About Me

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem egy Csongrád megyei kis faluban a valamikor boráról híres Pusztamérgesen 1948. október 10-én egy viharos vasárnapi napon. A középiskolát Szegeden végeztem és itt is dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Sok munkahelyem volt, de mindig emberekkel foglalkoztam. Szerettem a kihívásokat! Már gyermekkorom óta a kedvenc időtöltésem az olvasás. Minden elolvastam ami a kezembe került. Imádtam a klasszikusok verseit, szavaló versenyekre jártam és sokszor nyertem is, igaz csak újabb könyveket, de én ennek jobban örültem mint az okleveleknek! Csak a Pálmalevelem kikérése óta írogatok. Akkor szembesültem azzal, hogy verseket fogok írni és azóta valóban a hobbim lett! Sokat tanultam és tanulok, mert a versek írása sem tanulástól mentes foglalkozás. Olyan szinten nem beszélek nyelvet, hogy fordításra is vállalkozzam. Szeretném magam megméretni. 2015 Karácsonyára jelent meg magánkiadásban az első kötetem: Álmodozások címmel, majd a 2016. évi Poet Antológiában 3 versem kapott helyet. A helyi Algyői Hírmondóban is jelent meg írásom. Verseim - bár én nem vagyok költő - a Poet.hu irodalmi oldalon jelennek meg, de jutott már belőle a Holnap Magazinnál lévő blog oldalamra is. A saját versek mellett írtam már evokációt Lermontov, Rimbaud, Verlaine, Baka István, Kicsiny László, Katona Judit és néhány Poet-os társam verseire. Mostanában írtam novellákat is, melyek szintén a Poet.hu oldalán lévő blogomban találhatók. A Poet.hu oldalán megjelenő verseimet közzé teszem a Facebook oldalamon is. Köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam az Irodalmi Rádió közösségéhez.


A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:
Szárnyszegetten
Mint tömjénfüst...
Látod fényt sírnak

Posted by
Posted in

sok-sok betű…

sok-sok betű egy vastag könyvben de a végén még üres lapok kántált imák a hajnali csöndben rádöbben a létem magam vagyok szakadt borító szamárfüles lapok csend zaj áramlás hajt csak előre dekadens érzés rezignált napok feljutunk-e egyszer oda a tetőre gyorsul az írás fogy már az üres lap betelik egyszer minden ember könyve gyilkos erővel […]

Posted by
Posted in

Miért kell mindig…

Miért kell mindig a rosszat látni, hiszen így minden sivár, rideg. Talán az élet nem mindig szmájli, de csodákat szór néha elébed. Mért alvad vér a járdaszegélyen, mért csattan el néha egy pofon? Házak faláról lefolyik lassan a közöny, míg az életről álmodom. Tört válaszok a foszladozó csendben, mosolygó arccal hátulról döf beléd, apró újságcikk […]

Posted by
Posted in

talán csak rémítés…

teremtés hibáját szűköli az élet fürdetővízzel elszállt a gyermek is kimondani azt mit gondolok nem félek talán csak rémítés az apokalipszis a gödör mélye nem old meg semmit törött tükörben ott a halál maga mi megóv és fenntart csupán a hit: az isten benned és a pokol jajszava

Posted by
Posted in

mint szerte áramló…

mint szerte áramló sugárnyaláb fény tör át a szürke felhők között vöröslő égbolt nyújt ilyen csodát egy arc tekint rám a fények fölött mint befutott festő hófehér vásznon természet fest most csodás képet fenn lenn lágy hullámú víztükör ágyon a tükörképe csendben megpihen a szürkeségből feltörő fénynyaláb mint pokolból szabadult tiszta lélek most felfelé tör […]

Posted by
Posted in

most szél sodor…

“Adj értelmet a régi dalunknak! Ha nem leszünk,tovább viszi a szél.” (Jagos István Róbert: A csillagok idővel kihunynak) most szél sodor egy fájó dallamot hisz tiszavirág életű a lét ha csendhatáron halkan dúdolod ahogy emlékedbe mindig visszatér néhány perc volt csupán talán annyi se csillagködökbe tűnt fényes nappalok pattanva szakadt a húr a fejekbe a […]

Posted by
Posted in

Jövőt rajzolsz…

fogyó holdsarló beesett arccal csonttá aszalja a rajzoló kéz töredékes koponyacsont a hajnal szem nélküli üreg vajon hova néz jövőt rajzolsz vagy valóság rezdül ott most a tollad vékonyka hegyén talán az ember jajszava pendül érezvén már hogy milyen koravén a gondolat hogy megérjük még talán holdunk kedvesen újra ránk nevet s nem lesz belőle […]

Posted by
Posted in

árnyak kísérnek…

át nem gondolt kiköpött félszavak már csendet vár a morzsolódó lét vad álmokból csak cserepek látszanak orkánhangon üvölt a kósza szél de vándor vagy te is ahogy mi mind kősziklákon át a völgyekbe le csorgó verítéket a homlokodra hint emberi léted igyekezete árnyak kísérnek és elment barátok baljós érzéseid kísértenek átdereng a fény a felhők […]

Posted by
Posted in

lellei emlék

már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]

Posted by
Posted in

előrevetítve…

vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]

Posted by
Posted in

akkor is lesz…

szürkülők a hajtincsek némelyike már fehér szaporodnak a nincsek egyszer minden véget ér csaló az emberi élet hisz néha csodákat ígér változik minden ígéret nem minden fekete-fehér öröm színe lesz a fehér minden kezdet szépet mesél az öregség végül elér fehéret váltja a sötét akkor is lesz apró csoda tudod lehajolsz majd érte köztük álom […]