About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

mézbe mártott…

“törékeny nyakcsigolyád roppan guillotin-fogsorunk alatt.” (Baka István: Rekviem-töredék) mézbe mártott vaskos hajókötél úszik a légben az orrod előtt csendben tétován nyalakodni jöttél de most sem éred el mint azelőtt de álmodni jó a vetett koncról mit onnan hol sok van dobnak eléd és fentről a híres magas polcról nem látszik hogy küzd vagy szenved a […]

Posted by
Posted in

pillangó hatás…

csillagködök furcsa mámorában “pillangó hatás” csupán a földi lét repdesünk e furcsa kavalkádban nem is sejtve mikor jön a vég hisz annyi illat virágtól virágra áramlik bódult pillangók elé az óra jár percekre találva mi szállunk tovább a végső cél felé csöndek tobzódnak néha vad zajokban keressük mindazt mit még elérhetnénk mert színek is vagyunk […]

Posted by
Posted in

hová lettek az elcsókolt álmok…

hová lettek az elcsókolt álmok tört emlékek délibábja tarka sebzett szárnnyal már soha nem szállok földi létnek leszek martaléka a hegy megöl a csúcsra nem jutok fel mert szikla hó fagy állja utam marcangolt sebektől testem nem felel vihar tépte tájban látom magam de dőreség a korai ítélet talán messze az utolsó vacsora amíg élek […]

Posted by
Posted in

már sólyomszárnyon…

már sólyomszárnyon suhan az éjjel aprócska álmok halmaza mozgat majd zilált aggyal nézhetek széjjel reggel ha újra kisütött a nap széttört álmokkal mozgalmas az éj verítékben úszik paplan és párna keserű már a könnybe fulladt kéj ablakot nyit egy másik világra megtörni csendben nem lehet a cél olykor a zaj csak a csendet váltja szűnni […]

Posted by
Posted in

Az eső…

Az eső úgy esik éppen mintha a szürke felhő vigyorogna epésen fájó lelkemen. Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa

Posted by
Posted in

bogár lét margójára

bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]

Posted by
Posted in

miért mindig…

miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]

Posted by
Posted in

most csonttá aszott…

tükörvers most csonttá aszott érzékeimen érzelmi hullámok törnek elő miközben nehéz terhemet cipelem izzadó arcomat nem fújja szellő lázad a testem a terhek miatt mert menni kell folyton csak előre a szürkülő viharos felhők alatt nem állhatok meg kis pihenőre nem állhatok meg kis pihenőre a szürkülő viharos felhők alatt mert menni kell folyton csak […]

Posted by
Posted in

Gondolatok a múltról

Az idő! Mit takar ez a fogalom? Az idő! Jelentését agyamban boncolgatom! Nem tudom! * Görbülete visszavisz-e, valaha Oda, ahonnan indultam tova? Elhagyva a szülői házat, utamra, Tanulva, hibázva, néha hazudva A sorsnak, magamnak, hisz rövid az élet! Nem mindegy, kivel, hogyan élek. Szeretve, vagy naponta megvívva A harcot a létért! Közben összetiporva Minden szépet, […]