About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy „rímpróbálkozásokat” fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Zöngeményeim, rímpróbálkozásaim - hiszen én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját zöngemények mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő zöngeményeimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.

Posted by
Posted in

Aprócska percnyi

Aprócska pernyi csak a léted átsejlik a napok résein míg a fejed fölött kering az elmúlás kegyetlen réme. Tükörből visszanéz az arcod szántóföldnyi barázdák sora még nem adod fel a harcod kiszáradt a tollból a tinta. “Fényes szelek” már messze járnak ez a világ már nem a tied túlfűtött érzelmek, halott vágyak s az ágy […]

Posted by
Posted in

Lent port kavar…

Szélkakas szól halk nyikorgással olyan ez mintha túl öreg volna s nyöszörgése míg magát vonszolja hallatszik, nem törődve a világgal. Lent port kavar a pajkos őszi szél mely tova suhan a kerten a járdán sárgult levelet hajt tova árván de megérem-e én a tavaszt még? Dolgom van. Nem fedhet be a por az elmúlás,a felejtés […]

Posted by
Posted in

Színes papírba…

Azt mondod te mindig jót akarsz csak amit teszel, az nem frankó ki fog téged felmenteni ezért a gyónás papja vagy a Mindenható? Színes papírba csomagolt a szándék rajta szalag, gyűrött, hazugság szagú sajnos a csomagban nem találsz még olyat mi számodra nemes illatú. Agyament érzés, pislákol az ész mert rózsaszín szemüvegtől más a világ […]

Posted by
Posted in

Testemen egy szúrós tekintet…

Testemen egy szúrós tekintet vizslat mintha egy pók lennék mely a sarokba fonta hálóját nem takarította el a házicseléd. Pondrónak néz mit el kell taposni csupán egy féreg vagyok szemében ez a tekintet, mi mindenen áthatol megőrjít e földi mindenségben. A szemöldök ránca újra és újra ha rám néz, durván összeszalad megkérdem hát tőle: mondja […]

Posted by
Posted in

A bábu

elszaggatott kötelékeim lógnak a mozgató keresztről szabad vagyok, de hogyan kérdem, a nagy semmitől padlóra dobva, mozdulatlan. Evokáció Petri György : Marionett című versére.

Posted by
Posted in

Még pár nap…

Oly szépen szól a tücsök zenéje még bár itt topog az ősz a kert alatt egy szeles, de derűs nap mi elszaladt e nyugalmat vártam már nagyon rég. Még pár nap vagy hét és jön az elmúlás mely minden évben ismétli önmagát avarrá hullott levéllel adja át helyét a télnek, s ő lesz a sommás. […]

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

Posted by
Posted in

A döntő

Már túl voltak a selejtezőkön, sőt a legjobb négy közül is a döntőbe jutottak. Az egész vállalat lázban égett. Évek óta ez a nagyszerű dolog, a győzelem, soha nem sikerült. Az utolsó pillanatban mindig megingott a kéz, elfáradt a fej vagy épp a külső körülmények alakultak másképp…de mire észbe kapott a döntő közelében sem volt […]

Posted by
Posted in

Az utcazenész

Ha végig sétálsz nyáron a korzón s hallgatod hogy játszik egy utcazenész ki álmokat kerget és kedvesen néz zenéje simogatja lelked. Lábán lyukas a zokni, de mint talizmánt minden nap ezt viseli. A szerencséje, mely néha forgandó, s lassuló reménye csak így élteti. Gitárján a zene régi vagy trendi ahogy díszes publikum várja s ha […]