About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

csendfolyamok…

vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]

Posted by
Posted in

vajon elmennél-e…

“Volt sok nyár, sok bolondos emlék, átvirrasztott, forró éjszakák, ha kézen fogsz, most is mehetnénk, míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.” (Kerecsényi Éva: Volt egy nyár) vajon elmennél-e ha hívnának újra a vágyak és a vad képzelet sarut vennél-e a hosszú útra s csodálnád újra a kék eget talán álom már a régi emlék […]

Posted by
Posted in

sok-sok betű…

sok-sok betű egy vastag könyvben de a végén még üres lapok kántált imák a hajnali csöndben rádöbben a létem magam vagyok szakadt borító szamárfüles lapok csend zaj áramlás hajt csak előre dekadens érzés rezignált napok feljutunk-e egyszer oda a tetőre gyorsul az írás fogy már az üres lap betelik egyszer minden ember könyve gyilkos erővel […]

Posted by
Posted in

Miért kell mindig…

Miért kell mindig a rosszat látni, hiszen így minden sivár, rideg. Talán az élet nem mindig szmájli, de csodákat szór néha elébed. Mért alvad vér a járdaszegélyen, mért csattan el néha egy pofon? Házak faláról lefolyik lassan a közöny, míg az életről álmodom. Tört válaszok a foszladozó csendben, mosolygó arccal hátulról döf beléd, apró újságcikk […]

Posted by
Posted in

talán csak rémítés…

teremtés hibáját szűköli az élet fürdetővízzel elszállt a gyermek is kimondani azt mit gondolok nem félek talán csak rémítés az apokalipszis a gödör mélye nem old meg semmit törött tükörben ott a halál maga mi megóv és fenntart csupán a hit: az isten benned és a pokol jajszava

Posted by
Posted in

mint szerte áramló…

mint szerte áramló sugárnyaláb fény tör át a szürke felhők között vöröslő égbolt nyújt ilyen csodát egy arc tekint rám a fények fölött mint befutott festő hófehér vásznon természet fest most csodás képet fenn lenn lágy hullámú víztükör ágyon a tükörképe csendben megpihen a szürkeségből feltörő fénynyaláb mint pokolból szabadult tiszta lélek most felfelé tör […]

Posted by
Posted in

most szél sodor…

“Adj értelmet a régi dalunknak! Ha nem leszünk,tovább viszi a szél.” (Jagos István Róbert: A csillagok idővel kihunynak) most szél sodor egy fájó dallamot hisz tiszavirág életű a lét ha csendhatáron halkan dúdolod ahogy emlékedbe mindig visszatér néhány perc volt csupán talán annyi se csillagködökbe tűnt fényes nappalok pattanva szakadt a húr a fejekbe a […]

Posted by
Posted in

Jövőt rajzolsz…

fogyó holdsarló beesett arccal csonttá aszalja a rajzoló kéz töredékes koponyacsont a hajnal szem nélküli üreg vajon hova néz jövőt rajzolsz vagy valóság rezdül ott most a tollad vékonyka hegyén talán az ember jajszava pendül érezvén már hogy milyen koravén a gondolat hogy megérjük még talán holdunk kedvesen újra ránk nevet s nem lesz belőle […]

Posted by
Posted in

árnyak kísérnek…

át nem gondolt kiköpött félszavak már csendet vár a morzsolódó lét vad álmokból csak cserepek látszanak orkánhangon üvölt a kósza szél de vándor vagy te is ahogy mi mind kősziklákon át a völgyekbe le csorgó verítéket a homlokodra hint emberi léted igyekezete árnyak kísérnek és elment barátok baljós érzéseid kísértenek átdereng a fény a felhők […]

Posted by
Posted in

lellei emlék

már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]