamtól ellopom közben magányomban ébren álmodom szűnni nem akaró kényszerképzetem ő is szeret még, vagy csak én szeretem. A kétely lassan mint takaró befed egy gondolat, mi megakad benned csak körülötte örvénylik szüntelen sikoltva ágál a józan értelem. sóhajt a párna, gyűrött az ágynemű lelked háborúja nem is egyszerű. Szakad a húr már […]

Posted by
Posted in

Hol voltam…

Hol voltam, hol vagyok szavak és néha szótagok csepegnek a tollból szüntelen hogy olvasod-e, érdektelen. Hisz lehettem volna más is nem egy elfojtott katarzis mit elrejt már a feledés pora s nem szól hangosan az alleluja. Csak a csend az mi átölel a fény is később, ha megfelel a mértékkel hangzó sóhajom miközben halkan mormolom: […]

Posted by
Posted in

Ha megtennéd uram…

Vajon lesz-e az idén nekünk ünnep vagy ismét elmarad, mint annyiszor az évek mint madarak sorra elrepülnek nem változik semmi, ígéret halmazok repkednek csak a levegőben sokszor az Isten sem nyújt segítséget annak kit megcsalt a sorsa már annyiszor s hiába fohászkodik az égnek, a napnak minden szakában, számolatlanul az Istennek temérdek a baja, gondja […]

Posted by
Posted in

Feljuthatsz a csúcsra…talán…

Ha mégis úgy gondolod, megosztod bárkivel sorsod kemény zörrenéseit, csak úgy elbeszélve nem lesz majd partnered, játszva az idővel ki ne hinné azt, hogy csomózott életfonalad elébe csak azért helyezed, hogy problémádat oldja. Kereszted helyetted cipelje. Pedig csak a csended próbálod megosztani kedvesen vagy dohogva hisz a beszélgetésre mindig lenne néhány perced. Hidd el, a […]

Posted by
Posted in

Talán majd ott…

Mondogatom már oly rég óta, vissza vágyom a csillagokba, oda hová mindig visszatérek, ha véget érnek az eltékozolt évek, hol szeretet és fény vesz körül… Talán majd ott is megtalálom kit nekem szánt mindig a sorsom kergetőzve sok-sok életen át volt kedves, társ, vagy csak jó barát hiánya játszik a húrokon, legbelül. Eltékozolt életek, századok […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak az Isten tudja, vagy talán ő sem, csak én magam. Hitem magamban, újra meg újra őszintévé teszi minden szavam? Jó és gonosz, mennyország és pokol Isten és Lucifer bennem lakik. Utak, elágazások, döntések, olykor a józan ész mindent megnehezít. Nem bántani senkit, egyenes gerinccel embernek maradni a legnehezebb. Abba a folyóba, […]

Posted by
Posted in

Egy új nap hajnala…

Csendben figyeltem hajnalig a csillagok cinkos mosolyát míg az ég peremén vörösig festette a nap a sötét éjszakát. Néhány ecsetvonás és sárgára váltott rezdül a levél, ébred már a szél fényfátyol takarja be a világot egy új nap hajnala ismét ideért. Evokáció Nagy László: A bánat hajnala című versére

Posted by
Posted in

Sikolt a lélek…

Ha az írás hamis, az igaz szó mit ér csak könnyű léptű álca itt a földi létben búvó patak, mely felszínt már nem remél de a lator kínja sem az ősi érdem. Isten cinkos volt e hitvilági tettben a tudás ellentmond a dogmatikus észnek kínzás és máglya a kereszt nevében a bot koppanása már nem […]

Posted by
Posted in

Hittel óvott anyám…

Hittel óvott anyám egykor engem a vallásra tanított volna, ha fogadom de hinni én már akkor sem hittem láttam másképp állnak a csillagok. A szószékről elhangzó hatalmas szavak bűnről, megbánásról, ítéletről mesélnek de ha belegondolsz: Isten minket csak akarat nélküli szolgának teremtett ? Őseink bűnét varrják a nyakunkba mindegy, hogy a gyermek csak most született […]

Posted by
Posted in

A mosoly…

“Minden rendben, rendben minden” dúdolom és minden pénzt megér mosoly szökik arcomra közben elmúlik az mi bánt vagy az ami sért. Két szó és ugyanaz fordítva ismét egyszerű a dallam, fülbemászó, lehangolt kedved nyomasztó percét elsöpri mint egy apró tornádó. A mosoly, barátom, egy érdekes görbe mely mindent, mindenkor kiegyenesít dúdold hát velem, hogy minden […]