About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

mi változott itt…

mi változott itt talán a semmi de átgázolt emberek garmadán jó volt jó lenne magyarnak lenni ma is de most az élet korpuszán csak a megosztás és a gyűlölet mi látható és tapasztalható mely meghatározón foglal helyet szabadság helyett csupán csak lázadó lehetsz s bár öklöt ráznak arcodba talán a sors keze megvédhet még s […]

Posted by
Posted in

Konklúzió

imádkoztok hozzá zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva törvényei szava emberek a hit ma oly szegényes… megváltót ma is megfeszítenétek… Konklúzió: (lat. conclusio), következtetés. Neve a gondolkodás ama műveletének, mely által adott ítéletekből új ítéletet származtatunk.

Posted by
Posted in

ha megérted sorsod…

földi létünk foszló mámorában életunt már a málló fakereszt megbűvölve fetrengsz a pénz szagában mely magához édesget nem ereszt csendet vizionálsz az utca zajban s ha időd lejár hát menned kell még süt rád a nap s egy furcsa dalban a szférák zenéje mi átölel hit nélküli napok de hittel éled bízol mint mindig most […]

Posted by
Posted in

mert feloldozást…

szobrokat imád meg festett képet és térden csúszik minden vasárnap lesütött szemmel kántál imákat de mindennap tipor törvényeket mert feloldozást csak isten adhat pap szabja ki a penitenciát áhítattal éli a liturgiát de ha a percek tova szaladtak már ismét a gőg a lenézés nyerő a lehúzás mert az olyan sikkes hiszi csak ő lehet […]

Posted by
Posted in

ott túl már…

előbb apró cseppek majd ömlik hirtelen sötét fellegek között a nap mégis átdereng ott túl már a szivárvány íve hajlik le a földig csodás ez a színes látvány megigéz mosolyra csábít

Posted by
Posted in

árván álló…

árván álló kőkereszt út hajlatán évek óta fogva tart és nem ereszt ezeréves a hitpróba álszent ember hitbe bújva tipor ma isteni törvényt hamis érzés kántált ima látszatra méri az erényt látszatra méri az erényt hamis érzés kántált ima tipor ma isteni törvényt álszent ember hitbe bújva ezeréves a hitpróba fogva tart és nem ereszt […]

Posted by
Posted in

Az öreg

Az öreg csendesen ült a fotel karfájára támaszkodva és gondolkodott. Sok-sok évtized szállt már el felette. Ha a korára céloztak, mindig azt mondta: jegyezzétek meg a kor az csak egy állapot! Ilyenkor gyakran eszébe jutott, hogy bizony ezt a nyolcvankettő évet ő megélte, de hányan vannak, akik csak szerették volna. Mert ugye a sors útjai […]

Posted by
Posted in

még zöldell minden…

virágok kelyhe még illatot áraszt végéhez közeledik lassan a nyár a nap ereje még pihenni bágyaszt tested a hűvösre az esőre vár horizonton néha feltűnik az ősz csak egy pillanatra és el is illan a nyár melege mint egy igazi csősz óvja védi jussát csak szeme villan még zöldell minden de itt ott már sárga […]

Posted by
Posted in

Köszöntő…2018

Újszentiváni radar-század emlékére az élet mint múló pillanat mi egykor volt emlék csupán itt régen pezsgő élet folyt ma koszorúzni jár a veterán század léte már csak történelem emlékezni míg élünk visszajárunk az idő néha oly könyörtelen hősök voltunk… nem… csak tettük a dolgunk fejet hajtunk ott mi egykor nem volt épület falán van egy […]

Posted by
Posted in

mint virtuális szörny…

telefonod nélkül tényleg nincs ma élet technika világa beszippant elnyel beszéd elnémul már szűken méred lerendezel mindent egy sms-el virtuális világ élő már a gép kiszívja agyad minden pórusát de a legújabb kell érzed még és még már csak a géped karja ölel át mint virtuális szörny valóság foka arcod helyén is már csak ő […]