About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

versmagot hint…

versmagot hint az őszi este tágra zárt szemmel hallgatom minden szót most külön keresve míg a hold benéz az ablakon csend kell a napi zaj után de halkan dúdol a kósza szél sötétre festi az esti homály a fák sárga vörös levelét nyugalom árad végig a tájon de őszi borongás illata száll összébb húzom a […]

Posted by
Posted in

Magamnak…2018.10.10.

ismét öregebb lettem egy évvel hetven évem mily gyorsan elszaladt ráncaimmal a kor már nem érvel az idő telik és gyorsan halad megéltem mondom bár biztosan tudom mire vágytam soha nem érem el utamat járom ott túl a dombon szférák zenéje csak nekem énekel picike csodák és aprócska jelek jelzik nyílik itt nekem is virág […]

Posted by
Posted in

mit mondana…

mit mondana egy apró porszem ahogy a szélben tovagurult mit mondana egy sárgult levél ahogy az ágról a földre hullt mert örök körforgás itt az élet tavasz után nyár ősz után a tél sárgult levelek neked üzennek miközben te is öregebb lettél lassan túlhaladsz életed alkonyán de virágillatot hord a szél a régmúlt még a […]

Posted by
Posted in

hol álom folyóknak…

hol álom folyóknak vize siklik óceánná válik a gondolat vajon a teremtett miben bízik a sors keze irányít sorsokat a sors keze irányít sorsokat vajon a teremtett miben bízik óceánná válik a gondolat hol álom csatornák vize siklik

Posted by
Posted in

meddig ég még…

az élet vonat még rója az utat a végállomásra mikor érkezik ki tudja már a kalauz sem matat ablakból bámulok az idő telik mit viszek magammal ha le kell szállnom mit hagyok itt ami hiányzik majd meddig ég még apró gyertyalángom s hitem magamban végig kitart élni szeretnék még számtalan évet ha elfelejtenek úgyis eltűnök […]

Posted by
Posted in

nevem senki…

ki vagyok én kérdezem magamtól tükörbe nézve de álarc takar fény sem világít meg a magasból szürke a háttér és minden bizarr árnyék sincsen nem valós az élet vadnak látszom a félelmeken túl nem tudom már hogy mit is remélek de néha a világ fénybe borul a semmi közepén senki vagyok fegyvert formáz a feltartott […]

Posted by
Posted in

ha inog már…

…Mert elvész mind, ki térdet hajlít a zsarnoknak;akit önérdek serkent de a szegényért szólni gyáva. (Benjámin László: Ne áltasd magad) átgázolni mindenkin ha fontos törni zúzni koponyát csontokat gazda lássa a szolga milyen szorgos és bókkal fogad dobott koncokat hazugság sem állhat messze tőle hozsannát zeng az összevert tenyér szegényt taszít ha kell még mélyebbre […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]

Posted by
Posted in

ha dőlni látszik…

ha dőlni látszik már minden álmom sorsom felettem tort ülni akart fogam szorítva de odavágom most állj meg “vándor” a buli még tart ha álomcserepek már mindenütt csendem helyén csak zajokat észlelek de a képzelet szárnyán elrepült emlékeimmel csodákat képzelek csendeket ír a tollam a papírra és rajzol hozzá szép virágokat hogy újra ébredve váltsam […]