About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

időfoga tépte…

csillagzatod vajon miért lett ilyen tomboló viharban napokon át megszületni…minek…oly jó odabenn isten fogai közt őrlődik a mád borúra derű és fiú született a föld gyomra már hangosan korog megváltó lelkén elvetélt csendben a csontdaráló sebesen forog időfoga tépte hús áldozat lázasan soha nem gyógyuló seb eredendő bűnök örökös kárhozat mint a vacsoráját marcangoló eb […]

Posted by
Posted in

maradt a semmi…

peng az égen és zeng a földön őrült a zaj a kopácsolás mutyi a munka ezt teszik újra folyik a fű alatt a harácsolás talán nem látod mért marad rajtad e gigászi zajban a rút fájdalom mert teszed a dolgod de ellopják a koncot mit a terített asztal szolgája dob maradt a semmi a lelked […]

Posted by
Posted in

már átkarol…

már átkarol a csend a sötét éjben csillagfény játszik az ég oszlopain szférák zenéje mi átüt a csenden csak kósza szél oson a lét partjain álmok és valóság keverednek s az emlékezet képeket vetít látom maga ifjan és gyereknek anyám mosolya újra boldogít recsegve omlik rám a képzelet mit látni véltem tova úszik emlék csupán […]

Posted by
Posted in

abbahagyom…

tényleg kínrímek és halálvágy sóhaj mi tollam végén a papírra csepeg hagyd abba mondják nem olyan nagy óhaj nem a te dolgod a versírás öreg jobb lenne gondolom magamnak írni hisz alig szólítok meg embereket kínrímek gyűlnek már csak a papíron “borzadva” olvassa ki verset szeret abbahagyom döntöttem kiszállok a fióknak írok én csak ezután […]

Posted by
Posted in

szél űzte sötét felhők…

szél űzte sötét felhők rohannak szürkére színezik a kék eget néha átvillan köztük egy tétova napsugár de már nem ad meleget temető csendjében virágok között állok a sír előtt és gondolkodom mintha szárny suhanna a fejem fölött szeretteim nyugodt hangját hallom de csak a szél játszik égi dallamot s a gyertyák lassan csonkig égnek ők […]

Posted by
Posted in

Fortissimo női hangra

Ez az októberi hajnal sem volt más, mint ahogy mostanában már megszokhattuk. Csendes őszi idő, plusz fokokba hajlóan, de igazi hideg még nem volt. Igaz elálltam már a széldzsekit és alatta a melegebb pulóvert, de mégsem volt hidegnek mondható. Az unokámért kellet utaznom vonattal, mert nálunk tölti majd az őszi szünetet. Kikötése volt viszont, hogy […]

Posted by
Posted in

ha megtaláljuk…

“előre fel a csillagokba a jövőbe nem mert nincsen bele sem kezdesz a holnapokba tisztára úgy mint isten…” (Skary: tisztára úgy mint isten…) keressük az istent s a szózatokban még dogmák szavával rémítgetünk de emberségünk már csak nyomokban most mondjátok meg így mi lesz velünk s ha megtaláljuk mit mondunk neki vakhittel ma itt lágy-borús […]

Posted by
Posted in

aranyködben úsznak…

ember lennék értelemre gyúrva ha nem lenne fontos újra meg újra mit vigyek magammal a hosszú útra mi hiányt pótolja ott benn magamba’ a csend hiányát a sűrű zajban a zaj hiányát a csendben halkan érzelem hiányt a mindennapokban miközben a lángot már eltapostam aranyködben úsznak őszi hiányok de csillognak szépen még az opálok még […]